mozis

Szóval én vagyok az a lány, aki a monitorja kivételezett helyzetét felhasználva, végignézte az élőben közvetített űrséta felét áprilisban, munkaidőben. Nem volt annyira izgalmas. Cserébe teljesen megtekerte az agyamat a tudat, hogy ez élőben megy. Most. Nem emlékszem annyira, a filmeket is elfelejtem általában, de asszem a sétálók akcentusa miatt vicces is volt.
Három érzés keringett bennem. az első az ahhoz kötődött, hogy az agyammal megpróbáljam felfogni hogy milyen messze vannak, és mennyire menő dolgot csinálnak. A kettes az a vegytiszta lenézés a kollegáim iránt, akiknek akkorra a hetven százalékát rühelltem, és a műsor iránt érzett minimális érdeklődésem miatt messze magasabbrendűnek éreztem magam náluk. Amúgy is, de ezen túl volt még 79 másik okom is.
Harmadrészt pedig titokban icipicit reménykedtem enne, hogy becsúszik valami gikszer, és tanúja lehetek egy igazi szörnyű sokkoló űrkatasztrófácskának. Nem kívántam én senki halálát vagy ilyesmi, csak szerettem volna tanúja lenni. Akármi is legyen az.

Szóval természetesen elmentünk megnézni a Gravitációt. Hát mit mondjak. Szép volt. Meg 3D.
Meg abszolute pénzkidobás, nem vagyok túl okos, de azért ennyire buta sem.
Ennyi.

Ez a bejegyzés arról szólt, hogy én élő űrsétaközvetítés nézéssel kompenzálok, csodáljatok mind.

birs

 Az egyik kedvenc gyümölcsöm a birsalma. Szerintem nincsen elegánsabb és izgalmasabb íz mint a birsalmasajté.

Tavaly sehol se lehetett birsalmát kapni, hiába olyan barátságos az angol időjárás az almákhoz körtékhez. Szereztem pár szem spanyol importot, méregáron, csináltam belőle sajtot, de rámpenészedett két nap alatt mert nem főztem elég ideig.
Idén még ingyen is kaptam. csináltam simát a fele már elfogyott, a kedvenc nasim.
Mármint a csilis után, amit én találtam ki, és gyerekek, eszméletlen büszke vagyok rá.

Na de először a csili.
Megvan ugye nektek is az az öblös bácsi a nagy családi zabálásokról, akinek sose semmi nem elég erős, aki a tyúkleveshez is hozat kis tálban erős pistát, és aki még vöröslő fejjel, taknyanyála egybefolyva is azt csapatja, hogy puncik vagytok  gyerekek, ez nem is erős.
Olyankor mindig megfogadom, hogy legközelebb hazajövök akkor hozok pár szem valódi vérpaprikát, aztán meglátjuk mekkora nagylegények. Na.

Szóval ezek a vérpaprikák, biztos hallottátok már a nevüket, Dorset Naga, Bhut Jolokia, satöbbi. Évekkel ezelőtt még nem volt annyira könnyű, de most már a sarki zöldségesnél is lehet kapni őket. Kábé három éve próbálkoztam először velük, csiliolajat akartam csinálni. Óvatlan voltam, például nem használtam kesztyűt, ezek annyira erősek, hogy a kézfejemen a bőr még másnap is égett vörös volt és fájt. Szóval így egy ujjal megdörzsölöd, kezet mosol, majd azt az ujjadat a nyelvedhez érinted, és csíp mint az istennyila.  Az illatuk is agresszív, megszagolod, és tudod hogy fájni fog.
Itt van egy kis illusztráció ha elmulasztottátok volna, akkor itt az ideje bepótolni, én évről évre könnyesre röhögöm rajta magamat.




Egy icipicit irígylem amúgy a srácokat, ha nem lennék olyan gyáva amilyen, kipróbálnám ezt a műsort. Asszem az a fájdalom az már más síkra tereli az ember agyát, meditációs gyakorlat rulez. Visszaút itt sincs, csak nem tart oly soká mint egy trinyó.

De mondjuk ennek a paprikáknak nem csak az erejük a lényeg, de szuper ízük van, gyümölcsös, narancs, barack, nagyon finom. Mármint miután megöltek kicsit.

Szóval kitaláltam hogy ez biztos menne a a birsalmasajthoz. Főztem bele sima csilipaprikát is, a húsa miatt, meg egy kábé negyed ilyen vérpaprikát. Ez utóbbit lassan adagoltam, valahogy amíg forró volt nem lehetett érezni hogy mennyire erős.
A késztermék az kellemesen csípős, egy-egy falat, ahova valahogy kicsit több jutott a vérpaprika húsából kifejezetten erős, de ez nagyon ritka. Rendes édes birsalmasajt íze van, és csak nagyon távolról cseng az az édeskés illat amit mondjuk egy fűszerpaprika szárító helységben érzel.
Az van, hogy eszméletlen finom.
Salátát ettünk pörccel meg penészessajttal, ezt szórtam még rá, mennyei.

El se tudom mondani mennyire büszke vagyok a találmányomra.

Kis kockákra vágtam, és befőttesüvegben raktam el, hogy majd jó  lesz télire, de a felét már becsemegéztem, csípősség ide vagy oda.
 

Más gasztronómiai sztori, ma egy ilyen nap van.
Tegnap találtam a zöldségesnél friss tormát, úgyhogy gyorsan vettem kabátot a gombhoz, egy pár bordát ezer éve nem ettünk sült desznyót.
A köret az mindig probléma nálunk. Rizs az mehet, mértéktelenül, a krumpli csak harapható állapotban, még a püré is éppcsak lejött a fujfuj listáról, a többiről meg ne is beszéljünk. A wmmel való élet sötét oldala a konyha, de tudjátok mind ez az én néletem nagy rákfenéje.
Szóval neki a sült  hús mellé, sima sós főtt rizs, ugykellneki alapon. Általában ilyenkor sóhajtok egy nagyot, mert nem akarok kétszer annyit főzni úgyis ránkrohad, és eszem vele együtt a szart, rizst. Ez alkalommal viszont megmakacsoltam magam, és csináltam magamnak is köretet:

1lilakáposzta vékonyra szelve
2alma vékonyra szeletelve
2 kicsi hagyma vékonyra szeletelve
csipet só
egy púpos evőkanál cukor (barnával fincsibb)
két deci vorosbor VAGY egy deci balzsamecet.
kábé egy órán át nagyon lassan főztem, majd a végén apróra vágott rozmaringot szórtam rá.

EBÉD ordítottam be a szobába. Wm mikor kijött, rákérdezett az illatra. Magamnak főztem, vörösborban főtt almás  lilakáposzta. (Ezt így kell hangsúlyozni) Aha -mondja ő, majd elmegy kezet mosni. Itt jött az, hogy tizenkilencre lapot húztam, és a nagy halom rizs mellé kérdezés nélkül raktam egy egészen pici kanállal ebből is a tányérjára.
Wm utálja a káposztát (is), a kedvenc kajám a káposztástészta, amióta együtt vagyok vele, kábé háromszor ettem.
Most valahogy mégsem tiltakozott, és megette azt a kis kanállal. Kérsz még, kérdem, és gyerekek könny szökött a szemembe amikor azt mondta hogy igen, Kis lépés az emberiségnek, de hatalmas, hatalmas az én gasztronómiai életemnek, még harmadjára is szedett belőle, jajdejójajdejójajdejó.

Ilyesmik.

élünk még

Ezzel a pillangóval már második napja élünk együtt, ebben a pillanatban a konyhaasztalon pihen. Egyre szakadozottabb szegénykémnek a szárnya, főleg mikor kap egy-egy pofont a cicától.

 Tartozok egy két cicafotóval ide, ezekkel, nem is tudom ki a sármosabb:

 

 

Amúgy meg, tudtátok hogy wm-nek 2, azaz kettő darab Margit nevű nője is volt?

Fú ez a téma tök érdekes, és én nagyon a szívemen viselem, főleg mióta volt alkalmam megtapasztalni mennyivel szuperebb így.

Szóval ha Magyarország időzónát váltana, akkor minden sokkal jobb lenne.
A srác szuperül elmagyarázza a videóban, ti meg terjesszétek az igét.

A pénz nem boldogít

De!

Szuper szuper, Brisztolnak saját valutája van, mennyire menő már!

A lényege az az, hogy így a pénz a városban marad, körbeforog és a nyereség belső fejlesztésekre mehet el.

 Mondok egy példát.

 Elromlik valami a bringádon, van a kis bringásbolt meg az orszagos bringajavitólanc. Utobbi nyilvan olcsobb, de a kis bringasboltban fizethetsz BPvel. Ha BPvel fizetsz kapsz kedvezmenyt, annyira hogy megerje neked mint kispolgarnak oda menni. tehat arra vagy osztonozve hogy a helyi uzletet tamogasd. A nyereseg is varoson belul marad, es abszolute leegyszeusitve a kis helyi bringabolt tud terjeszkedni, esetleg nagyobb bérletet kivenni, tobb adot fizetni, tobb munkast felvenni. A város persze ad valamennyi kedvezményt a boltosoknak is akik elfogadóhelyek. A pénzforgalom pedig határokon belül marad (a helyi farmokra is vonatkozik, szóval 5o km-ig mukodik.)

De fizethetsz ezzel és kaphatsz vissza rendes pénzt, ez csak kiegészítő fizetőeszköz.

 

Természetesen van banki háttere is, kábé BrisztolTakarékPénztár. Egyes helyeken kedvezményt is kapsz ha BPvel fizetsz. A helyijáratokon is használhatod, az önkormányzta is támogatja.  Mennyire mennyire király helyen lakunk, na.

nosztaldzsi

Szóval, különféle okokból Budapesten nem tudtunk cimboráknál héderelni, saját magunknak intéztük a szállást.
Szuper helyen vettünk ki szobát, egy kifejezetten szimpatikus ámerikai szállásadóval. Aztán baszkerály, tegnap tudósított az indeksz, hogy a kócsszörfing szájt alertet rakott ki, hogy egy srác bedzsinázza a vendégeit, és még az általában visszafogott és magas igerküszöbű wm is az "OMFG" kifejezést használta amikor a linkre kattintva szállásadónk arcába ütköztünk.

Súlyos. Mindegy, az utazóknak, nyaralóknak továbbra is szeretettel ajánljuk a wimdu.com-ot, az amszterdami nyaralásunkban nagyon sokat segített, nagyon olcsón jutottunk a város szívében iszonyú hangulatos kis lakáshoz, a fürdőszobaablakból a Rijksre rálátva, szóval ja, menő volt.

Nosztalgikus hangulatba is keveredtem, ránéztem a fotókra, és egy csomó csomó csomó képet még mindig nem raktam fel, most pótlok egy kicsinykét.

Szóval két helyen is laktunk, először a Füliékkel egy kempingben faházban, szuper volt, bár arról nincs sok kép, csak mondjuk ez ahogy a mókás hangulatú Füli izét főz (az izéről képet nem is rakhattam fel):

Egy csomót nevettünk jajdejó volt, emlékszel Füli, amikor  wm papucsát összekötve raktam ki? Jajdejót nevettünk, na.


Ez meg ilyen horrorisztikus kép egyeseknek, bár én nem aggódtam, mert az enyém a fekete dobozos málnaszorbé volt, annak meg ugyebár nem árt a hideg.

Reklám

Juj ez meg egy abszolut jellemző kép, ha már cimborázás:

Mondjuk mindig tökjó helyekre vezettek minket, például ebbe az ezermillió éves kocsmába

Volt a falon egy szekrény,  rengeteg zárható fakkal, mindegyik meg volt számozva. A kocsmáros bácsi, aki szintén ezermillió éves volt, azt mondta, hogy a visszajárót dobálták bele a törzsvásárlók, mindenki a sajátjába, aztán évente egyszer kinyitották, abból mentek nyaralni. Megkérdeztem, hogy szabad-e a 42es, dobtam bele, meg kívántam is, na.

Utazunk valahova, sztrejfefúr, ficvefűr.

Nemzeti eledel, sültkrumpli, kinézett az eladó amikor ecetet kértem hozzá, igazán angol lány leszek hamarost, na, én nagyon szeretem az ecetes hasábburgonyát.

Szóval ez volt a lakás amit az elején említettem,

Ez a kép meg bónusz

Kisbogárkák

vicskraft

A jó kislányok hercegnők akartak lenni, a rosszak meg rocksztárok. Így lett belőlük jegyző, meg műkörmös.

akik beleszartak, azokból nem lett semmi.
esetleg boszorkányok.
itt a konyhájuk.


az úgy kezdődik, hogy készíts rózsaolajat.

ehhez kell egy kis üveg mandulaolaj , meg egy csomó illatos, kezeletlen rózsaszirom.

egy tiszta befőttesüvegbe tömködd bele a rózsaszirmokat, majd öntsd fel az olajjal. kicsit rázd össze, hogy minden szirom olajos legyen, és a bubik felszálljanak, zárd le, majd hagyd állni. fényes, napos, meleg helyen lehetőleg.

ha igazán fini illatú olajat szeretnél, akkor mondjuk ötnaponta cseréld az olajban a szirmokat, amíg a türelmed engedi, de ehhez a recepthez egyébként az is jó, ha két hétig áztatod, oszt csókolom.
ha a cserélgetős mutatvány mellett döntesz, mert annyi rózsád van mint a gaz, akkor te azok közé a szerencsések közé tartozol, akik hosszan kínlódhatnak, minden egyes rózsaszirom kicsavarásával, a konyha, a fényképezőgép, a klaviatúra, minden csillog és bűzlik,  fáj a szíved a pazarlástól, szóval még a sarkadat is rózsaolajjal kenegeted,
és minden alkalommal
van egy ilyesmi mellékterméked:

ezt később bele lehet dobni egy kád fürdővízbe,igazán finom érzés, meg kell hogy mondjam.


mikor úgy döntöttél, hogy elég illatos az olajad, (és eléggé teli van a hócipőd a sziromcsere művelettel) akkor kezdődhet az érdemi rész. ilyesmik kellenek hozzá:
az olajat utoljára leszűrni, utoljára kinyomkodni, végrevégre

majd gőz fölött elkezdeni melegíteni. a forró vízbe az olaj alatt érdemes dobni egy fej rózsát, illatos a konyha, és jól néz ki a fotón

ha pedig már itt tartunk, így kezdődik a rúzsavíz, meg a rózsaszörp receptje, hogy forró vízbe rózsaszirmok, de ez itt most nem az a sztori.

fontos hozzávalók:

 

szóval adj a cucchoz egy kis olivaolajat, az jót tesz a mennyiségnek. aztán csak pár csepp teafaolajat. az varázsszer a bőrnek, jót tesz a pattanásoknak meg sebeknek, meg mindennek. ezzel óvatosan kell bánni, mert ha túl sok van benne, akkor lemarhatja az arcodat.

aztán jöhet bele egy-két kanál méz, közben folyamatosan melegítsd

itt jön egy nagyon fontos rész. jusson eszedbe, hogy a glicerin szintén nagyon, nagyon jót tesz a bőrnek, és löttyints bele ebből is, bár a receptben erről nem írtak. szerencsére a glicerin minden rendes háztatrásban megtalálható. már ha a "rendes háztartás" meghatározásába beletartozik, hogy "egy olyan hely, ahol kísérleteznek óriásszappanbuborék készítéssel".

aztán a következő az némi méhviasz

 

ezután lehet próbálkozni azzal, hogy művészi kavarásfotót készítsünk


íme:

 

mikor az összetevők szépen összeolvadtak, jöhet az utolsó, egy kövér aloe leveléből a takony:

 

itt azért érdemes odafigyelni, hogy az aloe zselét alaposan szétnyomkodjuk, a későbbi simább hatás érdekében.
kész is vagyunk, a cuccot alaposan kifőzött mini lekvárosüvegekbe lehet tölteni.

a krém szépen lassam megszilárdul. ahogy a rétegek előtűnnek, hesegesd el a kétséget, miszerint "lehet hogy a glicerin okkal nem szerepelt a receptben", a majdnem teljesen szilárd cuccot rázd alaposan össze, és mint ki jól végezte a dolgát, tedd be a hűtőbe.

másnapra már legyél száz százalékig biztos abban, hogy a glicerin nem kellett volna, de teljes nyugalommal építsd fel magadban a tervet

az üvegcséket forró vízben kicsit főzve a szutymákot felolvasztom

ekkor látszik csak igazán, hogy igen, valóban a glicerin nem elegyedik az olajokkal

majd hűtsd vissza őket, a könnyebb szétválasztás érdekében:

hogy ne legyen olyan könnyű a szétválasztási folyamat, természetesen a glicerin alul van, tehát a megszilárdult balzsamot egy maghőmérővel, (vagy kötőtűvel, vagy kis botocskával) át kell lukasztani, és a glicerint leönteni.

ami igazán boszorkányság, hogy még ennél a lépésnél is derűsnek kell maradni, és sztoikus nyugalommal konstatálni, hogy az igényesebb prezentálhatóság érdekében beszerzett  pici műanyag tégelyek a fertőtlenítési folyamatban tökéletesen elvesztették formájukat. magyarul szétfőttek a mocskos rohadékok, és egyéb ízes érzelemnyivánítás.

kuka.
pár nappal késűbb új tégelyek vásárlása, és újabb próbálkozás., újabb  felmelegítés
ezúttal kissé sikeresebb,

itt azért már boldog voltam, jöhet a felcímkézés. pontosabban először a címkegyártás:

aztán a felcímkézés

hahaha


végül a dobozok tetejét dekoráltam, és íme a kész termékfotó, aklüke házi ajakírje:

eléggé büszke vagyok ám. mert könnyű, illatos, selymes a szájon, iszonyú jól néz ki, fél évig eláll.

a nap magyarázata

-na jó, hát nem mindenki születhet autistának

touch wood

okés gyerekek.
bejelenthetném érdekesebben is, de akkor lelőném a poént.
tessék megnézni



akkor most ünnepélyesen elmondhatom, hogy először, most nahát nahát, egy telefonreklám megérintette a szívemet.
ezt akarom.