Már egy csomó képpel tartozom, most rendszer nélkül ideszórok egy nagy halommal.

Amúgymeg, ezzel a videoklippel egyszerűen nem tudok betelni.

http://24hoursofhappy.com/

birs

 Az egyik kedvenc gyümölcsöm a birsalma. Szerintem nincsen elegánsabb és izgalmasabb íz mint a birsalmasajté.

Tavaly sehol se lehetett birsalmát kapni, hiába olyan barátságos az angol időjárás az almákhoz körtékhez. Szereztem pár szem spanyol importot, méregáron, csináltam belőle sajtot, de rámpenészedett két nap alatt mert nem főztem elég ideig.
Idén még ingyen is kaptam. csináltam simát a fele már elfogyott, a kedvenc nasim.
Mármint a csilis után, amit én találtam ki, és gyerekek, eszméletlen büszke vagyok rá.

Na de először a csili.
Megvan ugye nektek is az az öblös bácsi a nagy családi zabálásokról, akinek sose semmi nem elég erős, aki a tyúkleveshez is hozat kis tálban erős pistát, és aki még vöröslő fejjel, taknyanyála egybefolyva is azt csapatja, hogy puncik vagytok  gyerekek, ez nem is erős.
Olyankor mindig megfogadom, hogy legközelebb hazajövök akkor hozok pár szem valódi vérpaprikát, aztán meglátjuk mekkora nagylegények. Na.

Szóval ezek a vérpaprikák, biztos hallottátok már a nevüket, Dorset Naga, Bhut Jolokia, satöbbi. Évekkel ezelőtt még nem volt annyira könnyű, de most már a sarki zöldségesnél is lehet kapni őket. Kábé három éve próbálkoztam először velük, csiliolajat akartam csinálni. Óvatlan voltam, például nem használtam kesztyűt, ezek annyira erősek, hogy a kézfejemen a bőr még másnap is égett vörös volt és fájt. Szóval így egy ujjal megdörzsölöd, kezet mosol, majd azt az ujjadat a nyelvedhez érinted, és csíp mint az istennyila.  Az illatuk is agresszív, megszagolod, és tudod hogy fájni fog.
Itt van egy kis illusztráció ha elmulasztottátok volna, akkor itt az ideje bepótolni, én évről évre könnyesre röhögöm rajta magamat.




Egy icipicit irígylem amúgy a srácokat, ha nem lennék olyan gyáva amilyen, kipróbálnám ezt a műsort. Asszem az a fájdalom az már más síkra tereli az ember agyát, meditációs gyakorlat rulez. Visszaút itt sincs, csak nem tart oly soká mint egy trinyó.

De mondjuk ennek a paprikáknak nem csak az erejük a lényeg, de szuper ízük van, gyümölcsös, narancs, barack, nagyon finom. Mármint miután megöltek kicsit.

Szóval kitaláltam hogy ez biztos menne a a birsalmasajthoz. Főztem bele sima csilipaprikát is, a húsa miatt, meg egy kábé negyed ilyen vérpaprikát. Ez utóbbit lassan adagoltam, valahogy amíg forró volt nem lehetett érezni hogy mennyire erős.
A késztermék az kellemesen csípős, egy-egy falat, ahova valahogy kicsit több jutott a vérpaprika húsából kifejezetten erős, de ez nagyon ritka. Rendes édes birsalmasajt íze van, és csak nagyon távolról cseng az az édeskés illat amit mondjuk egy fűszerpaprika szárító helységben érzel.
Az van, hogy eszméletlen finom.
Salátát ettünk pörccel meg penészessajttal, ezt szórtam még rá, mennyei.

El se tudom mondani mennyire büszke vagyok a találmányomra.

Kis kockákra vágtam, és befőttesüvegben raktam el, hogy majd jó  lesz télire, de a felét már becsemegéztem, csípősség ide vagy oda.
 

Más gasztronómiai sztori, ma egy ilyen nap van.
Tegnap találtam a zöldségesnél friss tormát, úgyhogy gyorsan vettem kabátot a gombhoz, egy pár bordát ezer éve nem ettünk sült desznyót.
A köret az mindig probléma nálunk. Rizs az mehet, mértéktelenül, a krumpli csak harapható állapotban, még a püré is éppcsak lejött a fujfuj listáról, a többiről meg ne is beszéljünk. A wmmel való élet sötét oldala a konyha, de tudjátok mind ez az én néletem nagy rákfenéje.
Szóval neki a sült  hús mellé, sima sós főtt rizs, ugykellneki alapon. Általában ilyenkor sóhajtok egy nagyot, mert nem akarok kétszer annyit főzni úgyis ránkrohad, és eszem vele együtt a szart, rizst. Ez alkalommal viszont megmakacsoltam magam, és csináltam magamnak is köretet:

1lilakáposzta vékonyra szelve
2alma vékonyra szeletelve
2 kicsi hagyma vékonyra szeletelve
csipet só
egy púpos evőkanál cukor (barnával fincsibb)
két deci vorosbor VAGY egy deci balzsamecet.
kábé egy órán át nagyon lassan főztem, majd a végén apróra vágott rozmaringot szórtam rá.

EBÉD ordítottam be a szobába. Wm mikor kijött, rákérdezett az illatra. Magamnak főztem, vörösborban főtt almás  lilakáposzta. (Ezt így kell hangsúlyozni) Aha -mondja ő, majd elmegy kezet mosni. Itt jött az, hogy tizenkilencre lapot húztam, és a nagy halom rizs mellé kérdezés nélkül raktam egy egészen pici kanállal ebből is a tányérjára.
Wm utálja a káposztát (is), a kedvenc kajám a káposztástészta, amióta együtt vagyok vele, kábé háromszor ettem.
Most valahogy mégsem tiltakozott, és megette azt a kis kanállal. Kérsz még, kérdem, és gyerekek könny szökött a szemembe amikor azt mondta hogy igen, Kis lépés az emberiségnek, de hatalmas, hatalmas az én gasztronómiai életemnek, még harmadjára is szedett belőle, jajdejójajdejójajdejó.

Ilyesmik.

Ugye büdös a kisbabák kakija?

Beszélgetünk egy ideje wmmel a gyerek kérdésről. Mindketten aggódunk, hogyha nem lesz, akkor a másik azt idővel nagyon bánná.

Más.

Van egy vendégünk, tínédzserlámúr unokahúgom, most már visszatérő vendég, nagyon szeretjük. A nappaliban alszik, felfújható ágyon.
Tegnap volt az első éjszaka.Hosszas trécselésesk után olyan fél egy, K. már alszik, wm és én félálomban, a Cica szintén aluszik, Kval a nappaliban, az íróasztalomon, a párnáján.

 Wm egyszer csak megbök, hallod, hallod, hallod, nem nem hallom. A cica öklendezik mondja, be kell menned a Khoz. Baszki de fél egy van majd kijön , de menj be.
Bemegyek, a Cica akkorra már kifele halad.Látom hogy gáz van, felkapcsolom az alvó gyermekre a villanyt, akkor már látom is, K, ébredj, hallod, K ébredj..
Nos az volt, hogy azt hoszem ez a cicát is váratlanul érte, kábé álmából ébredt arra, hogy sugárban okádja a macskatáp golyócskákat egészben az íróasztalom alatti összetekeredett kábelkötegre, meg egy jókora tócsa nedveset a székemre.Én ennyi macskahányást még nem is láttam, nagyon nagyon sok volt. A vendégünk frissem mosott hajától, és a nyitott utazós bőröndjétől olyan fél méterre mindez.
Wm rögtön nekiállt a kommandónak, takarítani, a nagyját
Kicsit rosszul lettem, de az öklendezésemet visszatartva az jutott eszembe, ha ebből kivonom mgam, wm iszonyúan fog gyűlölni, úgyhogy időhúzásként domesztoszos vizet készítettem.

Szóval amikor a drótokat még nem, de a szőnyeget már kisúroltam, na az volt az a pillanat amikor kikiabáltam wmnek, hogy itt és most kössön csomót a farkára, mert én nem fogok babahányást takarítni az biztos. Azt válaszolta hogy az nem olyan undi, de még nem győzött meg.

Ilyesmik.

nyálas

A Cica meg a wm úgy szeretik egymást. Van, hogy arra fordulok hátra, hogy a Cica hangosan hörögve dorombol, és azt látom, hogy wm két kézzel gyúrja. Meg olyan cuki, ahogy felfolyik wm ölébe. Meg amikor megelégelte a wmen tehénkedést, akkor mosolyogva fekszik be mellé. Meg amikor mindig kijon velünk reggelizni ebédelni vacsorázni, ő is eszik pár falatot, aztán leül a földre kettőnk közé, de sose kuncsorog. Meg amikor a számítógépem mellé stratégiailag elhelyezett párnán alszik, de úgy hogy az egyik mancsa a kezemen van. A cica iszonyú aranyos.

mozis-love

A Robi négy Zazzis sütit hozott, és mindről elmesélte hogy készülnek, az Ildi pedig tokaji bort csinipoharakkal. Szuper piknik lett volna ha nem ömlik az eső.

napok

Elkezdtem tegnap a munkakeresést, és eléggé reményteljesnek néz ki a helyzet. Az van, hogy menő az önéletrajzom, de most akkor inkább nem innék előre a medve bőrére.

Szóval inkább elmesélem, hogy időm is volt kedvem is, beültem hát a katedrálisba olvasni, királyosat, majd végighallgattam egy laza kis koncertet a Lübecki Fiúkartól, ilyesmi volt az ebédidőm.

Kicsit később pedig hozzájutottam végre némi brisztoli valutához, de erről majd mesélek később.

Vannak szuper napok.

nosztaldzsi

Szóval, különféle okokból Budapesten nem tudtunk cimboráknál héderelni, saját magunknak intéztük a szállást.
Szuper helyen vettünk ki szobát, egy kifejezetten szimpatikus ámerikai szállásadóval. Aztán baszkerály, tegnap tudósított az indeksz, hogy a kócsszörfing szájt alertet rakott ki, hogy egy srác bedzsinázza a vendégeit, és még az általában visszafogott és magas igerküszöbű wm is az "OMFG" kifejezést használta amikor a linkre kattintva szállásadónk arcába ütköztünk.

Súlyos. Mindegy, az utazóknak, nyaralóknak továbbra is szeretettel ajánljuk a wimdu.com-ot, az amszterdami nyaralásunkban nagyon sokat segített, nagyon olcsón jutottunk a város szívében iszonyú hangulatos kis lakáshoz, a fürdőszobaablakból a Rijksre rálátva, szóval ja, menő volt.

Nosztalgikus hangulatba is keveredtem, ránéztem a fotókra, és egy csomó csomó csomó képet még mindig nem raktam fel, most pótlok egy kicsinykét.

Szóval két helyen is laktunk, először a Füliékkel egy kempingben faházban, szuper volt, bár arról nincs sok kép, csak mondjuk ez ahogy a mókás hangulatú Füli izét főz (az izéről képet nem is rakhattam fel):

Egy csomót nevettünk jajdejó volt, emlékszel Füli, amikor  wm papucsát összekötve raktam ki? Jajdejót nevettünk, na.


Ez meg ilyen horrorisztikus kép egyeseknek, bár én nem aggódtam, mert az enyém a fekete dobozos málnaszorbé volt, annak meg ugyebár nem árt a hideg.

Reklám

Juj ez meg egy abszolut jellemző kép, ha már cimborázás:

Mondjuk mindig tökjó helyekre vezettek minket, például ebbe az ezermillió éves kocsmába

Volt a falon egy szekrény,  rengeteg zárható fakkal, mindegyik meg volt számozva. A kocsmáros bácsi, aki szintén ezermillió éves volt, azt mondta, hogy a visszajárót dobálták bele a törzsvásárlók, mindenki a sajátjába, aztán évente egyszer kinyitották, abból mentek nyaralni. Megkérdeztem, hogy szabad-e a 42es, dobtam bele, meg kívántam is, na.

Utazunk valahova, sztrejfefúr, ficvefűr.

Nemzeti eledel, sültkrumpli, kinézett az eladó amikor ecetet kértem hozzá, igazán angol lány leszek hamarost, na, én nagyon szeretem az ecetes hasábburgonyát.

Szóval ez volt a lakás amit az elején említettem,

Ez a kép meg bónusz

lb

Szevasztok gyerekek, Először is köszi hogy eljöttetek, szuperség volt ez a piknik. Másodszor elnézést mindenkitől akinek itt lett volna a helye, de nem volt az országban, meg attól a kevéstől akinek kajak elfelejtettem szólni, és most, a képkészítés közben jutott eszembe, hogy baaazmeg!

Szerencsére minden jelenlevőről lett jó kép. Lemonkáról meg Devilről kettő is, de Lemonka mellett Luca épp nagyon derp arcot vág, Devilke formás kis teste mellett pedig én nézek ki iszonyú Jabbának, úgyhogy ez van, azok a fotók jótékony feledés homályába vesznek, meg minden.

Korán érkezők, korán távozók, róluk fényesek a fotók:

Eszti

Szegény Devilke nagyon rossz helyre ült, erről a képről a hosszú és gyönyörűen kidolgozott lábait vágtam le, mert egy csomó műanyag üveg volt körülötte.

Segítek, ezen a képen nem a feszülten figyelő Luca a főszereplő.

Ezt wm lőtte. Ez iszonyú szép.

Őszinte vagyok, ehhez elkezdtem mindenféle csillivilli glitteres szívecskés animációt adni, de beleuntam, mert szarakodik a net.

Emlékezzünk mindannyian: Ezen a fotón Rotó azért vigyorog ennyire, mert Mamzi megkérte arra, hogy gonddoljon azokra az időkre amikor a Macskájuk már nem él velük. Szomorú.

Csillivilli szelfi, majdnem feltöltöttem facebookra,

bohém

Ezer eve nem mutattam magunkról fotót, ezeket tegnap este készítettek rólunk.
 Egy régi loveboxos ismerős hívott el egy buliba, penészvirágok vagyunk, szóval húztuk a szánkat, de reméltük hogy gyakorolhatjuk a tánclépéseket amiket a nyáron tanultunk, szóval elmentünk. És klassz volt.
 Egy magyar ragtime zenekar játszott egy kocsmában a zömében magyar!értelmiségi!közönségnek, és mi remekül éreztük magunkat. A zene szuper volt, a társaság szuper volt. Ismételten rájöttem, hiányzik egy kulturalis pezsges, ahol valóban el is tudom magamat adni, iszonyúan hiányzik a társaságba járás. Meg egy csomó minden, ami Magyarországon VAN, de ott nem engedhettem meg magamnak soha.
 (wmnek nem hianyzik a pezsgés)
Jó lenne találni egy normális magyar társaságot itt. Jó lenne a zsigeri gyanakvásunktól megszabadulni, a nagy számok törvénye alapján most már egy csomó jó fej magyarnak kell lennie itt is.

Őket láttuk:

xxx - Katten Kabinet

Az a baj a nagyüzemi fotózással, hogy ha az ember lány elkezd válogatni, meg szerkesztgetni, a legjobbakat a végére hagyva, és ripszropsz eltelik három hónap, vagy egy év, vagy egy élet, és amiket leginkább meg akart mutatni, vagy el akart mesélni homályba vesznek meg minden.
 

Például voltunk a VILÁG LEGKLASSZABB MÚZEUMÁBAN.

Ez az a hely, ahol az alkotásokat is fényképeztem, hogy megmutathassam nektek.
(abszolut amatőr módon, összeujjlenyomatozatm a lencsét mielőtt bementünk, és csak akkor vettem észre amikor kimentünk, így minden kép közepén lett egy homályos folt. de még illett is)

Szóval Amszterdamban van múzeum, csak a cicáknak. Festények, szobrok, reklámok, használati tárgyak, minden mi macska.

A lakás körbejárható, és mind a négy szobája padlótól plafonig tele van töltve szuperebbnél szuperebb cicás cuccokkal.

 A lakás hangulata teljesen elvarázsolt, az egymásba nyíló szobák egyre kisebbek és sötétebbek voltak, mint egy spirál befele.
Szerencsénk volt, mert mi voltunk az egyetlen látogatók az adott pillanatban, szóval még az ablakon beszűrődő fénypászmákban zizegő port is volt alkalmunk megfigyelni.

Itt kifejezetten sajnáltam hogy nem voltam beszívva, úgy gondolom, hogy Amszterdam legszürreálisabb helye és pillanata volt ez itt.

Mint minden múzeum, ez is csendes volt, de ahogy haladtunk egyre beljebb, valami orosz szöveget hallottunk némi tingilingi muzsikával, ez valóban kisérteties volt, főleg hogy a nagyon enyhe cicaszag is egyre erősebb lett, aztán ez a kép fogadott minket:

A macska ott alszik a kanapén, először azt hittük kitömött, de nem, vele szemben a sarokban meg egy hatvan éves fehét kistévén végtelenítve egy  hasonló korú szovjet rajzfilm macska-egér kergetőzős jelenete újra és újra és újra. A macska a kanapén felébredt, mosolyogva konstatálta hogy mi is csodálói és rajongói vagyunk, és nézte tovább a tévét.

Szóval csináltam sok képet, de nem fogom őket megmutogatni, csak párat:

Ezt a rotónak készítettük, ha megfigyelitek a képet alaposan, és ismeritek őt, akkor rájöttök miért:

Mondjuk a fő ok amiért nem mutogatom meg az ezernyi szuperebbnél szuperebb sarkot, képet, mert rákattintottam a múzeum weboldalára, és most vettem észre, megújították a weblapjukat, és körbe is lehet járni a kiállítást, minden egyes képet egyenként megcsodálva. Nagyon érdemes.

Ezért nem is árulom el, hogy mi ez, majd ha körbejárjátok a múzeumot rájöttök:

 

A link a használati utasítás:   legörget, rákattint a kívánt szobára, majd kirak nagyképernyőre