mozis

Szóval én vagyok az a lány, aki a monitorja kivételezett helyzetét felhasználva, végignézte az élőben közvetített űrséta felét áprilisban, munkaidőben. Nem volt annyira izgalmas. Cserébe teljesen megtekerte az agyamat a tudat, hogy ez élőben megy. Most. Nem emlékszem annyira, a filmeket is elfelejtem általában, de asszem a sétálók akcentusa miatt vicces is volt.
Három érzés keringett bennem. az első az ahhoz kötődött, hogy az agyammal megpróbáljam felfogni hogy milyen messze vannak, és mennyire menő dolgot csinálnak. A kettes az a vegytiszta lenézés a kollegáim iránt, akiknek akkorra a hetven százalékát rühelltem, és a műsor iránt érzett minimális érdeklődésem miatt messze magasabbrendűnek éreztem magam náluk. Amúgy is, de ezen túl volt még 79 másik okom is.
Harmadrészt pedig titokban icipicit reménykedtem enne, hogy becsúszik valami gikszer, és tanúja lehetek egy igazi szörnyű sokkoló űrkatasztrófácskának. Nem kívántam én senki halálát vagy ilyesmi, csak szerettem volna tanúja lenni. Akármi is legyen az.

Szóval természetesen elmentünk megnézni a Gravitációt. Hát mit mondjak. Szép volt. Meg 3D.
Meg abszolute pénzkidobás, nem vagyok túl okos, de azért ennyire buta sem.
Ennyi.

Ez a bejegyzés arról szólt, hogy én élő űrsétaközvetítés nézéssel kompenzálok, csodáljatok mind.

szar emberből nem lesz jó pedagógus

avagy, mennyire számít agyatlan véglénynek aki a rasszizmusát gyerekekre vetíti ki?

Tampi továbbra is magyar blogszféra állócsillaga, nincs nála jobb,

a legutóbbi bejegyzése pedig különösen mélyen szánt.

olvassátok el.

http://tampi.blog.hu/

Szefós

A szellemi fogyatékossággal egészen kicsi gyerekként találkoztam. Szerencsémre. Az anyukám a helyi kisegítő iskolában húzott le két évtizedet, ha jól emlékszem. Kábé onnan kezdve hogy iskolás lettem én.
A kisegítőt nagyon szerettem. A fura szagával együtt. Gyönyörű, fényes aulája volt, óriási szobanövényekkel, a mi szobafenyőnk sose lesz ekkora, (da he igen, akkor is TILOS karácsonyfadíszeket ráaggatni) a  hivatalos dekorációként szolgáló képeken egymásba épülő, ellenkező irányba mutató nyilak voltak. Nyilván egy zseni kisgyerek voltam ha ezt simán tudtam azonosítani lakókkal. Az osztályok kicsik voltak, nyolc tíz tizenöt gyerekre szabva, csodálatos dekorációkkal. Ha jól emlékszem volt valami verseny is, hogy melyik osztály a legszebben dekorált, emlékszem anyu mennyit vagdosott meg ragasztott, velünk is, én mindig őt tettem volna meg győztesnek.
Sok időt töltöttünk ott, amikor nagyobb lettem akkor inkább a tanáriban, úgy rémlik.
A kisegítőt néha gyűlöltem, hogy anyu annyi időt tölt ott, hogy jobban szereti azokat a gyerekeket, biztos.

A gyerekek természetesek voltak. Ilyenek, pont. Valami furcsa kisugárzásuk volt, meg fura szaguk néha, de inkább voltak mesebeli lények a szememben mint bármi más, néha kicsit féltem, néha kicsit untattak. Hamar megismernek, ami nagyon sokszor azt jelenti, hogy ugyanabban a pillanatban meg is szeretnek, ÁÁÁÁÁÁÁGINÉÉÉÉÉNIITTALÁÁÁÁÁÁNYA ordít kettő előreszaladva, a másik kettő meg csüng rögtön, nem emlékszem miről beszélgettünk.
Anyu sokat mesélt a diákjairól. Voltak rémisztő történetek, voltak viccesek. Voltak akik árvák is voltak, volt akit szívesen hazahoztunk volna. Voltak kifejezetten mély nyomot hagyó kis lények, Andriska az autista aki szuper vonatokat rajzolt, de őt azért láttam előre-hátra dülöngélni is, azért az furcsa tud lenni.
Jobban szerettem azokat akikkel komolyabb volt a baj, az enyhén szellemi fogyatékos lányok fárasztottak legjobban, úgy gondoltam nem sokban különböztek egynémely osztálytársaimtól, de nagyképű kisgyerek is voltam nyilván.

Táborozni is voltunk velük, a Balatonon, így nyaral az a gyerek akinek mindkét szülője pedagógus, másra nincs pénz.
A nagymamám halála után a szentesték délutánjait is velük töltöttük, ott ettünk a bentlakókkal, néztük ahogy megkapják az ajándékjainkat, a hugaimmal három szólamban énekeltünk az aranyszárnyúangyalt a kis háziműsorukon.

Szóval a kisegítősök, vagy a felnőtt szefósok nekem nem egy olyan nagy vasziszdasz. Nyilván van olyan alkalom amikor én is zavarba jövök, bűntudatom van a szerencsém miatt, mármint, hogy én más démonokkal küzdhetek a fejemben. Aztán persze még mindig untatnak néha.
Mégis, azt hiszem sokkal több vagyok attól, hogy ez a téma ennyire természetes számomra.


Ezt azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt napokat felborzoló  cikk amit a 444 hozott le, sajnos, pártfüggetlen. Ismertek, ha van lehetőség arra hogy a fideszt ekézzem, akkor örömmel (annyi volt az utóbbi időben , de elfáradtam hogy mindre reflektáljak). De ezek lehettek volna bármely begyöpösödött kisváros bármely fafejű kisbírói, és véletlen csak hogy fideszesek, lehetnének ugyanígy emeszpések is. (bár pont a héten nem csak a szefósokba, de a rokikba is belerúgott a kormány a Pető intézetes sztorival)

Szóval csak dióhéjban, a Szilvásváradi képviselőtestület nem túl stílusosan határolódott el attól, hogy  a faluban lakásotthon létesüljön öt-tíz szefós felnőttnek. Ehhez persze a város narancs parlamenti képviselője is asszisztált. Köpni kell, sokszorosan.
A 444 egy ki-be-ba-szott jó cikket hozott össze a történtekről, komolyan, olvassátok el, kattintsatok erre a bekezdésre, odavisz.

A cikkben van egy nagyon erős kisfilm a TASZtól, eléggé kemény, nekem különösen mert mondjuk az egyik szereplőjével táboroztam én is.
De ahogy már mondtam, az emberi butaság és sötétség és rosszindulat pártfüggetlen.

Az pédául mennyire súlyos sztori már, a minap hallottam, hogy a gyermekei biztonságáért -abszolút érthetően- aggódó anyuka megkérdi a körzeti orvost hogy a környéken lakó autista tinédzser vajh potenciális veszélyforrás-e. Erre doktorbubó azt tudja válaszolni, hogy tudományosan megállapított tény, hogy ezeknek intézetben a helyük, és b---meg, az anyuka egyéb információ híján nyilván elhiszi, hiszen az orvos mondta, és ha TÉNYLEG száz évvel ezelőtt lennénk, akkor én már rég máglyára lettem volna vetve már rég ott sorakozna az utca végén a falu apraja nagyja kiegyenesített kaszákkal.

Ami viszont már fideszes módi, az a köpönyegforgatás, ahogy a cikk kijövetele után kicsit megváltoztatták a hozzáállásukat, (ismételt használati útmutató az interneten kevésbé járatos olvasóknak ha ide kattintasz akkor olvashatod, hogy miért)  - na, az amolyan

Forradalom volt barátaim fülkeforradalom , kontra nem hirdettünk forradalmat.