bohém

Ezer eve nem mutattam magunkról fotót, ezeket tegnap este készítettek rólunk.
 Egy régi loveboxos ismerős hívott el egy buliba, penészvirágok vagyunk, szóval húztuk a szánkat, de reméltük hogy gyakorolhatjuk a tánclépéseket amiket a nyáron tanultunk, szóval elmentünk. És klassz volt.
 Egy magyar ragtime zenekar játszott egy kocsmában a zömében magyar!értelmiségi!közönségnek, és mi remekül éreztük magunkat. A zene szuper volt, a társaság szuper volt. Ismételten rájöttem, hiányzik egy kulturalis pezsges, ahol valóban el is tudom magamat adni, iszonyúan hiányzik a társaságba járás. Meg egy csomó minden, ami Magyarországon VAN, de ott nem engedhettem meg magamnak soha.
 (wmnek nem hianyzik a pezsgés)
Jó lenne találni egy normális magyar társaságot itt. Jó lenne a zsigeri gyanakvásunktól megszabadulni, a nagy számok törvénye alapján most már egy csomó jó fej magyarnak kell lennie itt is.

Őket láttuk:

love

Wm nagy csokoládé rajongó,  minél feketébb annál jobb alapon, egy egy csíkokat. Én nem vagyok nagy csokirajongó, fekete de fűszerezett amire bukom.

Mindenesetre amikor  a nagybevásárlásnál becsúszik  valami jégkrém, akkor mindig csokis csúszik be, én nem vagyok nagy jégkrémrajongó sem, wm meg a csokisat szereti válogatós is.
Aztán amikor a jegkrémet tálalom akkor próbálom úgy csinálni, hogy nekem jusson a több vanília, neki meg a több csoki. Ez így megy sok éve.

Nem tudom milyen apropóból derült ki, wm  nem rajong a csokis jégkrémért. ahogy én se. Én azt hittem hogy ő csak a csokisat szereti, ő pedig viszont hiszen mindig azt tukmáltam.

Évek óta csak csokis jégkrémet zabálunk itthon. A szerelem sötét verem.




A tánc pedig nagyon szuper.

Annyira szuper ez a nap.
Van új csittifitti frizurám.
Egy állóhajó fedélzetén  kávézgattunk az Emilyvel akit nagyon szeretek, a ragyogó napsütésben. Neki adtam a piros kristályos karkötőmet, aminek nagyon örült, meg a Virágot Algernonnak- ot, aminek meg én örülök. Az Emilyt nagyon szeretem.
Aztán wmmel lazannyát zabáltunk a piacon, és a folyóparton sétálgattunk. wm-et is nagyon szeretem.
Majd a tesóméknál begyűjtöttük a gázmaszkokat, csízkéket nasiztunk és kávéztunk, a tesómékat is nagyon szeretem, az összeset.
És végig sütött a nap. A napot nagyon szeretem.
Később kaptam egy cipőt amiben kényelmesen végigtrappolhatom Amszterdamot másfél hét múlva.
Aztán kertészkedtem egy csomót, mert még mindig sütött a nap, nagy zsíros-izmos gilisztákat költöztettem a cserépföldekbe, hogy jól belakják mielőtt a palánták belekerülnek, és vesszőkupolát építettem rájuk, hogy a szemét cica ne hugyozza teli. A cica imád nagy virágcserepekbe hugyozni. Ez az egy dolog ami miatt nagyon haragszom rá.  A cicát , jaj őt is nagyon szeretem.
Titeket is szeretlek.

nesztek

hazafele a karacsonyi bulibol. a desszert igen finom volt

fhanszia lány

20-ish

na itt vannak a képek a múlt heti játszódásainkról, szerintem ölég klasszul sikerültek. mondjuk nem teljesen huszas évek, de nekem sem teljesen odaillőek a vonásaim.

na, kezdjük a - szerintem- legkevésbé jól sikerültekkel

szerettem volna valahogy elkapni azt a bizonyos flapper-kinézetet, a hajam túl hosszú ahhoz hogy komoly karizom-görcsök nélkül hiteles legyen a frizu. pedig még marcell-hullámmal is próbálkoztam. két percig.

 

elvileg mindet fekete fehérre terveztük, de a szobánk színei túl menők, de ezeken már kezdek elfogadhatóan kinézni, három portré

ágyon cédáskodás:

ezek pedig már a fotózás vége felé készültek, mikor már mindkettőnk kedve elment az egésztől, mert a masina kis nézőkéjén nem volttak túl ígéretesek a képek, én spec reménykedtem, hogy ezzel a szettel mentek párat. (innen is csók annak a bokszos barátnőnek, akitől ajándékba kaptam)

hát ennyi volt, csókjaink.

jó kedvem van jó kedvünk van. süt a nap, sétasütikávé

a főbérlő megengedte, szóval harkonen báró hivatalosan is itt lakik. mondjuk jó ötlet volt azután megkérdezni, hogy átadtam az anyjának a nagymama majd félszázados naplóját, ami az egyik ágy alól került elő. még én is elbőgtem magam.

délután meg kreatívoskodtunk, itt egy kis előzetes, jó volt:

karnevál

a hétvégi karnevál fiscsi-foscsi volt. rövid, szimpla, unalmas, és ráadásul hülye helyen álltunk, úgyhogy mindig előttünk pihentek. szóval alulméretezett flitteres melltartókból ritmusra kibuggyanó fekete csöcsök helyett álljon itt egy művészi fotósorozat rólam. jobb híján.

a ruhához amúgy ódát is írtam, de sajnos elfelejtettem, egy turiban találtam, odavagyok érte



az első pár kép egy aluljáróban készült,
szomoró képet vágós

hoppábecsurogtam

és a klasszul sikerült. ezt a képet szeretem nagyon.

wmmel fotózkodni amúgy nehéz. hátizé nem vagyok az a pózolgatós, nem tudok csücsöríteni, meg kinyomni, behúzni. hosszan meg végképp. szól, hogy csináljam, csinálom, és nem lövi el, hanem szuttyog még fél percig, a kacsaszájam leplöttyed, a levegőt benttartani nem tudom, a medencecsontom kitekeredik, begörcsöl, és akkor fényképez mikor már feladom az egészet.
 és utána elmondja hogy kéne, de szerintem meg úgy, hogy fényképez huszat, és abból majd jó lesz egy, nem pedig úgy, hogy izomgörcsöt kapok mire.

na ezért nincs sok kép rólam

aztán hazabringáztunk, ezer éve akarok már "aklüke magassarkúban a bringáján" képeket, de sajni, az én bicajom kórházban van, a kölcsönbringával meg nem fotózkodok. ennyi,

szerencsére a választott utunk mindenféle gyárépület előtt vezet el, szóvalmég több képet csodálhattok meg. rólam.

például ezen rögtön duplázva, wm játszik.

ide nehéz volt felmászni, mert a falon hemzsegtek a hangyák, én pedig nagyon félek tőlük.
ráadásul ezek különösen agresszívnek tűntek

a családtagjaim szerint a hátulról fotózás nem előnyös. de akkor hogy mutassam meg a cipellőmet, he?

modjuk így, okés:

sokat gondolkodtam azon, hogy fotosoppoljunk e szőrikét a hónaljamhoz, szerintem nagyon odakívánkozik

legközelebb majd arról mesélek milyen wmmel képet szerkeszteni.

-elég. mondom elég.
-...
-elég.
-na tetszik?
-nem, túl sok.
-akkor miért nem szóltál?

ez pedig a ráadás, wm által kommentálva:
kedvesen nevetve lesed fekete emberek fesztelen menetet

köszönjük wmnek a kemény munkáját, csókjaink