macskaügyileg

Szóval, a cica első szitterére már nem számíthatunk, mert az összeakasztotta a bajuszt a cicán kívüli másik brisztoli családunkkal.
A cica második szittere cseszkóban hesszel harmadik hónapja.
A szeretett és bizalmunkat abszolute élvező felsőszomszéd nemhogy épp egy narancssárga folkszvágen kisbuszban járja be Európát, hanem cakklipakkli kiköltözött, örökre.

Marad tehát a fuvolás szomszéd, akinek hasonló cicája van mint nekünk és már többször dumáltunk arról hogy majd cicaszittelünk egymásnak.
(A hivatásos cicaszitter hatvanezer forintba került volna a nyaralásunkra.)

A fuvolás szomszéd fura. Nomármost ha én lefurázok valakit, akkor az tényleg nagyon fura. Ötven körüli, "művész". Nem hippi de majdnem. Mindig kócos kicsit, zavart, de nagyon intelligens. A lánya teljesen okés. A házuk is fura. Rendetlenebbek mint én, igen igen művészi,hangulatos, öreg cuki viktoriánus házikó. Fura

Karácsonyra meghívták sütizni a szomszédságot de csak mi mentünk. meglepő módon nem is éreztük magunkat kellemetlenül, megígértük hogy visszahívjuk őket, de sose jött össze igazán. De nem vagyok szemét szomszéd, egy csomószor vittem át sütit, meg adtam neki egy csomó  növénymagot is, na.

Mindegy, tudtam hogy most nincs mese, meg kell kérnem. Kedden átmentem, persze igent mondott, fél óráig jegyzetelte a Cica szokásait és hogy mit kell és hogyan. Ez persze megnyugtatókét is hathat, tényleg amúgy.

Majd jött a furcsaság. Lassan a végére járunk, megbeszéltük, azt is hogy majd átjön feltérképezni a helyet, a macskakaját,meg hogy októberben majd ő menne el pár napra és akkor meg én jövök, satöbbi.
Ekkor jött azzal, hogy és a fizetség hogy legyen. Remek. Iszonyúan utálom a pénzes dolgokat tökre zavarba ejt, mondom, hát így, izé hogy gondoltad?  Mert csak szólok, én szívesen adok pénzt a cicaszittelésre ha kell, de biztos hogy nem fogok elfogadni egy fillért se érte.
Ő inkább valami apróságra gondolt.
Valami magyar bor?
Nem iszik.
Jó de akkor segítsél már.

Hát ők a lányával bevezették a tantusz rendszert, amik ilyen családon belül valuta, és a kellemetlen feladatok elvégzését azzal fizetik ki egymásnak. Ő valami ilyesmire gondolt. Mert hogy a jószomszédi viszony alapja a biztos elszámolás.
Tantusz? kérdem, és ezt ő helyeslésnek is vette, az egyik polcról levett egy kis porcelán tálkát, szirszarbizbasz, papírkapocs, jancsiszög, és pár tantusz. Kis karton zseton, fényes alufólia csillagocska ráragasztva.
Egy cseppnyi irónia volt azért a hangomban amikor erre azt mondtam, hááát, nekem kell fizetnem a cicaszittelésért, szóval az úgy lenne rendjén ha én csinálom a tantuszt, nemdebár? Ennek annyira megörült, fényes arccal helyeselt, hogy igen, remek alkalom arra hogy egy kicsit kreatívak legyünk, ugye? Szóval három nap cicaszitt egy tantusz.

Wm nem igazán akarta elhinni mikor elmeséltem neki. Gondolom ti sem annyira, ugye?
 Hát tessék, ezzel fizettem a két hét cicaszittelésért:

Érdemes amúgy elgondolkodni ezen a sztorin, nem annyira az értelmestől elrugaszkodott ötlet ez.