4!!

Azon gondolkodtam, hogy lehet az, hogy soha, SOHA nem Mamzi, vagy Luca lép közbe álmomban amikor épp megcsalom wm-et?
 Általában anyu az, vagy ma éjjel egy kicsit konzervatívabb beállítottságú ismerős.

Ahelyett hogy aludnának.

Amúgy meg ma éjjel meglepő módon létező személy volt, a Plankó Gergő !!44!4! Ilyet. Nem is vettem eddig észre, hogy ő.

me h

Elmesélem, hogy manapság mi dühített fel nagyon.
Tegnap, az országos terjesztésű, legnagyobb ingyenes napilap kétoldalas interjút közölt a Pornószínésszel Akinek Annyira Szeretem A Munkásságát Hogy A Nevére Is Emlékszem.

Ez borzasztó. A világ egyre gyorsabban rohan a végzete felé.
A társadalom nyílt elszekszualizálásánál nem sok károsabb dolgot látok.

Nem a szekszuális felvilágosodással van bajom. A tudás, a tudatosság, a nyíltság, a merjünk róla beszélni, viccet csinálni belőle, művészetet fontos és jó, és hozzáad. Megkönnyíti teljesebbé teszi az egyén életét, és vérátömlesztés a társadalomnak.
84 megint, egyszerűen egy kielégült embert nem lehet a szívére hatva besorozni, az ember méhét csavaró kívánás erősebb a Pártnál.
 De van-e a szeksznél jobb szemellenző?

Ezzel a sztorival az a bajom, hogy elveszik a titkaimat, a bűneimet, bevilágítanak a sötét sarkokba, öntőgipszbe lógatják a farkát, kiöntik a helyét szilikonnal, én pedig holnap megvehetem ha akarom.
Nincs már miért szégyellni magamat, nincs miért pirulni.

A nagy önmegvalósítások hevében hirtelen a legunalmasabb gyerek a legegyedibb az osztályban, bár ezt egyik kis individuállatka sem ismeri fel.

Nem egy olyan nővel találkozom, akinek az éntudata pink martini, a folyadék a szekszualitása, az egyéb pedig az áttetszőre kandírozott cseresznye, és nyilvánosság előtt folyamatosan megy a kóstoltatás. Pontosabban, más nem is.
 Az vagyok amennyire baszást sugallni tudok.

Utálom. A szeksz titkos, a szeksz bűnös. És hogyni kéne hogy az maradjon. A korlátok megszüntetése unalomhoz vezet. Ha mindenki oralizál a közparkokban, akkor már nem izgi szopótérképet gyártani.
Az amiről évekkel ezelőtt még nem beszéltünk csak magunk közt, az most besztszeller, meg kétoldalas cikk a Metróban, meg olcsó utalás valami random kollega bögréjén, aki elvörösödik a rákba ha belekérdezek.

A másik kérdés pedig az, hogy a nyugati civilizációnak erre valóban akkora szüksége van? Eonokra vagyunk attól, hogyha sokat maszturbálsz megvakulsz. Viszont vannak még olyan kultúrák, ahol égető szükség lenne  egy kis szabadosságra, megértésre, nyíltságra. Ami viszont a civilizáció naposabbik oldalán van, az már a kifele halad a példamutatás kereteiből.

A kötelékek felszabadító ereje mondta a színészÓriás is minden bizonnyal.

Gondolkozzatok, nem tudtam kifejezni mindent ezzel kapcsolatban pontosan.

first worlds problems

Oké, teljesen ki vagyok borulva.
(az öreg szülék és egyéb rokonok tessenek kifáradni ebből a bejegyésből, lesz benne szeksz is meg drog is és rakenroll is.) (ja nem rakenroll nem, csak elektropop.)

Az van, hogy a világon egy, egyetlenegy koncertre mentem el volna mindig is, óirgalomatyjanehagyjel, de a a együttes már nem koncertezik. Mondjuk olyan 4-5 éve. Kábé bele is törődtem ebbe.
Pedig az élő albumjuk számomra olyan hogy egyszerre fáj a szívem, a puncim, meg a agyam olyan gyönyörű, jaj de iszonyúan fáj, jaj de nagyon fáj.

És erre kábé két hónpja bejelentik, hogy unják magukat lesz mégis egy új koncertkörút. Hát mennyire szuper, az összes lehetséges imélcímemmel feliratkoztam, elsőként fogok ugrani a jegyekre, muszáj, MUSZÁJ.

Aztán egy hete lefoglaltam a repcsijegyeket Amszterdamba, ciborázni meg romizni, meg kultúrálódni.

Aztán 6 napja kidobják az első koncerdátumot, Koppenhágába, május vége. Már akkor viccelődtem elcserélem a egyhetes Amszterdami kirándulást egy egynapos Koppenhágai útra.

Aztán most kiadták a többi dátumot.

Amszterdam két héttel a mi kis kalandunk után, London szintén.
Ha várok egy hetet a repcsijegyekkel, akkor... gondolom mondanom se kell.
Mert a Londoni gig is szuper lesz, és valószínűleg csak arra van esélyem, de tudva hogy mennyire közel voltam a tökéleteshez, hát  ki akarom karmolni a szemeimet a helyükről,

Amszterdam, The Knife. live.

Most nem is az hogy minőségi füvet szívhatnék, mert azt valószínűleg úgyis hoznék szuvenírnek, meg menstruációs görcsoldónak,(meg mert az sose árt ha van, meg mert amíg van addig sose halok meg.)
Hanem az, hogy az utolsó olyan kábítószeres élményem amikor hallucináltam az bő egy évvel wm előtt volt. És ennek már jó sok éve, és meg is öregedtem, meg meg is gyávultam, meg wm sem értékeli,
DE
Amszterdam. The Knife.

Szarok a vangóg múzeumra, meg a kultúrális örökségre, meg a csatornákra*. Egyéb gyógynövényt, meg spórát akarok enni, és csodálkozni, nagyon, dolgokon amik nem is léteznek, és megint huszonkevés lenni,  még egyszer akár utoljára. És ha valamikor, és valahol akkor itt es ekkor engedmé meg wm ezt az elhajlást nekem.

(úristen, ha láttátok volna micsoda hisztit levágott, mikor legutóbb ott voltunk, és akartam venni valami specko tudatmódosítószert a kábítószeráruházban, inkább lemondott volna egy életre a sörről, csak hogy én ne csináljak ilyesmit)


Szóval megszakad a szívem. nem kicsit.

Mert én szívesen felnőnék már, de nincs rá alkalmam. Ez az lett volna.

 És persze mondanom sem kell, hogy a Londoni koncert napján van Brisztolban Beethoven 9. szimfónia, a másik amire nem kevés kedvünk lett volna elmenni. Ehh. picsábamá.







*nyilvan nem