cicamica jaj

A Cica beteg szegény.
 Mert mindig seriffkedik, nem az első alkalom volt hogy sebbel az arcán jött haza. Most is begyógyult sec perc alatt. Aztán hétvégére tiszta zombi lett, gyenge meg minden, hétfőre pedig a hangulata visszatért a szokásosnak, de az arca elkezdett szépen feldagadni. Mint kiderült, a tűhegyes karom pici sebet ejt, de mélyre viszi a bacikat, szanaszéjjel gyulladt belülről az arca. Kedden még póbáltam kamillával borogatni meg kinyomkodni, de szerdára már állatorvos lett belőle, először amióta beházasodott hozzánk.
Paráztunk eléggé, meg kellett gyorsan venni egy szállítódobozt, befújtam nyugtatósprével, úgyhogy elég barátságosan sikerült eljuttatni busszal a rendelőbe. A dokinéni egy varázsló volt. Cica olyan nyugodtan tűrt minden procedúrát hogy teljesen ledöbbentünk, pedig volt minden, két legyet egy csapásra lecsekkoltak mindent. Volt hideg sztetoszkóp meg féregtelenítő tabletta, tapogatás nyomorászás, a szmhéját meg egyenesen kifordította. A mérlegen mégis konkrétan kinyúlt, így:

A diagnózis pedig. A szemével kapcsolatban az a hír, hogy a dokinéni nem merte kiszívni tűvel a cuccot mert túl közel van a szeméhez, szóval 5 nap antibiotikum, és ha utána se jobb a helyzet akkor vissza kell vinni, és altatásban felvágják. Ezen felül pedig van egy, az általunk gondoltnál jóval fiatalabb, egészséges, szépfogú, kiherélt, picit túlsúlyos cicánk. Nagyon nagyon örültünk ezeknek a híreknek.

Szóval ilyenkor ám megállunk és elgondolkodunk azon, hogy Cica lassan három éve a cimboránk, mi így hárman vagyunk egy csapat, és hogy mennyivel klasszabb vele az élet. Nagyon szeretjük meg minden, pedig ordenáré egy pöcs is tud lenni, és épp ezért most kábé folyamatosan nevetjük ki őt nagyon.

merri

Ennyire menő karácsonyfadísz ötletem van az idén:

Mindenféle karácsonyi fűszer teatojásokba:

Illatos is, na.

A Cica pedig egy éve nem ült ezen a puffon, de ahogy feldíszítem a fát, azonnal.

Szóval, igen, ma elkezdődött, feldíszítettem a fát, a nappalit, beiglit ettünk meg szaloncukrot, szuperség.


Kár hogy nincs olyan karácsonyfadíszem ami apró, szaloncukorfólia golyócskákból áll. Asszem annál nincs menőbb. Na jó talán a teatojásos majdnem.

élünk még

Ezzel a pillangóval már második napja élünk együtt, ebben a pillanatban a konyhaasztalon pihen. Egyre szakadozottabb szegénykémnek a szárnya, főleg mikor kap egy-egy pofont a cicától.

 Tartozok egy két cicafotóval ide, ezekkel, nem is tudom ki a sármosabb:

 

 

Amúgy meg, tudtátok hogy wm-nek 2, azaz kettő darab Margit nevű nője is volt?

Ugye büdös a kisbabák kakija?

Beszélgetünk egy ideje wmmel a gyerek kérdésről. Mindketten aggódunk, hogyha nem lesz, akkor a másik azt idővel nagyon bánná.

Más.

Van egy vendégünk, tínédzserlámúr unokahúgom, most már visszatérő vendég, nagyon szeretjük. A nappaliban alszik, felfújható ágyon.
Tegnap volt az első éjszaka.Hosszas trécselésesk után olyan fél egy, K. már alszik, wm és én félálomban, a Cica szintén aluszik, Kval a nappaliban, az íróasztalomon, a párnáján.

 Wm egyszer csak megbök, hallod, hallod, hallod, nem nem hallom. A cica öklendezik mondja, be kell menned a Khoz. Baszki de fél egy van majd kijön , de menj be.
Bemegyek, a Cica akkorra már kifele halad.Látom hogy gáz van, felkapcsolom az alvó gyermekre a villanyt, akkor már látom is, K, ébredj, hallod, K ébredj..
Nos az volt, hogy azt hoszem ez a cicát is váratlanul érte, kábé álmából ébredt arra, hogy sugárban okádja a macskatáp golyócskákat egészben az íróasztalom alatti összetekeredett kábelkötegre, meg egy jókora tócsa nedveset a székemre.Én ennyi macskahányást még nem is láttam, nagyon nagyon sok volt. A vendégünk frissem mosott hajától, és a nyitott utazós bőröndjétől olyan fél méterre mindez.
Wm rögtön nekiállt a kommandónak, takarítani, a nagyját
Kicsit rosszul lettem, de az öklendezésemet visszatartva az jutott eszembe, ha ebből kivonom mgam, wm iszonyúan fog gyűlölni, úgyhogy időhúzásként domesztoszos vizet készítettem.

Szóval amikor a drótokat még nem, de a szőnyeget már kisúroltam, na az volt az a pillanat amikor kikiabáltam wmnek, hogy itt és most kössön csomót a farkára, mert én nem fogok babahányást takarítni az biztos. Azt válaszolta hogy az nem olyan undi, de még nem győzött meg.

Ilyesmik.

nyálas

A Cica meg a wm úgy szeretik egymást. Van, hogy arra fordulok hátra, hogy a Cica hangosan hörögve dorombol, és azt látom, hogy wm két kézzel gyúrja. Meg olyan cuki, ahogy felfolyik wm ölébe. Meg amikor megelégelte a wmen tehénkedést, akkor mosolyogva fekszik be mellé. Meg amikor mindig kijon velünk reggelizni ebédelni vacsorázni, ő is eszik pár falatot, aztán leül a földre kettőnk közé, de sose kuncsorog. Meg amikor a számítógépem mellé stratégiailag elhelyezett párnán alszik, de úgy hogy az egyik mancsa a kezemen van. A cica iszonyú aranyos.

a cica nyaralasa nagyon szuper, a furcsa szomszeddal sokat esemesezek, beleszerettek. csak ennyit akartam mondani, meg azt hogy nyaralni faraszto, majd meselek ha hazaertem

macskaügyileg

Szóval, a cica első szitterére már nem számíthatunk, mert az összeakasztotta a bajuszt a cicán kívüli másik brisztoli családunkkal.
A cica második szittere cseszkóban hesszel harmadik hónapja.
A szeretett és bizalmunkat abszolute élvező felsőszomszéd nemhogy épp egy narancssárga folkszvágen kisbuszban járja be Európát, hanem cakklipakkli kiköltözött, örökre.

Marad tehát a fuvolás szomszéd, akinek hasonló cicája van mint nekünk és már többször dumáltunk arról hogy majd cicaszittelünk egymásnak.
(A hivatásos cicaszitter hatvanezer forintba került volna a nyaralásunkra.)

A fuvolás szomszéd fura. Nomármost ha én lefurázok valakit, akkor az tényleg nagyon fura. Ötven körüli, "művész". Nem hippi de majdnem. Mindig kócos kicsit, zavart, de nagyon intelligens. A lánya teljesen okés. A házuk is fura. Rendetlenebbek mint én, igen igen művészi,hangulatos, öreg cuki viktoriánus házikó. Fura

Karácsonyra meghívták sütizni a szomszédságot de csak mi mentünk. meglepő módon nem is éreztük magunkat kellemetlenül, megígértük hogy visszahívjuk őket, de sose jött össze igazán. De nem vagyok szemét szomszéd, egy csomószor vittem át sütit, meg adtam neki egy csomó  növénymagot is, na.

Mindegy, tudtam hogy most nincs mese, meg kell kérnem. Kedden átmentem, persze igent mondott, fél óráig jegyzetelte a Cica szokásait és hogy mit kell és hogyan. Ez persze megnyugtatókét is hathat, tényleg amúgy.

Majd jött a furcsaság. Lassan a végére járunk, megbeszéltük, azt is hogy majd átjön feltérképezni a helyet, a macskakaját,meg hogy októberben majd ő menne el pár napra és akkor meg én jövök, satöbbi.
Ekkor jött azzal, hogy és a fizetség hogy legyen. Remek. Iszonyúan utálom a pénzes dolgokat tökre zavarba ejt, mondom, hát így, izé hogy gondoltad?  Mert csak szólok, én szívesen adok pénzt a cicaszittelésre ha kell, de biztos hogy nem fogok elfogadni egy fillért se érte.
Ő inkább valami apróságra gondolt.
Valami magyar bor?
Nem iszik.
Jó de akkor segítsél már.

Hát ők a lányával bevezették a tantusz rendszert, amik ilyen családon belül valuta, és a kellemetlen feladatok elvégzését azzal fizetik ki egymásnak. Ő valami ilyesmire gondolt. Mert hogy a jószomszédi viszony alapja a biztos elszámolás.
Tantusz? kérdem, és ezt ő helyeslésnek is vette, az egyik polcról levett egy kis porcelán tálkát, szirszarbizbasz, papírkapocs, jancsiszög, és pár tantusz. Kis karton zseton, fényes alufólia csillagocska ráragasztva.
Egy cseppnyi irónia volt azért a hangomban amikor erre azt mondtam, hááát, nekem kell fizetnem a cicaszittelésért, szóval az úgy lenne rendjén ha én csinálom a tantuszt, nemdebár? Ennek annyira megörült, fényes arccal helyeselt, hogy igen, remek alkalom arra hogy egy kicsit kreatívak legyünk, ugye? Szóval három nap cicaszitt egy tantusz.

Wm nem igazán akarta elhinni mikor elmeséltem neki. Gondolom ti sem annyira, ugye?
 Hát tessék, ezzel fizettem a két hét cicaszittelésért:

Érdemes amúgy elgondolkodni ezen a sztorin, nem annyira az értelmestől elrugaszkodott ötlet ez.

xxx - Katten Kabinet

Az a baj a nagyüzemi fotózással, hogy ha az ember lány elkezd válogatni, meg szerkesztgetni, a legjobbakat a végére hagyva, és ripszropsz eltelik három hónap, vagy egy év, vagy egy élet, és amiket leginkább meg akart mutatni, vagy el akart mesélni homályba vesznek meg minden.
 

Például voltunk a VILÁG LEGKLASSZABB MÚZEUMÁBAN.

Ez az a hely, ahol az alkotásokat is fényképeztem, hogy megmutathassam nektek.
(abszolut amatőr módon, összeujjlenyomatozatm a lencsét mielőtt bementünk, és csak akkor vettem észre amikor kimentünk, így minden kép közepén lett egy homályos folt. de még illett is)

Szóval Amszterdamban van múzeum, csak a cicáknak. Festények, szobrok, reklámok, használati tárgyak, minden mi macska.

A lakás körbejárható, és mind a négy szobája padlótól plafonig tele van töltve szuperebbnél szuperebb cicás cuccokkal.

 A lakás hangulata teljesen elvarázsolt, az egymásba nyíló szobák egyre kisebbek és sötétebbek voltak, mint egy spirál befele.
Szerencsénk volt, mert mi voltunk az egyetlen látogatók az adott pillanatban, szóval még az ablakon beszűrődő fénypászmákban zizegő port is volt alkalmunk megfigyelni.

Itt kifejezetten sajnáltam hogy nem voltam beszívva, úgy gondolom, hogy Amszterdam legszürreálisabb helye és pillanata volt ez itt.

Mint minden múzeum, ez is csendes volt, de ahogy haladtunk egyre beljebb, valami orosz szöveget hallottunk némi tingilingi muzsikával, ez valóban kisérteties volt, főleg hogy a nagyon enyhe cicaszag is egyre erősebb lett, aztán ez a kép fogadott minket:

A macska ott alszik a kanapén, először azt hittük kitömött, de nem, vele szemben a sarokban meg egy hatvan éves fehét kistévén végtelenítve egy  hasonló korú szovjet rajzfilm macska-egér kergetőzős jelenete újra és újra és újra. A macska a kanapén felébredt, mosolyogva konstatálta hogy mi is csodálói és rajongói vagyunk, és nézte tovább a tévét.

Szóval csináltam sok képet, de nem fogom őket megmutogatni, csak párat:

Ezt a rotónak készítettük, ha megfigyelitek a képet alaposan, és ismeritek őt, akkor rájöttök miért:

Mondjuk a fő ok amiért nem mutogatom meg az ezernyi szuperebbnél szuperebb sarkot, képet, mert rákattintottam a múzeum weboldalára, és most vettem észre, megújították a weblapjukat, és körbe is lehet járni a kiállítást, minden egyes képet egyenként megcsodálva. Nagyon érdemes.

Ezért nem is árulom el, hogy mi ez, majd ha körbejárjátok a múzeumot rájöttök:

 

A link a használati utasítás:   legörget, rákattint a kívánt szobára, majd kirak nagyképernyőre

xxx - cica I.

Jó, hát az nyilvánvaló, hogy szeretjük a cicákat.
Az talán nem annyira, hogy (ritka kivétellel) a cicás embereket kellemesebb társaságnak tartjuk mint a nemcicásakat.
Meg hogy amikor új albérletet nézünk, akkor számoljuk hogy az utcán mennyi cicával futunk össze, mert ahol sok a cica ott sok jó fej él.

Amszterdam a mi városunk. Rengeteg macska van. Rengeteg jó fej, barátságos, cicaegyéniség.

 Nem is hiába van rólam ezer darab kép ahogy épp egy cicát simizek vagy fotózok:

 Ugyanő:

A cicák nézelődnek, megfigyelik a területüket

 Vagy a művészeteknek hódolnak: .(ezt a képet az utcánkban lőttem, szuper helyeken laktunk, majd mesélek arról is.)

Ő a lakásunk ablakán nézett be. Padlás-lakás volt, úgyhogy meg is ijedtünk mikor azt láttuk, hogy figyel minket.

Aztán vannak, akik csak fekszenek az ablakban és élvezkednek:

A sztóner cicák nagyon súlyosak, velük (pontosabban a gazdáikkal) szemben kicsit ambivalensek az érzéseim: 

(Ez a cica ez meg se moccant, csak ült és mosolygott.)

Csakúgy mint az eksztrém kövér vendéglős cicákkal:

Voltunk olyan boltban, ami kizárólag cicakajával, meg cicabútorral, meg cicajátékkal volt teli, és nem volt kicsi a bolt. Vettünk is ajándékot Cicának, annyira nem örül neki. Egy nagy műanyag gömb, amit meg lehet tölteni szárazkajával, a rajta levő nyílások méretét meg állítgani,  és hát játszódnia kell ha enni akar, nekem is ilyen kéne.

Szóval rengeteg cica volt, nem is mindről készült kép, de itt a legjobb fej:

Na. Ennyit a (az első!!) cicás bejegyzésről.




És hogy a rotó se maradjon cuki kisállat nélkül, tessék rendőrlovak, kordonként funkcionálva:

könnyed

Hangulatjavítónak

Cica ur segit szabni

Majd elszendereg ulteben.

Ne fotozza maaaaa

Wm véletlenül csomóra kötötte a cipőfűzőjét, nem tudja kibogozni, ezen morog amíg főzök. Kalapálásra fordulok vissza a tűzhelytől, egy fakanál nyelével üti a csomót. Felpillantok, a laptop képernyőjére, ahol a WikiHow oldal van megnyitva, a "Hogyan bogozzunk ki egy csomót a cipőfűzőn",  eszközök amire szüksége lehet, illetve technikák. A cipőfűzőn levő csomó kibogozására.
Van aki erről cikket ír fényképes leírással, és van, aki erre rákeres.

Ezen gondolkozzatok el.

-3

Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, jó vagyok az újévi fogadalmakkal. Szóval álljon itt a kettőezertizenháromra tervezett. Napi tíz perc német, aztán meglátjuk milyen messzire visz. Természetesen nem a német  a szívem vágya, valami skandináv nyelvet tartanék hasznosnak, a franciát szépnek, a japánt meg menőnek, de -látjátok milyen érett gondolkodású vagyok?- úgy gondolom, hogy a kétszer négy évnyi kínszenvedés, amit gyerekként a némettel átéltem nem volt hiábavaló, és az a tudás valahol megvan, és ezzel a nyelvvel van legnagyobb esélyem a sikerélményre.

Ami pedig szintén ösztönöz, hogy a a szüleim mindketten nekiláttak angolul tanulni, akkor nehogymár én ne legyek képes a németre.

A könyv borítóján a férfi arca tenyérbemászó és irritáló, szóval a fotó kedvéért cicanasit raktam az arcára.




Amúgy meg, nesztek itt ez a link. Ez egy szuper film a űrnácikról akik a Hold sötét oldalán élnek.  Egy film az űrnácikról, nem hiszem hogy szükség van előzetesre, vagy a kedvenc jelenetemre, vagy bármire, itt az egész film. Űrnácik. Szóval ha megy kicsit az angol akkor katt, ha nem akkor vadásszátok le feliratosan.

A nyelvtanulás amúgy érdekes. Most, hogy megvan a fogadalmam, folyamatosan csikorgatom az agyam, és próbálok wmmel német tőmondatokban  kommunikálni, ő is viszont, és komolyan, mint mocsárból a buborékok, lassan jönnek fel szavak, az űrnácis film német betéteiből is egy csomót értettünk. Szuper.

Gute Nacht.

Ma a szomszédnál voltunk látogatóban, a fuvolás nőnél. Azt mondta meghívte a fél szomszédságot, de biztosak voltunk  hogy karácsont másnapján - meg egyébként is- csak mi leszünk ott. Wm húzta is a száját, nagyon nem akart menni, a nő gyagyás, annyira, hogy még a cicája is gyagyásnak tűnik, meg van egy tinédzser lánya azt meg még nem is láttuk soha.

Maksz fél óra, beszéltük meg. Sütöttem püspökkenyeret, és mielőtt elindultunk wm megkérdezte azt, ami egész délelőtt az eszemben volt, el ne felejtsem, vigyünk e a cicának is nasit.

Beszélgettünk olyan szavakról ami nincs az angolban ellenben külföldön van rá szó, például a káröröm.

Van az az angol szó, awkward. Kábé annyit tesz, kíbos, kényelmetlen, zavarbaejtő, esetleg kétbalkezes. Van egy olyan kifejezés, socially awkward. Erre nincs igazán magyar kifejezés, a közösségi suta, vagy nem is tudom. És ez a kifejezés abszolut illik a nőre. Két órát voltunk ott, szuperül elbeszélgettünk vele meg a ragyogó lányával, abszolut intellektüel dolgokról, míg klasszikus zenét, majd májkoldfildet hallgattunk, wm azt hitte csak egy órát voltunk. Szóval abszolute nem szellemi fogyatékos mégis, olyan szörnyen alkalmatlan arra hogy a közösség része legyen. Érdekes.
Furcsa lehet a lányának.

Drága cimborák, barátok, családtagok, satöbbi.
Boldog Karit, meg minden. Sok sok csók  wm, aklü, Cica.

(az a nagy halom piros ajcsi wm mellett az, amit ő ad nekem, a konyhai alufóliába csomagolt egy darab kicsi meg amit en adok neki. ehehe.)

a Cica jobb sorban el mint a fold nepessegenek 60 szazaleka. Kicsit szegyelljunk magunkat.

A cica aranyos, a cicát szeretjük.

Viszont mesélek olyat, mi miatt most kifejezetten "pöszörgök" mérgemben.

Szóval az van, hogy megcsináltam sb grapefruit bonbonját a hétvégén (most ettem meg az utolsót)
Lekövettem a receptet kábé pontosan, talán picit több gyümölcsöt használtam, de csak azért mert három volt itthon nem kettő. Mikor összeesett a végére pont annyira pazarlásnak éreztem mint ő, mikor megkóstoltam azt a gyönyörű pirosas szutymát, akkor pont annyira nem éreztem többé pazarlásnak, mégsem. Kicsit elrontottam, mert túl sötét csokit használtam, túl sokat,  vastagabb és keserűbb lett a kérge mint ahogy tökéletes lett volna. Finom volt és tényleg esszenciális, érdemes hozzá leülni, és odafigyelni. A nagyközönségtől azonban valóban nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna, de nem is szeretik túl sokan az említett gyümölcsöt.
Mindegy, ha van időtök, és van bennetek egy csipetnyi gasztrosznobság, és imádjátok a grapefruitot, akkor csináljátok meg, nem fogjátok megbánni.

A szirupból amiben főtt, egész sok maradt. Nem szaroztam, kétliteres savas vízből leöntöttem egy két decit, ráhúztam egy deci szirupot, egy citrom levét, meg egy kis darab -már ezer éve kimagozott, konyhaszekrényben árválkodó- vaníliát. másnapra csak össze kell hegeszteni két szívószálat és mehet a szlopa egész este.

Harmadnapra keresem, nincs sehol, mondom te wm volt itt egy kis edény egy ilyen rózsaszínes szutymával azt láttad?
Ja hát azt elmostam,
(mert gyakran mosogat)

fogta kiöntötte a picsába a grépfujtszirupomat, pedig mennyire menő szörp volt már, de akkor még nem is ütött meg a gutman.

hanem

tegnapelőtt csináltam birsalmasajtot,
főzőlét ismétcsak citrommal savasvízzel kétliteresből szlopálni, ejj de finom, maradt egy jó fél liter, három nagy adagra elég. Ma vacsi után keresem, hogy jó lesz nassolni,

te wm volt itt egy kis edény egy ilyen sárgás szutymával, azt láttad?
és baszki azt is kidobta valaki, erre nem emlékszik, (én se hogy hátha én bár ezt kétlem.)
de baszki csak bele kell szagolni,
 és rá lehet jönni hogy az nem szemét
mert a birspürét, azt nem kóstolta meg szóval fogalma sincs mennyire finom az,

mi ez a barna, mi ez a fehér, mi ez a nyúlós, mi ez a kemény, CSIRKEMELL FŐTTOJÁS.
 ilyenkor bevallom őszintén, nagyon haragszom az anyukájára. aztán eszembe jut, hogy mosogat, meg segít szóval mégsem haragszom. de minden gyereket nevelő ismerősöm: (illetve note to self just in case) kérlek benneteket, ne basszátok el a kis muksó életét azzal hogy ráhagyjátok a válogatást.


Ennyi a mérgelődés.

Jöjjön egy kis frissítő politizálás, mert úgy veszem észre hogy az olvasóim közül nem egy olyan van akinek ezek a viccek újak,
emlékeztek a zsiga marcell nevű fideszes csávóra aki nemisolyanrég arról híresült el, hogy kijelentette márpedig havi 47ezer forintból meg lehet élni. (kis adalék, hogy kábé annyi idős mint én, főiskola, fidelitasz, és így  hatalommalfelelősséggel bíró politikus, nem volt még más melója, semmilyen,) szóval ez a zsiga47ezerforintmarcell, vett magának egy új házat a minap, a szülővárosa egyik kis elitnegyedében, és az első dolga az volt, hogy az utcán újrarakatta a burkolatot , hogy ne rázzon, a főúttól, a házáig, és ott vége szevasz. még szerencse hogy nem az én adómból.

most tegye fel a kezét, akinek idén télen is lesz problémája azzal hogy miből fűt, tudom hogy vagytok egy páran. ugye ti is elmentek majd regisztrálni?

kis vérszívó nagyot ugró állatka

Na akkor ismét a bolha téma, bár már Molly és Luca is körbejárta. 

Nálunk is a kis csípésekkel kezdődött a bolhacirkusz, lábfej, alsólábszár. Nem vagyunk rá büszkék, de a cica néha felugrik az ágyra. Gyakran. Éjjel a lábunknál alszik. Majndem minden nap.
   A Cicánál néha kisebb nagyobb vakarózások, semmi különleges, bolhanyakörv cseppek. (a szupercsepp az állatorvostól az eléggé borsos áron van, szóval áruházban vásárolható, de felsőkategóriás cucc amit kap.)

 Az első dolog ami gyanút kelthetett volna (igen, ilyesmire figyeljetek) azok a fürdőszoba ablak párkányán -az ablakon keresztül közlekedik- ilyen icipici kis vércsepp szerű dolgok voltak, nem tudtam mire vélni, meg sok apró fekete homokszemcse, gondoltam befelejövet hullik ki belőle a szemét amit a kalandozásból hazahoz. A kis fekete homokszemcsék a napi kétnapi kefélésnél is feltűntek, de koszos vagy cica mondtam nemegyszer. 
  Aztán van úgy, hogy este lefekszik az asztalra elém a laptophoz, és akkor a munkalámpám fényénél észrevettem, hogy ebből a "koszból" elég durva mennyiség van rajta. Meg bolha is, egy kettőt mindig láttam, néha kézzel megfogtam, nem lehet szétnyomni, egyet egy kis ágdarabkával szétnyomtam a cica meg lepofozta az asztalról, na most már nem vagy bolhás cica.

 Gugli. 

Na ezt figyeljétek. a kosz az a bolha petéi meg lárvái, a nagyobb darabok meg a bolha által kiszart alvadt vérdarabkák, ezzel eteti a kicsinyeit. Valami fehér anyagon fésüljétek meg, ha a kihulló fekete darabkák bevizezve vérszerűen feloldódnak, na akkor már tudhatod hogy szívás van.

Tablettát, meg test sprét nem akartam, nekem az túl radikális.  A lakást kitakarítottuk iszonyú alaposan, és mindent lefújtunk bolhacsapdával (elélnek a szőnyegben meg mindenhol)
A cicának meg vettem bolhafésűt
Ha valaki nem tudná, egészen sűrű fémfogú kis jószág, (ergonómikus nyéllel hehehe) 

Műanyag dobozban langyos szappanos víz bekészitve, (ez azért fontos, mert a szappan megtöri a felületi feszültséget, és majd elsüllyed benne a bolha, amúgy vizipókként kiszánkázna az edény falához és szevasz) valami játszós türcsi, sok cicanasi, cica.

Az első kezelés alatt több mint harminc bolhát szedtem ki belőle, azt hittem kihányom a belem, nem akartam hinni a szememnek, másnap még legalább feleannyit, és így tovább.

(ennek a csodás kis műsornak a közepébe érkeztek ittalvós cicautálós vendégek , remek)

ma elegem lett, nem haladtunk semerre se, mindenki ajánlotta a fürdést, meg mi is bosszút álltunk volna mindenért a cicán.
 Lakást befűtöttük, türülközőt radiátoron felmelegítettük, kád félig teli langyos vízzel, jobb híján lássos fürdőgyurmával pimpelve (ezzel kapcsolatban voltam vegyszerügyileg leginkább nyugodt)
wm beizzította a videófelvevőt (nem lett semmi, kitakarja wm deltás meg az én csöcsös hátam muszáj lesz elmenni úszni)
és a cica elindult úszni. Volt az elején kapálózás, meg három kétségbeesett üvöltés (ha négy lett volna hagyjuk az egészet a francba) aztán én lefogtam, wm pedig lötykölte rá a vizet. Nem örült, de sokkal jobban tűrte mint vártuk. Nem voltunk túl alaposak, de első próbálkozásnak,  megtette. A törölközőbe bugyoláltságot konnyekkel a szemében tűrte, majd ahogy elengedtük elkezdte magát nyalogatni, ezt abba sem hagyta egész délután. 

Mondjuk már vizesen láttam, hogy lószart se ért az egész, a nagy zsíros bolhák ott zsizsegtek rettegtek a bőrén, a vizes szőr pedig abszolut eséltelenné teszi a bolhakefét. El is döntöttük, jó akkor jövő hétvégén sokkal több víz a kádban, és víz alatt fogjuk a testét tíz percre tartani.

Aztán ma este kikészítettem a fésű-szappanosvíz-dumaszínház kombót, magától jött, hogy akkor műsor van,  átmentem az egész testén alaposan, húsz kis firget biztos megint kiszedtem belőle, viszont eltűnt az összes "kosz", szóval azt hiszem egy nagy csatát bizony mégis megnyertünk, most addig amíg nincs a háborónak vége, heti fördés, napi fésű, meg napi porszívózás.

Az ágyba továbbra is feljöhet. ehh.

kép nem sok lett azok se jók, de hátha nektek is van kedvetek kiröhögni őfelségét: