olvasónapló

MamzeLove.

Winter is coming.

Befejeztem a Trónok Harca első könyvét.

Szóval egy ideje mar tartoztam magamnak ezzel. A tévésorozattal már évek óta kerülgetjük egymást, az én érdeklődési körömmel egyszerűen lehetetlen kikerülni az erre való utalásokat, képeket.
Ez azért is idegesített, mert tudtam hogy van esély arra, hogy beadjam a derekamat, szóval különös figyelemmel próbáltam kikerülni minden szpojlert, egy poént sem lőhetnek le előlem.

Na de ne rohanjak ennyire előre, egy kis felvilágosítás azoknak akik nem tudjak mi is ez a Trónok harca: Egy nagyon, nagyon nagyon hosszú (még be sem fejezett) regény, HŐSEPOSZ, George R.R. Martin tollából,  amiből az HBO egy igen sikeres és minőségi sorozatot csinált. A történet egy lovag-család-történelmi regeny, rengeteg politikaval, intrikaval, kardokkal, lovakkal, némi szeksszel, sarkanyokkal, misztikummal, satöbbi.

Elvileg először 96ban adták ki, és a sznob orromat elegge böki hogy csak a sorozat miatt figyeltem fel rá.
Rengeteg jó sorozat van, és rengeteg cimborám ajánlgatja őket hogy "neked ez biztos nagyon tetszene"  Nehéz mert a sorozatokra még kevésbé tudom magam rávenni mint a filmekre, de A Trónok Harca önjelölt prófétája a Mamzi, szóval felesleges volt az ellenállás, de az nyilvánvaló volt, hogy a könyvvel fogok kezdeni.

Nemigen volt kedvem hozzá halogattam, két héttel ezelőttig, és igazából annyira féltem attól hogy ez csak egy felfújt humbug, hogy meg se vettük a könyvet, csak kölcsönkértem az első részt.

És meg kell hogy mondjam.
FENOMENÁLIS.

Kizárólag szuperlativuszokban tudok róla beszélni. Könnyű olvasni, és olvasatja magát. A felépített világ abszolut hiteles. A földrajztól  kezdveaz időjáráson keresztül a vallásokig. A karakterek teljesen ki vannak dolgozva. Izzadtságszag nélkül szórakoztat. És mindezt meglepően hatalmas léptékben teszi. Tökéletes fantazi regény.  Az író pedig eszméletlen nagystílű, bármit megtehet a hőseivel, olyan dolgokat is, amiket az életen kívül nem sok történetíró engedhet meg magának, de ezt szpojlerezés nélkül nem tudnám kifejteni.

Érdekes módon rengeteg olyan dolog van benne, amit nem szeretek. Például amikor több történetszál van, akkor nekem mindig elég döccenős a váltás, itt valahogy ez teljesen sima ügy. Aztán a bonyodalmak egy része ilyen elkerülősdiből fakad, ami számomra a történetmesélés, a filmek, könyvek, és az élet legborzasztóbb rákfenéje, itt mire odáig jutottam a sztoriban,még ezt is meg tudtam bocsajtani. (ha egy filmben ilyesmi történik, azonnal abbahagyom)

Teljesen beszippantott, és ideges vagyok nagyon hogy wm hetfő óta elfelejti elkérni a második részt.

Nem a legjobb könyv amit valaha olvastam. A helyén kell kezelni, mert ez nem az a fajta irodalom ami elgondolkodtat és formál, és kihívást nyújt.
Viszont ezt a fajta élményt, izgatottságot, es elvarázsoltságot kisgyerekkorom óta nem éreztem egy regény kapcsán, akkor a római császárregények okozták.
A Trónok harca vegytiszta szórakoztatás, az olvasás élménye meztelenül.
Szóval kategóriájában abszolut verhetetlen.

Tegnap letöltöttem a sorozat első évadját, azt hiszem eléggé menő lesz az is. (a képregény szar)


Szóval mindenkinek ajánlom. Olvassátok el, mert menő, mert úgy gondolom, hogy a nemolvasóknak  a tökéletes tökéletes kapudrog, a régóta nem olvasókat emlékezteti arra, hogy miért is jó olvasni, az olvasóknak pedig csak azért mert egyszerűen szuper könyv.

Ha végérvényesen lusták vagytok, de szeretitek a lovagos kardozós cuccokat, akkor nézzétek a sorozatot, abból amit eddig láttam alázatosan hűséges a könyvhöz.

Szóval hálás köszönet a Mamzinak, és alázatos ajánlásom mindenki másnak. (ha csak egy embernek ajanlhatnam akkor az Ann-Yu lenne.)






...
ma a hamuszürke bőrű szomáliai buszpajtásom- aki amúgy nem ismeri se a könyvet se a sorozatot- lezöttyent mellém az ülésre. Vészterhes arccal kinézett a szürke zsíros esőfelhőkre, majd rám se nézve megszólalt  Winter is coming. Eléggé röhögtem.