nosztaldzsi

Szóval, különféle okokból Budapesten nem tudtunk cimboráknál héderelni, saját magunknak intéztük a szállást.
Szuper helyen vettünk ki szobát, egy kifejezetten szimpatikus ámerikai szállásadóval. Aztán baszkerály, tegnap tudósított az indeksz, hogy a kócsszörfing szájt alertet rakott ki, hogy egy srác bedzsinázza a vendégeit, és még az általában visszafogott és magas igerküszöbű wm is az "OMFG" kifejezést használta amikor a linkre kattintva szállásadónk arcába ütköztünk.

Súlyos. Mindegy, az utazóknak, nyaralóknak továbbra is szeretettel ajánljuk a wimdu.com-ot, az amszterdami nyaralásunkban nagyon sokat segített, nagyon olcsón jutottunk a város szívében iszonyú hangulatos kis lakáshoz, a fürdőszobaablakból a Rijksre rálátva, szóval ja, menő volt.

Nosztalgikus hangulatba is keveredtem, ránéztem a fotókra, és egy csomó csomó csomó képet még mindig nem raktam fel, most pótlok egy kicsinykét.

Szóval két helyen is laktunk, először a Füliékkel egy kempingben faházban, szuper volt, bár arról nincs sok kép, csak mondjuk ez ahogy a mókás hangulatú Füli izét főz (az izéről képet nem is rakhattam fel):

Egy csomót nevettünk jajdejó volt, emlékszel Füli, amikor  wm papucsát összekötve raktam ki? Jajdejót nevettünk, na.


Ez meg ilyen horrorisztikus kép egyeseknek, bár én nem aggódtam, mert az enyém a fekete dobozos málnaszorbé volt, annak meg ugyebár nem árt a hideg.

Reklám

Juj ez meg egy abszolut jellemző kép, ha már cimborázás:

Mondjuk mindig tökjó helyekre vezettek minket, például ebbe az ezermillió éves kocsmába

Volt a falon egy szekrény,  rengeteg zárható fakkal, mindegyik meg volt számozva. A kocsmáros bácsi, aki szintén ezermillió éves volt, azt mondta, hogy a visszajárót dobálták bele a törzsvásárlók, mindenki a sajátjába, aztán évente egyszer kinyitották, abból mentek nyaralni. Megkérdeztem, hogy szabad-e a 42es, dobtam bele, meg kívántam is, na.

Utazunk valahova, sztrejfefúr, ficvefűr.

Nemzeti eledel, sültkrumpli, kinézett az eladó amikor ecetet kértem hozzá, igazán angol lány leszek hamarost, na, én nagyon szeretem az ecetes hasábburgonyát.

Szóval ez volt a lakás amit az elején említettem,

Ez a kép meg bónusz

xxx - Katten Kabinet

Az a baj a nagyüzemi fotózással, hogy ha az ember lány elkezd válogatni, meg szerkesztgetni, a legjobbakat a végére hagyva, és ripszropsz eltelik három hónap, vagy egy év, vagy egy élet, és amiket leginkább meg akart mutatni, vagy el akart mesélni homályba vesznek meg minden.
 

Például voltunk a VILÁG LEGKLASSZABB MÚZEUMÁBAN.

Ez az a hely, ahol az alkotásokat is fényképeztem, hogy megmutathassam nektek.
(abszolut amatőr módon, összeujjlenyomatozatm a lencsét mielőtt bementünk, és csak akkor vettem észre amikor kimentünk, így minden kép közepén lett egy homályos folt. de még illett is)

Szóval Amszterdamban van múzeum, csak a cicáknak. Festények, szobrok, reklámok, használati tárgyak, minden mi macska.

A lakás körbejárható, és mind a négy szobája padlótól plafonig tele van töltve szuperebbnél szuperebb cicás cuccokkal.

 A lakás hangulata teljesen elvarázsolt, az egymásba nyíló szobák egyre kisebbek és sötétebbek voltak, mint egy spirál befele.
Szerencsénk volt, mert mi voltunk az egyetlen látogatók az adott pillanatban, szóval még az ablakon beszűrődő fénypászmákban zizegő port is volt alkalmunk megfigyelni.

Itt kifejezetten sajnáltam hogy nem voltam beszívva, úgy gondolom, hogy Amszterdam legszürreálisabb helye és pillanata volt ez itt.

Mint minden múzeum, ez is csendes volt, de ahogy haladtunk egyre beljebb, valami orosz szöveget hallottunk némi tingilingi muzsikával, ez valóban kisérteties volt, főleg hogy a nagyon enyhe cicaszag is egyre erősebb lett, aztán ez a kép fogadott minket:

A macska ott alszik a kanapén, először azt hittük kitömött, de nem, vele szemben a sarokban meg egy hatvan éves fehét kistévén végtelenítve egy  hasonló korú szovjet rajzfilm macska-egér kergetőzős jelenete újra és újra és újra. A macska a kanapén felébredt, mosolyogva konstatálta hogy mi is csodálói és rajongói vagyunk, és nézte tovább a tévét.

Szóval csináltam sok képet, de nem fogom őket megmutogatni, csak párat:

Ezt a rotónak készítettük, ha megfigyelitek a képet alaposan, és ismeritek őt, akkor rájöttök miért:

Mondjuk a fő ok amiért nem mutogatom meg az ezernyi szuperebbnél szuperebb sarkot, képet, mert rákattintottam a múzeum weboldalára, és most vettem észre, megújították a weblapjukat, és körbe is lehet járni a kiállítást, minden egyes képet egyenként megcsodálva. Nagyon érdemes.

Ezért nem is árulom el, hogy mi ez, majd ha körbejárjátok a múzeumot rájöttök:

 

A link a használati utasítás:   legörget, rákattint a kívánt szobára, majd kirak nagyképernyőre

próbálkozok

Mivel mind túl félénkek voltatok megkérdezni, hogy
"ugyan aklü. menő narancssárga-zold-barna kockás szoknyádat ami majd' minden amszterdami fotódon szerepel hol vetted MÁN?!"
El kell mesélnem, hogy azt ám én varrtam.

Az alsószoknyára a gyöngyöket is egyenként, soha többe nem veszek olcsó gyöngyös ruhát, mert ezeket fellvarni rabszolgaság. Mondjuk nincsenek illúzióim a drága gyöngyös ruhákkal kapcsolatban sem.

Mindezt azért mesélem el, mert ma fejeztem be a legújabb darabot, lesz majd róla fénykép is, amint a kiegészítője amit terveztem hozzá kész lesz. 

Süt a nap. Megérdemeltük, kiböjtöltük.

xxx - ajtók, ablakok

Rengeteg képet nem mutattam meg még az Amszterdam sorozatból, de ahogy halványul az élmény úgy válik egyre nehezebbé leülni és válogatni. Ez a mostani kör viszont az egyik kedvencem, az amszterdami ablakok azok nagyon nagyon menők.

 

 

 

Amit az amszterdami ablakokról először is tudni érdemes, az az, hogy nagyon tiszták. A barátaink mesélték, hogy a hollandok állandóan ablakot pucolnak, és igen, láttunk nem egyet.

Ennek köszönhetően az ablakok tükrök.

A magánházak ablakai is:

Az ablakokon ritka a függöny. Ez talán a legszokatlanabb dolog. A házak felfele növekedése miatt az utcaszinten szint mindig  nappali van, vagy konyha, és és pontosan annyira lehet bekukucskálni amennyire elvetemült vagy és szégyentelen. (én nagyon, wm pont nem, volt is éviéviéviéviéviÉVIII)

Szóval konkrét életteret nem fotóztam, de azt vettem észre hogy nagyon sok ember tematikusan rendezi be az ablakját, virágkompozíciókat mutogat, díszeket fordít kifele nézve,

esetleg a világról alkotott véleményét osztja meg:

vagy a gyűjteményével dicsekedik.

 Na de komolyan.

Ezt az ablakot nagyon nagyon szerettem, egy konyháé, bent egy öreg bácsi lakott:

Ami szintén meglepett (és vastagon van szedve a"miért akarunk Hollandiába költözni" listán) az az, hogy meglepően sok ablakból szűrődött ki komolyzene, és rengeteg, RENGETEG könyvespolcot láttunk.  szuperszónia

 

 Szóval, odafigyelnek, szépek is az utcák.Az ajtók is nagyon vagányak,  nincs olyan köztük ahova ne mennék haza:

Odafigyelnek a részletekre. Lehetne talán azt is mondani, hogy ez túlzás, de szerintem csak hagyják hogy a szépségátvegye a kormányzást. 

Például ez.itt, a balkonládában levő virágok színe. Passzol.

Mellékesen megemlítem, hogy Hollandiában rengetegen cigarettáznak, és mind kifejezetten kívánatosan. Nagyon, Nagyon szerettem volna rágyújtani, nem egyszer

Na de ablakok ajtók.
A végére hagytam a legmenőbbet.

Ámuljatok

Ha ajtó lennék, ilyen lennék. Ennyi.

xxx

Ez azért elég csodálatos élmény volt.

xxx - cica I.

Jó, hát az nyilvánvaló, hogy szeretjük a cicákat.
Az talán nem annyira, hogy (ritka kivétellel) a cicás embereket kellemesebb társaságnak tartjuk mint a nemcicásakat.
Meg hogy amikor új albérletet nézünk, akkor számoljuk hogy az utcán mennyi cicával futunk össze, mert ahol sok a cica ott sok jó fej él.

Amszterdam a mi városunk. Rengeteg macska van. Rengeteg jó fej, barátságos, cicaegyéniség.

 Nem is hiába van rólam ezer darab kép ahogy épp egy cicát simizek vagy fotózok:

 Ugyanő:

A cicák nézelődnek, megfigyelik a területüket

 Vagy a művészeteknek hódolnak: .(ezt a képet az utcánkban lőttem, szuper helyeken laktunk, majd mesélek arról is.)

Ő a lakásunk ablakán nézett be. Padlás-lakás volt, úgyhogy meg is ijedtünk mikor azt láttuk, hogy figyel minket.

Aztán vannak, akik csak fekszenek az ablakban és élvezkednek:

A sztóner cicák nagyon súlyosak, velük (pontosabban a gazdáikkal) szemben kicsit ambivalensek az érzéseim: 

(Ez a cica ez meg se moccant, csak ült és mosolygott.)

Csakúgy mint az eksztrém kövér vendéglős cicákkal:

Voltunk olyan boltban, ami kizárólag cicakajával, meg cicabútorral, meg cicajátékkal volt teli, és nem volt kicsi a bolt. Vettünk is ajándékot Cicának, annyira nem örül neki. Egy nagy műanyag gömb, amit meg lehet tölteni szárazkajával, a rajta levő nyílások méretét meg állítgani,  és hát játszódnia kell ha enni akar, nekem is ilyen kéne.

Szóval rengeteg cica volt, nem is mindről készült kép, de itt a legjobb fej:

Na. Ennyit a (az első!!) cicás bejegyzésről.




És hogy a rotó se maradjon cuki kisállat nélkül, tessék rendőrlovak, kordonként funkcionálva: