Nagyon fáradt vagyok manapság. Rengeteget dolgozok, minden nap túlórázok, mert elég jól megfizetik, és ha beáldozom ezt a januárt, akkor az egész holland kirándulásunk ingyen lehet.

A német, na az nem megy olyan jól. Tényleg minden nap megvan a negyed óra*, és hibás de érthető kis mondatokat sikerül már kinyökögnöm. Reggel szavakat hallgatok, meg a könyvet tanumányozom, esténként a jútúbon veszek át különféle leckéket, de a nyelvtanba nem kicsit törik bele a bicskám. Mondjuk angolul sem érdekelt, és magyarul sem tudtam soha. Fogalmam sincs mi az a melléknévi igenév, meg részeshatározó. A nagyapám magyartanár volt, biztos forog a sírjában.

A névelők, a határozott névelők németből... lerajzoltam, kitöltöttem  a táblázatot, majd átnyújtottam wmnek, számolja meg, ugyan hány kurvaanyádat tud benne összeszámolni, nekem hármat sikerült első nekifutásra.
Mindegy, nem adom fel, de nem sok kedvem van az egészhez.


A fotómasinával napok óta szemezek, a kurzorral a fotosopp ikonját símogatom, szóval ma elmentünk kicsit sétálni, lett egy-két jó kép majd megmutatom őket.  Iszonyúan szeretném ha esne egy kicsit a hó.

Szeretem a wmet meg a cicát. Wmet jobban.


*vagy inkabb 30 perc...

Mossuk meg a lencset.

Igen, nemeteztem, ihbinerzieesz, de nem birtam ki, ma is van kep.

-3

Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, jó vagyok az újévi fogadalmakkal. Szóval álljon itt a kettőezertizenháromra tervezett. Napi tíz perc német, aztán meglátjuk milyen messzire visz. Természetesen nem a német  a szívem vágya, valami skandináv nyelvet tartanék hasznosnak, a franciát szépnek, a japánt meg menőnek, de -látjátok milyen érett gondolkodású vagyok?- úgy gondolom, hogy a kétszer négy évnyi kínszenvedés, amit gyerekként a némettel átéltem nem volt hiábavaló, és az a tudás valahol megvan, és ezzel a nyelvvel van legnagyobb esélyem a sikerélményre.

Ami pedig szintén ösztönöz, hogy a a szüleim mindketten nekiláttak angolul tanulni, akkor nehogymár én ne legyek képes a németre.

A könyv borítóján a férfi arca tenyérbemászó és irritáló, szóval a fotó kedvéért cicanasit raktam az arcára.




Amúgy meg, nesztek itt ez a link. Ez egy szuper film a űrnácikról akik a Hold sötét oldalán élnek.  Egy film az űrnácikról, nem hiszem hogy szükség van előzetesre, vagy a kedvenc jelenetemre, vagy bármire, itt az egész film. Űrnácik. Szóval ha megy kicsit az angol akkor katt, ha nem akkor vadásszátok le feliratosan.

A nyelvtanulás amúgy érdekes. Most, hogy megvan a fogadalmam, folyamatosan csikorgatom az agyam, és próbálok wmmel német tőmondatokban  kommunikálni, ő is viszont, és komolyan, mint mocsárból a buborékok, lassan jönnek fel szavak, az űrnácis film német betéteiből is egy csomót értettünk. Szuper.

Gute Nacht.