szolgálati

A bajai videó óta nem politizálok, az betette a kiskaput eléggé.

Pedig, higyjétek el kedves olvasóim, azóta már történt egy két cucc Magyarországon ami miatt normális országokban már utcán lenne a fél ország.

Viszont most meggondoltam magamat, és újrakezdem, csak nem itt.

 Nem tudom meddig fog tartani, meg mennyire tudom a  saját érdeklődésem fenttartani,
de nesztek a politikai tartalmú blogom.

http://szimplapolitiksz.wordpress.com/

Egyelőre csak gyerekcipőben de kritikát szeretettel fogadok.

szar

Ma sétáltunk egyet wmmel a kikörőben, fagyiztuk, hajókáztunk. A kikörői sétány közepén, egy jókora halom lószar éktelenkedett. Annyira nem zavaró, a kikötö azon része régen ilyen raktáros silós terület volt, valahogy a lószar hozzátartozik a vintidzs életérzéshez.
Mindegy, szóval ott ül a lószar a sétányon, pont a gőzdaru alatt. Jó sok turista, kicsit előrébb még a komótosan klappogó rendőröket is látni, akiknek a járműve hagyta hátra a a halmocskát.
Velünk szemben három idősebb pár. A nők egymás mellett andalognak, mind a daru kampóját figyelik. Kiristálytisztán látszott, hogy bele fognak sétálni a szarba. Kettő közülük  észrevette, de a harmadik még mindig nem hajtotta le a fejét, vékony nyári szandi, és a kupac meg bőven bokáig felért. Próbáltam integetni, de nem vett észre, szóval rászoltam hogy stop, stop STOP sSTOP STOP!   A végén már konkrétan kiabálnom kellett, és azt a lépést amivel bokáig merült volna meg brikettben a levegőben állította meg, hátrahőkölvén az őrült nőtől, konkrétan megijedt. Elnézést kértem, lemutattam a sétányra, elég gyorsan összerakta mi történt, és nagyon hálálkodott, konkrétan az utolsó pillanatban mentettem meg.
Nagyon vicces jelenet volt.


Amúgy szar.
Csütörtökön, miután blogoltam helyzetjelentést, ráncfelvarrtam az önéletrajzomat, jelentkeztem három helyre, illetve megkerestem egy volt kollegámat, aki munkaerőközvetítéssel foglalkozik, hogy tud e valamit.
Pénteken behívtak egy interjúra a háromból, de azt visszautasítottam - szarabbul csak akkor vagyok hajlandó a mostaninál keresni, ha tényleg érdekes a munka.
Az ex-kolleganőm azt mondta, hogy konkrét állást nem tud, de az ő irodájukban keresnek valakit, a jelentkezési lapra írjam fel a nevét, és uccu.
Szerdán megyek interjúra.
Itt is szarabbul keresnék, de nagyon érdekes lenne a dolog, és még szélesebb lenne a tapasztalati repertoárom. Ami már most is igen mutatós.Szóval attól nem félek hogy találok e munkát vagy sem. A végkielégítés bő két hónapot fedez, szóval válogatni is van lehetőségem, bár ez az utóbbi eléggé jó iránynak tűnik.

De azért mégis szar. A dolog kifejezetten igazságtalan. A cég nyereséges volt, kicsi cuki és kreatív. Picsábamá. Nekem egy eléggé súlyosan felfelé irányuló karrierem volt, az volt a tervben hogy rám építve az elkövetkező félévben nyit az irodánk egy pénzügyi osztályt - a munkát a Londoni irodából elszippantva,  - a sulit ugyebár fizették . Egy csomót kellett gondolkodnom, meg terveznem, rengeteg tanulás volt a folyamatban, mindezt úgy hogy biztonságban tudhattam magam.
Szóval hiába rühelltem a kollegáimat, és hiába volt maga a munka egy kényszerpálya, az utóbbit megszoktam és megtaláltam benne a magam szakmai kielégülését, az előbbi meg ...  hát jó az szar volt, de az éltetett ha kiderül a sulim meg a tervek akkor az arcuk minden pénzt megér majd.

Aztán mivel a céges szellemi kihívások lendületből görgették magukat előre, tudtam itthon az agyamat fejleszteni, az olvasás az eléggé ment mostanában, és az angolom ismét szintet lépett, azt hiszem, hogy a szókincsem mostanra már simán veriegy átlagos angol fiatalét.

Szóval újrakezdeni, nulláról valahol megint, bebizonyítani hogy igenis rám lehet bízni, akár a nemlétező munkafolyamatot is azzal hogy EZÉSEZ legyen a végkifejlet - ez elszomorít eléggé.
Plusz hajlamos vagyok nem kijönni a főnökeimmel, és ez itt nem volt gond, a nagyfőnöknek még csak két húzása volt, ami két év alatt igen jó arány

Szóval az az igazság, hogy azért eléggé ki vagyok akadva, mekkora szívás már ami velünk történt, mekkora..

Ez itt valami amit negyedannyi ideig főztem mint kellett volna, sokkal kevesebb cukorral, elhitetve magammal hogy okés lesz az. Majd, miután vékonyan szétterítettem a tárolóedényben, szellős hely híján, behajítottam a sütőbe hogy majd mindig vigyázok hogy nyitva legyen az ajtaja.
Meg még egy két apró mozzanat amit el se mesélek inkább, lényeg az hogy heló birsalmasajt, sírni tudnék,, és azért ilyen szar a kép, mert még próbáltam menteni, és akkor a normális fotó terhelő bizonyíték lett volna.


picsábamár.


De a mai napnak nem is ez a legszörnyűbb eseménye. Ma a blogspot hat év harmonikus kapcsolat után bejelentette, hogy kifogytam a tárhelyből, és nem tölthetek fel több képet. A zinternetről linkelhetek persze, szóval megoldottam a dolgot, de ez így már túl babra, szóval, fáj a szívem, nagyon, de azt hiszem januártól költözés.


amúgy meg politika. sokat kell majd bepötyögnöm, de lusta aktivista vagyok.

szóval ha valaki a kis lelkemért aggódna, egyáltalán nem vagyok megzuhanva, de a véleményemet addig nem írhatom meg, amíg nem találok másik állást,
a sztorit se nagyon, mert az , hogy én még mindig tudok tükörbe nézni visszásan hangzana, hiszen ismét nyomorba taszítottam a családot, blabla

addig pedig nem akarok olyan  szarságbutaságokat hallgatni, hogy a főnöknek van igaza, meg hogy csöndbe kell maradni, meg hogy vissza kell fognom magam, meg semmi mártír vagy oktató jellegű, építő megszólalást, meg sajnálkozást se,
ezért van az egyoldalúsítás, majd bekapcsolom ha

na, hát végülis tényleg kirúgtak.

majd egyszer elmesélem. most megyek aludni szerintem

szolgálati

ezt a felsőmet nem hagytam véletlenül nálatok*?
ezer éve nem találom, és most nagyon kéne megint

plusz, elveszítettük wm lakáskulcsát a nyaralás alatt, egy sörökupakot mintázó sörösüvegnyitóról van szó, ez nem olyan fontos, csak a kíváncsiság kérdezteti velem., hm hm , na na?


*érezze magát minden cimborám és családtagom megszólítva

hip hip

pölö wéemet előléptetté, hurrá.
aztán engem meg nem vettek fel egy másik munkahelyre, ahová sokáig nagyon hitegettek hogy majd de, és tökély lett volna, ez nem hurrá.

aztán wm küldött egy kis valamicskét a bíbíszínek, akik sajna nem fogadták el az, így egyelőre még nem egy híres íróval élek vadházasságban, ez nagyon nem hurrá
viszont az ezermillió oldalas forgatókönyv már nem köti le a figyelmét, tehát talán mi is olvashatunk tőle valamit, ez meg nagyon hurrá

amúgy nem nagyon alkotunk semmit, ez nem hurrá.
viszont nyár van, bringázunk, sétálunk karneválozunk, ez hurrá.

kókuszrudat ennék, ez nem hurrá, de valaki elkérte a címünket, ez hurrá.

múlt héten wm kint az erdőben szép aktfotókat készíett rólam, ez hurrá, de meztelen vagyok rajtuk, ezért nem tehetem őket ki ide - nem hurrá. vagy lehet hogy ez is hurrá, ezt ti döntitek el.

kaptam oklevelet a szötyétől, (szeghalmi száuszvilli öreg tyúkok egyesülete) hogy szép az utcafrontunk gratulálnak, köszönik, ez hatalmas hurrá, de lusta vagyok feltölteni a fotókat róla, ez nem hurrá

ilyesmik. minden nap kitalálom hogy milyen viccs, érdekes színes történetekkel szórakoztathatnálak benneteket, aztán mindig rohadt vagyok leülni, és bepötyögni, pedig azt se mondhatom hogy ne ülnék eleget a számítógép előtt, de valahogy így alakult.
ígérem majd bepótolom.

csókjaim

lécci

valaki küldjön már nekem egy kókuszrudat. (azt, amelyiknek kék a csomagolása, barna, rumos, d a közepében van fehét színkókusz csík)

empatikus fingás

sokat gondolkodom azon hogyan lehetne a világot jobbá tenni, megőrizni a földet a jövőnek, javítani a mindennapok minőségén, satöbbi
szóval ezért komposztálok, meg szelektív hulladékot gyűjtök, meg bicajozok, meg idegenekremosolygok, ésatöbbi,
de most kitaláltam valamit, amit ha minden olvasóm követ (és továbbít) akkor már nem volt hiába a létezésem

úgy hívom ezt a dolgot, hogy empatikus fingás.

szóval az van, hogy bent vagy a munkahelyi (szórakozóhely, bevásárlóközpont, színház, akármi) vécén, és hirtelen valaki bemegy a veled szomszédos fülkébe. hallod a szokásos felkészülési hangokat, majd utána a nagy semmit. és akkor tudod hogy valami nem oké. az a valaki bajban van melletted, ez nem pisi lesz, de nem akarja hogy meghalld, az akármi mást is. sietsz mert jó fej vagy, de az illető nem bírja tovább, bátortalan, frusztrált kis csurgatása mellett kicsusszan egy púz, csönd, majd csurog tovább.

tudod hogy az illető hogy érzi most magát. találgatja ki lehetsz, mi van ha a legjobb cimbije, vagy a legellenszenvesebb ribizli a másik csoportból, vagy egy totál közömbös, akinek innentől tutira úgy gondol csak rá, hogy "a fingós", egyáltalán, hogyan kezelje le a szitut ha véletlenül együtt mosnátok kezet, vagy csak találkoztok még, büdösnek érzik-e, maradjon e bent örökre, fáj a hasa, egyre feszültebb, és idegesebb és lenne ott még ahonnan ez jött, jaj csak ne legyen a helyzet még kellemetlenbb, menjél már menjél már, húzzál már el végre.

és akkor jön a találmányom a képbe. próbálj kicsikarni te is egy pukit, vagy utánozd a hangot (tudom, hogy mind tudtok a szátokkal is fingani) és érezd az univezrum rezgéseiben, hogy egy embernek a frusztrációja most hullik darabokra, totális megkönnyebbülés, hiszen nem ő az egyetlen a világon akinek van bélműködése, nem kell negyed órán át bentmaradnia a fülkében a kellemetlen szitu elkerülése érdekében, ő innentől kedve egy sokkal kedvesebb ember lesz aznap, mintha te nem pukiztál volna, ezáltal a körülötte levőknek  is jobb marad a napjuk, pillangó effekt, és ez mind tőled indult.

szóval kérlek barátaim, figyeljetek oda, és emlékezzetek a javaslatomra

empatikus fing!

dolgokat nem kiabálunk el, medve bőrére előre nem iszunk

teljesen megesz az irígység a luca címkéitől, a címkefelhőjéről meg ne is beszéljünk. de szőke is vagyok ehhez, nekem nem ment. eddig. mert képzeljétek, hogy ezermillió év blogolás után megtaláltam végre hogy hogy kell azokat rendezgetni.