macskaügyileg

Szóval, a cica első szitterére már nem számíthatunk, mert az összeakasztotta a bajuszt a cicán kívüli másik brisztoli családunkkal.
A cica második szittere cseszkóban hesszel harmadik hónapja.
A szeretett és bizalmunkat abszolute élvező felsőszomszéd nemhogy épp egy narancssárga folkszvágen kisbuszban járja be Európát, hanem cakklipakkli kiköltözött, örökre.

Marad tehát a fuvolás szomszéd, akinek hasonló cicája van mint nekünk és már többször dumáltunk arról hogy majd cicaszittelünk egymásnak.
(A hivatásos cicaszitter hatvanezer forintba került volna a nyaralásunkra.)

A fuvolás szomszéd fura. Nomármost ha én lefurázok valakit, akkor az tényleg nagyon fura. Ötven körüli, "művész". Nem hippi de majdnem. Mindig kócos kicsit, zavart, de nagyon intelligens. A lánya teljesen okés. A házuk is fura. Rendetlenebbek mint én, igen igen művészi,hangulatos, öreg cuki viktoriánus házikó. Fura

Karácsonyra meghívták sütizni a szomszédságot de csak mi mentünk. meglepő módon nem is éreztük magunkat kellemetlenül, megígértük hogy visszahívjuk őket, de sose jött össze igazán. De nem vagyok szemét szomszéd, egy csomószor vittem át sütit, meg adtam neki egy csomó  növénymagot is, na.

Mindegy, tudtam hogy most nincs mese, meg kell kérnem. Kedden átmentem, persze igent mondott, fél óráig jegyzetelte a Cica szokásait és hogy mit kell és hogyan. Ez persze megnyugtatókét is hathat, tényleg amúgy.

Majd jött a furcsaság. Lassan a végére járunk, megbeszéltük, azt is hogy majd átjön feltérképezni a helyet, a macskakaját,meg hogy októberben majd ő menne el pár napra és akkor meg én jövök, satöbbi.
Ekkor jött azzal, hogy és a fizetség hogy legyen. Remek. Iszonyúan utálom a pénzes dolgokat tökre zavarba ejt, mondom, hát így, izé hogy gondoltad?  Mert csak szólok, én szívesen adok pénzt a cicaszittelésre ha kell, de biztos hogy nem fogok elfogadni egy fillért se érte.
Ő inkább valami apróságra gondolt.
Valami magyar bor?
Nem iszik.
Jó de akkor segítsél már.

Hát ők a lányával bevezették a tantusz rendszert, amik ilyen családon belül valuta, és a kellemetlen feladatok elvégzését azzal fizetik ki egymásnak. Ő valami ilyesmire gondolt. Mert hogy a jószomszédi viszony alapja a biztos elszámolás.
Tantusz? kérdem, és ezt ő helyeslésnek is vette, az egyik polcról levett egy kis porcelán tálkát, szirszarbizbasz, papírkapocs, jancsiszög, és pár tantusz. Kis karton zseton, fényes alufólia csillagocska ráragasztva.
Egy cseppnyi irónia volt azért a hangomban amikor erre azt mondtam, hááát, nekem kell fizetnem a cicaszittelésért, szóval az úgy lenne rendjén ha én csinálom a tantuszt, nemdebár? Ennek annyira megörült, fényes arccal helyeselt, hogy igen, remek alkalom arra hogy egy kicsit kreatívak legyünk, ugye? Szóval három nap cicaszitt egy tantusz.

Wm nem igazán akarta elhinni mikor elmeséltem neki. Gondolom ti sem annyira, ugye?
 Hát tessék, ezzel fizettem a két hét cicaszittelésért:

Érdemes amúgy elgondolkodni ezen a sztorin, nem annyira az értelmestől elrugaszkodott ötlet ez.

próbálkozok

Mivel mind túl félénkek voltatok megkérdezni, hogy
"ugyan aklü. menő narancssárga-zold-barna kockás szoknyádat ami majd' minden amszterdami fotódon szerepel hol vetted MÁN?!"
El kell mesélnem, hogy azt ám én varrtam.

Az alsószoknyára a gyöngyöket is egyenként, soha többe nem veszek olcsó gyöngyös ruhát, mert ezeket fellvarni rabszolgaság. Mondjuk nincsenek illúzióim a drága gyöngyös ruhákkal kapcsolatban sem.

Mindezt azért mesélem el, mert ma fejeztem be a legújabb darabot, lesz majd róla fénykép is, amint a kiegészítője amit terveztem hozzá kész lesz. 

Süt a nap. Megérdemeltük, kiböjtöltük.

xxx

Ez azért elég csodálatos élmény volt.

Régóta szórakozunk azzal, hogy magyar verseket a google fordító programjával mondatunk el magunknak, úgyhogy a Költészet Napja alkalmából szeretettel átnyújtom a sorozat első darabját. (Weöres Sándor tegnap lett volna 1oo éves)




 this is how we rock&roll

mire nem jo a matek, mi?

Annyira, de annyira örülök az új varrógépemnek. Ez egy ilyen tehénmelltartó*,  gyerekágyra zászlódísz, szipcsiriszupcsi, úgyse tudom mit kell a majdnemanyukáknak ajándékba venni, hát volt nagy öröm.

De nem is ez a lényeg, hanem hogy mindig tudom két évre előre a divatot, hát mostantól hordani is fogom, szuper anyagokat láttam a hétvégén az anyagboltban, nyárra már hatalmas truváj leszek, nyomtatok kis névjegykártyákat azzal a felirattal, hogy "BEKAPHATOD", és egyenként bemegyek az összes kis egyedi kézzel készített menő ruhácskát mérágáron áruló butikba, és édes mosollyal átadom őket, ez lesz.

*az apukám meg a luca lehet hogy ugyanott állt sorba humorérzékért.

Klassz volt amikor egy napig esett a hó. Jobb a kedvem, wm vett nekem meglepetésül ollókat.

Egy csomó jó dolog történt az elmúlt pár napban, gyorsan elmesélem, mert máskülönben amikor idekattintotok csak a nyomorultságomat látjátok.

Szóval  pénteken beteget hazudtam, és itthon hereveréztem. Szuper hogy nem szoktam a beteget jelentéssel visszaélni, így ha azt mondom megfáztam, akkor elhiszik, pont. Mert szerintem a szomorúság is betegség, amit ki kell feküdni, elmentem császkálni, meg kajabeszerzésre, csirkealaplevet főztem, és csak leskelődtem ki az ablakon ezerrel, mikor ér haza a wm. Akit nagyon szeretek.

Aztán szombaton korán keltünk, elmentünk és megvettük a varrógépet amiért egész januárban túlóráztam, szipcsiriszupcsiri csillivilli megagiga Singer csidilicsodámat.
Aztán szombaton hazajöttem, és módszeresen kitakarítottam a lakást, mert a varrógépet nem lehet kibontani addog amig a körülmények tökéletesek.  Találtam egy jókora utazótáskát dugig tömve olyan ruhadarabokkal - jobbára szoknyákkal, meg ruhákkal- amiket az elmúlt 4 évben turiztam úgy hogy majd ha egyszer lesz varrógépem megeszkábálok.

Ismeritek azt az érzést, amikor van valami amire nagyonnagyonagyonagyon vágytatok, és amikor megvan, akkor hirtelen már nem is érdekel? Klassz érzés, az a lukszus, hogy megtehetem hogy semmibe vegyem a nappali közepén kuksoló piros fehér dobozt.

Aztán ettünk is jót, sajni nem készítettem képeket, de a gasztró érdeklődésű vendégeim biztos így is érdeklőnek, Az a neve hogy haggis. Szóval január 25 skót nemzeti ünnep, Robert Burns költő emlékére. Ilyenkor a skótok haggist esznek, úgy mint mi húsvétkor sonkatojást kalácsot. Szerencsére nekünk nincsenek érzelmi vonalaink, úgyhogy mi 26án ettük a Haggist, ami magyarul kábé birkahurka.
Elsőre kicsit furcsa, birkagyomorba (manapság ez azért már elmarad) töltött birkabelsőség árpával. Főzve-párolva-sütve, ebben a sorrendben. Sült krumplit meg sb féle almaszószt ettünk hozzá, ejj de finom volt.

Aztán minden rendben volt végre, és varrtam egy nagy és pöpec és csíkos párnát wm két régi, szakadt kordnadrágrájából, (nincs még mindig szófánk, úgyhogy nagy párnák vannak a földön),  meg egy régi öregszoknyából csináltam egy egészen okés miniszoknyát ósztinpávörszös hajpánttal. meg felvarrtam egy csomó gombot, utálok gombot varrni, de ez a masina még gombot is varr, meg szop meg nyal. Ezek még mind csak próbálkozások, meg ismerkedés a géppel,  jaj de izgatott vagyok, és jaj de boldog is, wm meg alkotósdi, ez kell nekem, meggyógyultam végre.
A gépet elcsomagoltam gondosan, hétközben németezni kell, de hétvégén a cipzár cseréjét gyakoroljuk, és akkor végre új életre fog kelni a legeslegkedvencebb szürke kockás szoknyám csuhajja.

ilyenek vannak. meg a cica.

a végére meg egy Robert Burns versrészlet, mert ide pont illik.

Elégedettség


Mit nékem a kincs - de nem baj, ha van! -
Ha rámgyül a gond, megrázom magam,
s ha útnak nem indul. majd segít hamar
egy pint a skót sörböl s egy szép régi dal.

A gond-vessző néha fejemre vág,
de harc az élet, és mi: katonák.
Fogyatlan aranypénz a jókedv nekem.
s király sem parancsol szabad szivemen

A fényképezés szuper dolog.

Nagyon szeretek fényképezni.

Nagyon szeretem ezt a fát, és borzasztó nehéz ellenállni a kísértésnek hogy ne tépkedjem le a kérgét.

Ami pedig különleges, az az, hogy egy évet foglalkoztam a fényképezéssel, fél éve van meg a "kisgép", és csak most jöttem rá erre a lehetőségre, hogy csak egy színt tart meg, a többi feketefehér.
A lehetőségek végtelen tárháza ismét bővült.

Mutatok egy abszolut nyers képet, semmit nem csináltam vele, ez így jött ki a gépből, és csak azért nem foglalkoztam vele, mert az a hülye zsinór belerondít a képbe. Mégis, a technikát (és a fa bőrét) szuperül megmutatja, és ez továbbra is csak egy plusz gomb, könnyen lehet hogy a ti gépeteken is van.

Ennyit a tavalyi fogadalmamról.

Az idei meg...

Szerintem nem rút nyelv a német, vannak szituációk, hol tökéletes. Például a híres, "Luke én vagyok az apád", ami hangozhat úgy, hogy zsöszütöpáré, vagy úgy hogy ikhhbindájnefáter.
(de a névelők... ómájgád mennyire utálom ezeket a változósdikat)

Ami pedig a nézzek németül dolgokat tanácsot illeti... Rákerestem dolgokra németül amiket szerettem magyarul-angolul... no az Agymenők-BigBangTheory, az nem a megfelelő kezdő anyag. A Die Schöne und das Biest pedig nincs fent jútúbon, le kell töltenem. ehh.
(Märchen schreibt die Zeit - édesistenem de rondán hangzik, elejétől végéig.)

Viszont a nagy multikulti irodaépületben ahol dolgozunk, ma kikerült egy cetli, hogy belső szerveződésben kis nyelvcsoportokat állítanak össze, ahol el lehet beszélgetni a világ dolgairól ebédszünetben az általad választott nyelven. A "tanárok" szigorúan jóindulatból segítenek, az egész ilyen közösségépítés, a német csoport márciusban indul. Jelentkeztem máris, az sokat fog segíteni.

Mondjuk Csárlító többet segítene :) 

az, hogy nem tudom a hivatalos és a személyes gémélfiókomat szinkronizálni rengeteg apró  szösszenetemtől foszt meg benneteket.

például ma majdnem nem meséltem el, hogy délután becsurogtam mint egy tízéves, de addigra annyira el voltam ázva az esőtől, hogy különösebben nem tudott érdekelni, úgyis bőr kanapén ültünk, egy olyan helyen ami valószínűleg látott már cifrábbat is. mindenesetre leckének jó, hogy harmincévesen zuhogó esőben, hidegben, másfél órát eltolni a pisilést már necces

na de hogy a zanyukámnak meg a keresztanyukámnak meg a mamámnak ne csak a rosszallását vívjam ki (a többiek szeretik ha arról mesélek hogy bepisiltem) mesélek az új munkahelyemről is.
szóval ez a hét a betanítás volt, elszaladt mint (fekagyerek a plazmatévével).
egy pici cég a neve kékciklus, itt 20an, londonban 40en dolgoznak. a munka pedig az, hogyha összetöröd az autódat, és egy bizonyos nagy biztosító  ügyfele vagy, akkor ez a nagy biztosító kifizeti a jussodat a roncsodat (van hogy annyira nem is roncs) odaadja nekünk, mi pedig elárverezzük, a hasznot pedig megosztjuk a nagy biztosítóval. az én munkám pedig a kapcsolattartás a jármű gazdáival, illetve a kocsi adatainak a rendszerbe felvitele. uncsi. (mindenesetre nagyon jó hogy azt az excel tanfolyást megcsináltam, anélkül nemhogy pisi, de kaki lett volna az első napon.) jól haladok, ügyes vagyok
a körülmények álomszerűnek tűnnek az előzőekhez képest, tavas-parkos udvar ahol az ebédemet elkölthetem, ingyen kávé, gyönyörű kilátás .
a kollegák kedvesek és segítőkészek, és előnynek veszik a keleteurópaiságomat azzal a felkiáltással, hogy akkor biztos jó munkaerő leszek  (ja ezt már régóta meg akartam említeni, hogy én eddig csak jó fej szlovákkal találkoztam. most vagy az van, hogy a szar fejek otthonmaradtak, vagy nem is szar fejek. mondjuk az egyik asztrológus, koejjós, auralátós, de ez még nem jelent szarfejkvalifikáltságot)

az idősebb angol főnök (aki a kis véreres-mosolygós arcával úgy néz ki mint egy gyakorlati oktató az ipari szakközépben) dolgozik. sokat. ez a jel, hogy nem csak szerencsém volt, hanem az imáim hallgattattak meg. dolgozik, de segít, és amíg a munka kész van addig békébenhagy. azti. mosolygós, és a fele utat bicajjal teszi meg.

ennyi dióhéjban, nagyon megbecsülöm magam, véglegesítést akarok, szimpatikus a hely, és nem is fizet rosszul.  mondjuk odavisszajutással rengeteg szünettel elég sok óra bruttóban, de sebaj. kicsit most ez lesz, bár több társasági áletet éltem az elmúlt három napban, mint előtte fél évig.

és még annyit, hogy mióta kirúgtak nem rágom a körmöm.

teljesen megesz az irígység a luca címkéitől, a címkefelhőjéről meg ne is beszéljünk. de szőke is vagyok ehhez, nekem nem ment. eddig. mert képzeljétek, hogy ezermillió év blogolás után megtaláltam végre hogy hogy kell azokat rendezgetni.