london

A londoni tréning nagyon kemény volt. Az agyam feldurrant, rengeteg információt kell befogadnom. Kicsikét félek hogy nem fog menni, de szerencsére a három hónapos friss kollegáim még bőven nem biztosak a dolgukban, és engem meg nagyon dícsérnek, szóval biztos minden rendben lesz.
A tréning helyszíne szuper volt, nagyon faint  tankönyveket adtak, meg nagyon finom kaját adtak.

Nem nagyon volt időnk túristáskodni, de sétáltunk azért egy kicsikét, szóval itt van egy két londoni nevezetesség esti fényben.

Szent Pál Katedrális

Ez iszonyú nagy, nem is tudtam róla rendes fotót csinálni, bemenni meg nem tudtunk mert nagyon késő volt.

Aztán a Tower Bridge ( a fotón az ott a már említett japán kollegina). Itt egy csomót gondoltam az unokaöcsémre, aki nagyon szereti ezt a hidat, és kicsit sajnáltam hogy nem telepítettem fel a telómra a szkájpot, nagyon eszemben volt hogy felhívom.

Egy két random kép

Ezt meg a hotelszobám ablakából csináltam. Kisvárosi lány vagyok, még sose voltam őőtcsillagos szállodában, de meg kell hogy mondjam nem volt olyan nagy szám. Szép volt meg minden, és nyilván csak ilyen üzleti szobákat kaptunk nem a királyi lakosztályt, de akkor is. nem voltak aranyból a csapok, és nem legyezgetett pálmalevéllel semmiféle szolga.

Amúgy ennek a képnek az az érdekessége, hogy pont ott készült ahol ma az előző bejegyzésben emlegetett vobagábor megpróbált feljönni a föld alól, de nem engedték neki a normális londoni magyarok, hát nagyon nevettem.

ennyi.
holnap táncóra
szeretem a náncórákat.

gyorshírek

Megvolt az első nap, csak gyorsiba jelentek.

Eléggé jónak tűnik, normálisnak tűnő kollegákkal, szimpatikusnak tűnő főnök, nagyon humánusnak tűnő dolgozókhoz való hozzáállás a cég részéről.
Nem kell túlzottan üzleti ruhatárban prezentálnom, és valószínűleg jó benyomást keltettem. Menő étterembe hívtak ebédelni, és ingyé van va frissenőrölt, cserébe eléggé szigorúan veszik a kezdéstávozást.
Minden rendszerbe már be voltam regisztrálva, névreszólóan nyújtották át a laptopot.
Picsafejűeket nem is láttam de nyugtával dícsérem a napot, ami még messze nem végződött számomra, az új évben hétfőnként van a táncóra, szóval rohanok is.

munkaügyi

Na, szóval van munkám.

Január hatodikától, nagyon nagyívű  cégnél, több fizetésért mint ami eddig volt.

Jippikájé.

Azért nem volt ez ilyen egyszerű, ezért is oltam ennyire csöndben eddig, most elmesélem.
Szóval elkezdtem a gyerekrák alapítványnál ideiglenes részmunkaidős adminisztrátorkodni, ezt meséltem még.
Itt mind a részmunkaidőzésnek, mind az ideiglenes munkáknak nagy divatja van, bár magyar szemmel mindkettő kissé furcsa. Meg nyilván nem is elég anyagilag, ha nincs a családban egy eszméletlenül jól kereső, de ha igen, akkor ez egy tökéletes lehetőség anyukázás mellé például.

Míg ott voltam, megkeresett a fent említett cég, hogy megtalálták az önéletrajzom, jelentkezzek egy most nyíló pozícióra.
Jó oké.
Első megpróbáltatás, online matekdolgozat.
Átmentem, mehetek interjúra.

Mindeközben végig reménykedtem hogy az alapítványnál csinálnak nekem helyet, mert az lett volna a legkalsszabb, a pénz sem érdekelt volna, nyilvánvalóan kevesebb lett volna.
Mindeközben az ügynökség aki az alapítványhoz kiszerződtetett a papírjaimat intézte hogy berakjon egy hadügyminisztériumi állása, amiből nekik sok van.

Aztán elmentem a nagy céghez interjúra. Matek TÉMAZÁRÓ volt a fele, (itt küldenék egy laza középső ujjat minden matektanáromnak a Szentjóbit leszámítva akik azt hitették el velem nyolc éven keresztül, hogy szar matekos vagyok)
A másik fele másfél órás multis kérdezz-felelek. Fizikálisan is fáradt voltam a végére. De a lényeg hogy tudok angolul eléggé.

Ezután a nagy cég  nem keresett, sokkal tovább nem mint ahogy azt megígérték, hogy fognak, az ügynökség pedig nagyon erőszakosan elkezdett a nyakamra járni hogy elfogadom e a hadügyes melót. Ami így elég jól hangzik, de sokkal szarabbul fizetne és három havonta megújuló szerződéssel járna. Szóval nem egy életbiztosítás.
 Az alapítványos meló az közben befejeződött.
 Felhívtam a nagy céget, aminek a legkevésbé sem örültek a hívásomnak, minthogy ez nem professzionális. Eléggé kiakadtam hogy hogyan csesztem el azt a rengeteg melót amit az interjúra való felkészüléssel töltöttem.
Mondjuk ekkorra már harmadik napja nem aludtam, mert bármily lazán kezelem a dolgokat, azért még egy munkanélküliséget nem bírtam volna ki, és elég ideg voltam.
És akkor asszem kaptam egy igazi kis idegösszeroppanást, rengeteg földön fekvős ordítós bőgéssel, illetve elővettem a klasszikus mindenért wm a hibás című műsort is.
Akkor asszem mindenki tudja miért nem beszélgettem annyira senkivel mostanában, köszöntem a megértést.
Sírva fogadtam el a hadügyes melót, amire bejelentették, hogy ja még nincs is meg minden referenciám, szóval majd szólnak.

Ezek után annyira muszáj volt beleszarnom a dolgokba, hogy pénteken elővettem az amszterdami szuvenért, és évek óta nem látott állapotba sikerült leamortizálnom magam.
Ami amúgy kifejezetten jót tett, nem hiába ÍRJA FEL EZT AZ ORVOS DEPRESSZIÓRA IS TÖBBEK KÖZT fejlettebb országokban.
(Szuper volt, szuper, szmájli. )

Aztán ma elkezdtem a referenciákat felhajtani,

majd kaptam egy telefont, hogy megkaptam a melót a nagy cégtől.

Szóval holnap így le kell mondanom a hadügyeset, ami azért elég kellemetlen, mert egy eszméletlen aranyos és nagyon segítőkész magyar csajszi az ügyintézőm. Iszonyatosan utálok segget csinálni a számból.

Szóval tudom, ne rinyáljak, mások örülnének a problémáimnak. Mégis kicsit be vagyok szarva, és legfőképpen pedig attól, hogy mennyire felnőtt lettem, nem akarok felnőtt lenni.
Márpedig olyan melója mint nekem január hatodikától, csak a felnőtteknek vannak.
Picsábamá

tavasziszél

Ez egy intim és kizárólag belső használatra szánt videó, és csak azért rakom fel, mert tudom hogy a családtagok nagyon fognak neki örülni.

A többieknek pedig; az éneklés az egyetlen dolog amivel kapcsolatban szégyenlős vagyok, mert bár nem rossz a hangom, sijnisajni nincs abszolut hallásom, a ritmusérzékem pedig nulla. szóval így izé.

A történet pedig, hogy a csillivilli kis unokahugommal őszölünk. A Wells-i katedrálisról már meséltem. Legutóbb amikor itt voltunk, ez a terem teli volt pakolva mindenfélével, de most már a levegővételkor is hallottuk hogy jó lehet az akusztika.
Nagyon szerettük volna kipróbálni, de voltak a teremben, és egy templomban azért nem illő, bár egy férfi nagyon agitált minket amikor így dudorásztunk.
Aztán mindenki elment, mi pedig gyorsan kihasználtuk a helyzetet. Ilyesmik.





Persze nem hagyom ilyen kis aranyosan ezt a bejegyzést.

Szóval valamelyik este felszálltunk a buszra és egy fiatal srác, huszoniksz év körüli az öregeknek meg a bénáknak fenntartott helyen terpeszkedett, a sporttáskája a másik ülésen volt, és bár volt rengeteg felszálló, a testbeszéde nyilvánvalóan azt mutatta, hogy nem akarja se a helyet felszabadítani, se átülni máshova, hiába botozott el mellette hátra valami bácsika.
(magyarázat: a rengeteg felszálló nem azt jelenti mint a hetes buszon. elenyésző hogy nem jut mindenkinek ülőhely, de az is hogy az öregek helyét valaki elfoglalja)
Szóval elhaladtunk a srác mellett, én pedig jó hangosan hátraszóltam a társaságomnak magyarul, hogy "de utálom az ilyen majmokat". Természetesen a következő pillanatban válaszolt valakinek akivel telefonbeszélgetésben volt, nyilván magyarul ilyen az én formám.

Bár a hallgatóság nem tudja hogy ez a fiú kiket képvisel, de a viselkedését látja.


Akik ott a templomban hallgattak minket, azok sem tudják milyen nyelven énekeltünk.

Mégis a két különböző közönség nagy valószínűséggel mindkét esetben most találkozott először a magyar nyelvvel.

Vonjátok le a konzekvenciákat, és innen kérek minden sorstárs immigránst, hogy viselkedjen már az istenszerelmére.

álommeló

Szóval, kedden kezdek dolgozni.

Sijnisajni ez még nem igazi munkahely, csak egy kis részmunkaidős és csak átmeneti.
Napi három óra irodai kisegítés, tőlünk nem túl messze. Eléggé jól fizet, szóval nem maradok bevétel nélkül amíg keresgélek, és tudok akár interjúkra is járni mellette.

Ami viszont már most fáj: hát ez így kicsikét az álmaim melója, az van. Ha itt kell hagyni megszakad a szívem. Ha teljes munkaidő lenne, akkor most én lennék a világon a legboldogabb.
Képzeljétek el a cég egy ilyen jótékonysági alapítvány, rákos gyerekek családsegítésére szakosodva, és nekik irodistázás. Pont ilyesmit szerettem volna. Elegem van az olyan munkákból, amik nem tesznek hozzá semmit a világ jobbulásához, és sajnos az irodai munkák fele ilyen, márpedig az én önéletrajzom főleg ebben izmos.

Az ügynökség, aki ide kiköldött, egy teljes munkaidős rendes állást is intéz nekem éppen, ha minden jól megy, a Honvédelmi minisztériumhoz, épp csak egy speckó ellenőrzésre várnak a bűnügyi hátteremmel kapcsolatban, de az az igazság, hogy én nem akarok már semmi mást, csak ezt az alapítványosat, szóval szurkoljatok hogy nagyon nagyon megtettszek nekik.

(ha nem tudnak rendesen felvenni, és nekemegy másik munkát kell elvállalnom, akkor is az a tervem, hogy maradok önkéntesnek ha belefér és nekik is jó. Nagyon izgatott vagyok)


Ennyi.

Ja, megy egy brisztoli kép, a hétvégén idegenvezettünk

szar

Ma sétáltunk egyet wmmel a kikörőben, fagyiztuk, hajókáztunk. A kikörői sétány közepén, egy jókora halom lószar éktelenkedett. Annyira nem zavaró, a kikötö azon része régen ilyen raktáros silós terület volt, valahogy a lószar hozzátartozik a vintidzs életérzéshez.
Mindegy, szóval ott ül a lószar a sétányon, pont a gőzdaru alatt. Jó sok turista, kicsit előrébb még a komótosan klappogó rendőröket is látni, akiknek a járműve hagyta hátra a a halmocskát.
Velünk szemben három idősebb pár. A nők egymás mellett andalognak, mind a daru kampóját figyelik. Kiristálytisztán látszott, hogy bele fognak sétálni a szarba. Kettő közülük  észrevette, de a harmadik még mindig nem hajtotta le a fejét, vékony nyári szandi, és a kupac meg bőven bokáig felért. Próbáltam integetni, de nem vett észre, szóval rászoltam hogy stop, stop STOP sSTOP STOP!   A végén már konkrétan kiabálnom kellett, és azt a lépést amivel bokáig merült volna meg brikettben a levegőben állította meg, hátrahőkölvén az őrült nőtől, konkrétan megijedt. Elnézést kértem, lemutattam a sétányra, elég gyorsan összerakta mi történt, és nagyon hálálkodott, konkrétan az utolsó pillanatban mentettem meg.
Nagyon vicces jelenet volt.


Amúgy szar.
Csütörtökön, miután blogoltam helyzetjelentést, ráncfelvarrtam az önéletrajzomat, jelentkeztem három helyre, illetve megkerestem egy volt kollegámat, aki munkaerőközvetítéssel foglalkozik, hogy tud e valamit.
Pénteken behívtak egy interjúra a háromból, de azt visszautasítottam - szarabbul csak akkor vagyok hajlandó a mostaninál keresni, ha tényleg érdekes a munka.
Az ex-kolleganőm azt mondta, hogy konkrét állást nem tud, de az ő irodájukban keresnek valakit, a jelentkezési lapra írjam fel a nevét, és uccu.
Szerdán megyek interjúra.
Itt is szarabbul keresnék, de nagyon érdekes lenne a dolog, és még szélesebb lenne a tapasztalati repertoárom. Ami már most is igen mutatós.Szóval attól nem félek hogy találok e munkát vagy sem. A végkielégítés bő két hónapot fedez, szóval válogatni is van lehetőségem, bár ez az utóbbi eléggé jó iránynak tűnik.

De azért mégis szar. A dolog kifejezetten igazságtalan. A cég nyereséges volt, kicsi cuki és kreatív. Picsábamá. Nekem egy eléggé súlyosan felfelé irányuló karrierem volt, az volt a tervben hogy rám építve az elkövetkező félévben nyit az irodánk egy pénzügyi osztályt - a munkát a Londoni irodából elszippantva,  - a sulit ugyebár fizették . Egy csomót kellett gondolkodnom, meg terveznem, rengeteg tanulás volt a folyamatban, mindezt úgy hogy biztonságban tudhattam magam.
Szóval hiába rühelltem a kollegáimat, és hiába volt maga a munka egy kényszerpálya, az utóbbit megszoktam és megtaláltam benne a magam szakmai kielégülését, az előbbi meg ...  hát jó az szar volt, de az éltetett ha kiderül a sulim meg a tervek akkor az arcuk minden pénzt megér majd.

Aztán mivel a céges szellemi kihívások lendületből görgették magukat előre, tudtam itthon az agyamat fejleszteni, az olvasás az eléggé ment mostanában, és az angolom ismét szintet lépett, azt hiszem, hogy a szókincsem mostanra már simán veriegy átlagos angol fiatalét.

Szóval újrakezdeni, nulláról valahol megint, bebizonyítani hogy igenis rám lehet bízni, akár a nemlétező munkafolyamatot is azzal hogy EZÉSEZ legyen a végkifejlet - ez elszomorít eléggé.
Plusz hajlamos vagyok nem kijönni a főnökeimmel, és ez itt nem volt gond, a nagyfőnöknek még csak két húzása volt, ami két év alatt igen jó arány

Szóval az az igazság, hogy azért eléggé ki vagyok akadva, mekkora szívás már ami velünk történt, mekkora..

pricks

Van ez a típusú immigráns, nagyon rühellem őket.
Itt terpesztik a kényelmes nyugodt esélyegyenlőségben, civilizációban a seggüket, és ilyeneket tolnak:

Az angolok hülyék. Az angolok buták. Az angolok csúnyák. Lusták. Tehetségtelenek. Kövérek. Rossz rájuk nézni, nem tudnak összeadni-kivonni, egyszerűek és igénytelenek.
Ezek a immigráns arcok összejönnek a nagy közösen bérelt házaikban, isszák a legolcsóbb sajátmárkás söröket, esetleg a fészbukon nyomatjak a hasonló ekéket, és utána csapatostul körbekommentelik egymást, hogy ugyehogyugye. Ezek az arcok letagadják az élettársukat, mert úgy a több adóvisszatérítést kaphatnak, majd ekézik az ostoba hivatalokat.

Fujj de olcsó szar népség ez. Egyrészt, miért nem takarodnak haza a sok ravasz és intelligens társukhoz, ha már itt olyan szar nekik,
Másrészt, meggyőződésem hogy azért nem találkoznak a normális művelt jó arc angolokkal, mert nem beszélik a nyelvet eléggé és hát van egy szint ami felett a mónikasós szókincs sovány, másrészt a hozzáállásuk arra enged következtetni, hogy jóérzésű ember amúgy se szívesen állna le.
Csak hát égő. Bemutatkoznak hogy magyarok, (lengyelek spanyolok, pirézek, you name it)

Mondjuk a legrosszabb, amikor tömegesen az asztalra szarnak. Kiszabadulnak a balkánról, és elbalkánosítják az országot ahol otthonra leltek, ma például egy ilyen homofób kis hányásnak voltam a tanúja, és fel se fogja, hogy pont a tolerancia és a nyílt gondolkodás az ami ezt az országot megkülönbözteti attól ahonnan neki el kellett jönni egy normálisabb életért, arról nem beszélve, hogy az a helyi aki az ő véleményét osztja ezügyben, az őt a buzikkal együtt rugdosná ki az országból.

politikás

Tegnap voltunk szavazni, mert brisztoli polgárok vagyok, és mivel valószínűleg jó darabig azok is leszünk, kell hogy beleszóljunk abba hogy ki legyen az első népszavazással hatalomra kerülő polgármester.

Szuper volt, elolvastuk meg leinterneteztük a jelölteket, volt vagy nyolc tíz, (máshogy nemigen lehetett tájékozódni, szórólap meg az említettek, nem volt semmi véresszájú kampány), kizártuk az összeset kapásból aki a programjában az autósok javára érvel,  aztán nagyjából eldöntöttük hogy ki kinek szurkol. Kettőre lehet szavazni, ha az elsődleges szavazatok alapján holtverseny lenne, akkor a másodlagos voksokat hozzáadják. Ami érdekes, hogy sok volt a független jelölt is, de konkrétan egy két bohóc is (az a párt neve: Birthday Party), meg ilyen hely kocsmából az odamondós öregbácsi.

Estefele szépen lesétáltunk a szavazóhelységhez, a nénik nagyon kedvesek voltak, és gratuláltak az első itteni szavazásunkhoz. Rajtunk kívül egy szavazó volt, a fölső szomszéd, mondta hogy kopogtatott korábban, hogy nem akarunk e vele lesétálni, hallottuk is, de azt hittük véletlen volt, sebaj várjon meg, majd haza együtt megyünk.

Szavaztunk, majd hazafele megbeszéltük hogy ki kire, kábé mindhármunk más variációt választott, mondjuk mindhárman a liberális vonal irányában. Később meg is beszéltuk, hogy micsoda véletlen hogy nekünk sosincsenek jobboldali barátaink. Illetve hogy valahogy minden új cimboránk is mind a ballib vonal. (ehhez csendesen hozzátehetném, hogy azért mert szarfejekkel nem barátkozunk, de ez szarfejség lenne)

Mondjuk ami szintén klassz volt, hogy ma a melóban is szóbakerült a téma, és senki nem tépte le senki fejét és hányt le a másik torkába az ellentétes irányba szavazásért. Meg amin szintén meglepődtem, hogy egy muszlim kollegám az zöldekre szavazott. Rosszak a csadoros nőkrol az előitéleteim, nagyon sokat tanulok más kultúrákról amióta  emellett a lány mellett ülök.


(persze nem hagyhatom a bejegyzést ilyen békésnek, de most nincs kedvem kifejteni, szóval fujfideszfujfideszfujfujfuj tessék szépen beosztani, ha valaki annyira tájékozatlan lenne a magyar ügyekről hogy erre magától nem jött rá.)




...


Ez egy, a  komolyabb súlyú veszekedéseink közül:

-hol a narancsos pezsgőpor?
-megettem mind.
-de a narancsosat is?
-persze, az az enyém volt
-...
-most ne nézzél így a sport szelethez hozzá se nyúlok hogy neked több maradjon,
-nem is szereted a sport szeletet
-de igenis szeretem. te viszont nem eszed meg az egyik hasonló cuccot se, se a lávhártot, se a szkittölszszt se semmit.
-az nem jelent semmit
-de. és én tuti jobban szeretem a sportszeletet mint te a narancsos pezsgőprt
-igenis szeretem a narancsos pezsgőport. oviban is az volt a jelem.

pipacs

Mikor kiköltöztunk, sokáig nem tudtam mi az a piros virág ősszel mindenkinek a ruhájára tűzve, szóval kezdő anglisztánosoknak segítségképpen; az első világháború óta a harcban elesettekre emlékeznek így, egészen november 11ig ami a nagy emlékezés napja. Sokáig azt hittem, hogy a partraszálláskor legyakott katonák után a mezőkön a vérükből kinövő pipacs miatt, de az a kettes műsor, szóval egy régi katonai vers miatt van inkább ez a jelkép, amúgy világszerte. 

(én mondjuk leszarom, aki háborúba megy, az bizony kihúzhatja a kampeckártyát, tényleg, azok a fiatal anyukák a felvonulók közt büszkén tolják a babakocsit, kitüntetésekkel a mellükön, persze megérte)

Ami viszont szuper, az az hogy a nemzeti jelképet pártállástól függetlenül vérmérséklet-hozzáállás szerint hordják, kicsit irígylem is őket.

kommjuniti

ha valaki amiatt aggódna, hogy a londoni zavargások esetleg átgyűrűztek-é brisztolba, nos igen. szerencsére mi jó messze lakunk onnan ahol ezek az unatkozó ingyenélő segélyzabáló tanulatlan biciklitolvaj előemberek , és nem, nem bőrszín alapján ítélek, hanem aszerint ki milyen zenét hallgat.

szóval szerintem idáig sose jönnének el, van köztük meg köztünk két hatalmas bevásárlóközpont, és ezek nem tiltakoznak, ezek fosztogatnak, csak lopnicsalni ennyi, pontosabban csalni nem, ahhoz agyuk nincsen.
 mivel egy pécé lány vagyok, nem vonok párhuzamot. otthon se cigányozok, ugyebár. ehehheh

 szóval miattunk aggódni nem kell, a rendőrökért szorítsunk, hátha valamelyiknek elpattan az agya és közébük lő rendesen,

mindegy. kapok munkát jövő héten, és akkor megint fizethetem a segélyüket. addig majd a wméből

rojál vedding újratöltve

elizabetta bejegyzése (és más egyéb blogokon talált sokszor kissé fanyalgó vélemények) elgondolkodtatott, úgyhogy mesélek még egy kicsit erről a dologról, egy itteni kisember szemszögéből.
mert én lassan úgy érzem, szívesebben vagyok ennek a királyságnak az alattvalója, mint a századik lehúzható bőr

merthogy szerintem a rojálvedding az egy nagyon jó dolog

celebség. itt is vannak celebek, perszehogy. nem különbek ezek se, maksz kevesebb a dídzsé, meg a díler, egy picit. cserébe több az alkesz anyuka.
és persze, vili és kati is celeb. de olyan celeb amit mondjuk kissé könnyebb egy gyerek elé odaállítani. mint példakép. mert ők mint celebek nem arra mutatnak, hogy a mozgássérült helyre parkolunk, meg csak táncolni mentünk dubájba.
 aztán az egész különösen szerethető mert ez a két fiatalember szimpatikus. vilinek, könnyű, ő szent dájána fia, de pölö katit könnyen lehetne ócsárolni, és itt egy egész nagy ország, és nem teszik. mert két hónappal az esküvő előttig dolgozott (oké nem a gépsor mellett, de lássuk be hamarabb is dobbanthatott volna) mert ő az a lány, aki magának csinálja az esküvői sminkjét. mert  minden 27 és 32 közti nő azt kpzelheti, hogy lehetett volna ő is, de így a legjobb.
és szerények mindamellett, mosolygósak, és tudják a kötelességüket. being the royal family

mert az egész királyság a védőbástyája az egész kultúrának. ennek semmi köze a politikához, ezt mind tudjuk, ez a tokaji, amire büszkék, csak el is tudják adnai. álljon fel az, aki ötnél több magyar népdalt el tudna most énekelni, vagy a kalocsain kívül egy népviseletet is fel tudna idézni. nem volt akkora szívás a történelmük, ez igaz, és valószínűleg nem is tudnak róla semmit, de mégis büszkék. a zászlajukra, az országukra,arra hogy van egy kiráylnőjük. szerintem ez olyan lehet mintha gönczárpád örökké élne.

de ez mind csak rózsaszín hab. nem is fontos, nem is érdekes.
az annál inkább, hogy az esküvő dátuma az adóév vége után három héttel van.
amikoris a gazdaság megtorpan egy kicsit. egy csomó embernek egy csomó mindent kellett hirtelen befizetni, és egy (kisebb) csómó ember meg megkapta a visszatérítést, és van kis eksztrapénze.
és mivel a gazdaságot a saját mozgása lendíti előre, íme egy remek alkalom, hogy a megtorpanást meglépjük. mert ünnepelni szeret ez a nép. és nem sírva vígad.
kevesebben vásárolnak a lássban? sebaj, az esküvős fürdógolyóért úgyis bejönnek, limited edisön. a konkurencia csipszét veszik? rakjuk a pár fejét a mienkre. ki kell fizetni a könyvesboltomnak a bérleti díjat? oké adjunk ki egy életrajzot kati falujának a henteséről.
és a gazdaság újból belendül, és nem kell bevezetni a negyvennyolc órás munkahetet, meg lenyúlni az egyszeri arc magánnyugdíját.

sokan azon is rinyálnak, akár itt is hogy ezt az egészet, mi adófizetők pénzeljük. valaki visszaosztotta, és személyenként egy évre valami nevetségesen kis összeg jön ki a királyság fenntartására, száz forint?

az elmúlt két-három hétben nem esett az eső. százágra sütött a nap. a húsvéti szünet miatt a a munkahét csak négy napos volt. mindenki nagyon jókedvű volt. ezt egy négynapos hétvége követte. majd kedden már csak egy háromnapos munkahétre kellett visszamenni. a szabadnapok sok helyen fizetve voltak.. a fél ország ezt a három napot kivette, így tizenegy napos szabija lett három nap elhasználásával. majd pénteken megint szabadnap, az esküvő miatt. (annak is aki beleszarik. de ha így van, akkor sem áll oda hőbörögni, ünneprontani, maksz nem kapcsolja be a tévét) és mert hétfő munkaünnepe, ezért ez a hétvége is négy napos. az emberek konkrétan szeretik egymást. a pólóra az van írva, kösz a szabadnapot, sok boldogságot.


nem vagyok totális idealista. két hét múlva újra csak másodosztályú alattvaló leszek, csóró imigráns, egy esküvő nem csinál világbékét. csak két hétvégnyi jókedvet. ám legyen. jobb beszédtéma mint gyöngyöspata

szóval ezzel a dallal kívánnék a friss házasoknak sok boldogságot:


hát meg így mindenkinek is amúgy

royal wedding

itt már nemigen szólnak másról a hírek, és bevallom férfiasan, még engem is elkapott a láz. szóval a holnapi program megvan, esküvőnézés. mégilyet.

szóval az van, hogy mindent el lehet vele adni, és mindent el is próbálnak adni ezzel az eseménnyel, plusz utcabálok szerveződnek, dekorációk, sütik, bejelentések, időjárás, terrorizmus, dájána, annyi téma.

cirkusz kell az istenadtának, meg kenyér, és akkor az boldog. íme.

http://www.officialroyalwedding2011.org/

országos szabadnap holnapra, "én is lehettem volna" feliratú pólók, nagy dolog ez.

a kati helyében iszonyúan be lennék már szarva.
azért sok boldogságot nekik.


frissítve, királyi idő szerint tízkor,  bárcsak valami nőstény ismerősöm onlájn nézné velem, ehh.

szóval percről percre aklüvel s wmmel a királyi esküvőről:


10:12 williem herceg elhagyja a szülői házat egy nagy csillogó barna autóban, mellette a vőfély, az öccse ül.

biztosági cucc látszik
a londoni istenadta sikoltozik, örömködik
át a városon, meg a parkokon. rengeteg ember van.
a hercegecskéknk csak a fehér mosolyát, meg a fehér kesztyűjét látni.

közben a harangok zúgnak
itt a mi kis csendes utcánkban nem hallani semmit


10:20
kiszálltak, kiszálltak!!
a fiatalabbik elég csinkó, vállalnám, az ünnepelt rémisztően az apja.

hoppá ez már a templom. kézfogások, akkor itt az ideje frissíteni a blogot.

10:24

egy pap vezeti fel a két srácot, a templom teli van fákkal
elég faintos, pont ahogy a mesékben. egy picit díszesebb mint a híróz ötben

ezt a zenét nem ismerem fel, valahol van lista

williem idegess mosollyal tapsikál, alig észrevehetően.
herry, a fekete bárány, csak röhincsél, számára ennek nincs tétje

a legelső sorok még üresek, a főnökasszony sehol, williem mórikál a vendégekkel,

van pár híresség, eddig eltondzsont, a bekem femilit, meg a miniszterelnököt ismertem fel.

közben a későn érkező vendégek is elfoglalják a helyeiket,
sok maharadzsa , meg egyéb külföldinek látszó ruha jön, közben a hercegek elbújnak oldalt, évszázados budikba idegesen pisilni gondolom, meg az após testvérének a szar pálinkájából mg egy decire.

10:30
újabb autó érkezik, számomra továbbra is meglepően kevés a biztonsági szolgálat, két-három robogó, ugró macska van az autón, nem is tudtam, hogy van puma kocsi, höhö.

zászlólengetés sikoltozás, ennek is valami őméltóságnak kell lenni.

amúgy az idő pont olyan ami egy klasszikus brit esküvőhöz illik, tipikus britt.

két hét vad kánikula után szürkén lóg az eső lába, de ez nem von le semmit a műsorból.

újabb méltóságok, minden párt ceremóniamesterek vezetnek a helyükre.

10:40
hoppácska!
valami kürtszó, és három kisbusz is feltűnt, ezek mint a bákingem pálászból fordulnak ki, úgy képzelem hogy biztos valami grófkisasszonyokat hoznak.

na amíg a fészbúkot frissítettem a harangok nagyon elindultak, és megérkezett egy pár akit az aranyruhás pap fogad
azt hiszem ők a menyasszony szülei, a nő eléggé hasonlít katira, és az összes pappal kezet fog, gondolom apróra hajtogatott ezreseket dugdos.
mindjárt kiderül hova ülnek.


sajnálom hogy egyéb vicces infókkal nem tudom kiegészíteni a közvetítést, de nem számítottam erre a programra.
fél órája mg a hajnali fejfájásomat próbáltam egy kis fokhagymás pirítóssal leküzdeni.

a gyanús pár leülését nem mutatták, úgyhogy csak feltételezem, hogy ők az örömszülők, mert a bákingem pálászt egy másik konvoj hagyta el, lehet hogy ők a herceg szülei?
mármint az apja ugyebár, meg a gonosz mostoha, höhö.

sajnos a jútúb szggat egy pötit, most egy olyan bácsi jött be aki sokkal inkább öregkirály kinézetű mint bárki a famíliában. gondolom ő csak valami tábornok.

ó igen ezek már a nagyhalak, és most, a kamilla ronda fejét megismerem a jútúb legkétségbeejtőbb szaggatásai közepette is.

gépújraindítás, idegroham.

10:51
ó igen, megszólat az orgona,

őméltósága csárlsz herceg és kamilla is az úr házában,
ők is kezet fognak a papokkal. a főpapnak húzott a szeme mint egy ázsiaié, kamilla arannyal hímzett tojáshéj színű kosztümöt visel, szerintem csinos.

wm azt mondja, ez lópikula, ő a koronázást várja.
férfiak.
a fő ceremónia mester és csárlsz viccelődnek, minden rendben úgy tűnik

közben újabb autó, azt hiszem ez az öreglány lesz.
eddig az ő autóján a legcsicsásabb a címer.

igen látom tényleg ő az, nárciszsárga ruhában lesz.

a fejem közben hasogatva fáj.
a királynőt,  a pap kint fogadja.

boldog nagymama. ha kamilla a tojáshéj, ő a tojássárgája.
gyönyörű öreg néni.

hoppá, körükkel fogadják, dehogy körtük, harsonák.
wm szerint ez a legjobb idő arra hogy angolok által vezetett boltokba menjünk vásárolni.

nemsoká fogorvos vár rám, örülmék, ha ilyen szép fogakat csinálnának mint ami a királynőnek van.

meglepően kevés a rendőrnek tűnő tárgy az utcán, szerintem a mellékutcákban ölnek meg mindeni márt a terrorparától.

10:50
kati is megjelelt, egy hátsó kijáraton bújt elő lefátyolozva eltakarva, nem látszik semmi. talán vé kivágás és csipke?
nagyon kíváncsi vagyok.

a ruhát betuszkolták a kocsiba beszállt mellé az apukája, és elindultak.
a tömeg őrjöng.

én is, mert frissíteni kéne a jútúbot.meg a gépparkot itthon.

kati is integet, a fátyol mögül, mennyire izgulhat, el se tudom képzelni.

két arca átragyog a fátyol mögöl, szép, meg kell hagyni.
mindenestre kíváncsi lennék mi mehet mondjuk az apja fejében.

bevezetik a kisgyerekeket is, gondolom rózsaszórásra vagy mire, az egyik kislány vakarja a virágkoszorúját és ásítozik, a kamera gyorsan el is hagyja az arcát

úgy tűnik az autóüvegen keresztül hogy két csokra kicsi és gyönygyvirágos. ej de jó ízlésre vallana.

egy darab motoros rendőr vezeti fel, őt is.
áthajtanak a városon, a bákingem palota udvarán, mindjárt a templomán lesznek.

én negrót szopogatok.

mondjuk a tömeget katonák is őrzik, most már látom, géppisztollyal, gondolom tűkön ülnek.

két befordul a templom elé. most kéne frissíteni a blogot, de akkor lerohadna a rendszer

11:00

kiszáll.
magas, karcsú gyönyörű

nagyon egyszerű szabású a ruha, hosszú uszállyak. a szél fújja a fátylat megfogjam az apukája kezét és elindulnak

mosolyognak egymásra megható
és tényleg gyöngyvirág a csokor

mielőtt belép a templomba megáll kiinteget, őrjöngés. vajon tud majd olyan népszerű lenni ,mint dájána volt? a erről jut eszembe, káár hogy elfogyott a dájánás czukrom.

szerintem mindjárt bőg.
én is

mert lefagyott ez a szar.


na itt van.
indítsam újra vagy se?
jön villiem is.

wm gyűlöl, mert az ő gépén is el akarom indíttatni a cuccot
a kórus legalábbörömmel énekel


felvonulnak, az oltárnál már várnak a hercegek, kati karját és vállát csipke fedi,

villiem nem fordul hátra, de herri igen, röhögve, majd súgdos a bátyjának.
annak is megremeg a válla, ezek röhögnek.

kati anyukája vigyorog és a homlokán az villog:egyszer  a lányom királynő lesz a lányom királynő lesz.

hopp már egymás mellett állnak, herri majdnem bőg

12:48:


itt vettem észre, hogy körülbelül egy órányi anyagot amit bepötyögtem ide, töröltem ki tíz perce véletlenül.
többek közt magát a ceremóniát, a kivonulást, az összes elmés megjegyzésemet,
mindent


idegrohamot kaptam, négyszer ötször a fölhöz vertem magma és abbahagytam az egészet a picsába, jól elcsesztem erre két órát.
. ha továbbra is érdekel benneteket az ilyesmi, olvassátok a sarkakakatát az  indekszen.


ehh