kalendár

Keresztény családból származom ugyebár, az anyukám különösképpen elkötelezett, szóval a szüleim házában minden helyiségben igeverses szépképes naptárak vannak, más-más missziótól, méretben, meg nyelven is.
Vagyis így volt, pár évvel ezelőttig, amíg az apukám nem kapott munkát a helyi legmenőbb cégnél - tökre európai módon bánnak az alkalmazottakkal, szóval nem csoda hogy a környéken az az álommunkahely- na azóta a falakon az igeverses naptárakkal folyamatos versenyben vannak a céges repikalendáriumok.

Az anyukám civilizáltan térítget, az apukám pedig elég sokat beszél a munkahelyéről, az egyik egy kicsit lángolóbb szeretettel mint a másik, ezt rátok bízom eldönteni,

wm mindkettőjüket nagyon szereti, a fentiek meg mindig megmosolyogtatják, szóval hát így csinált nekik egy kompromisszumos falinaptárat:
(apu munkahelye ilyen mezőgazdasági gépeket gyárt meg forgalmaz)

Én már az ötlet hallatán hauzva röhögtem. Amitől viszont végképp elönti a szívemet a szerelem a fiúm iránt, hogy mivel ő így sztálinváros mellől, totál ateista családból származik, szóval nincsen semmi bibliai ismerete, és mégis odafigyelt hogy csupa földművelős igevers legyen a képeken, hát mennyire klassz csávóm van már!

Amúgy nekem ez a kedvenc képem:

cicamica jaj

A Cica beteg szegény.
 Mert mindig seriffkedik, nem az első alkalom volt hogy sebbel az arcán jött haza. Most is begyógyult sec perc alatt. Aztán hétvégére tiszta zombi lett, gyenge meg minden, hétfőre pedig a hangulata visszatért a szokásosnak, de az arca elkezdett szépen feldagadni. Mint kiderült, a tűhegyes karom pici sebet ejt, de mélyre viszi a bacikat, szanaszéjjel gyulladt belülről az arca. Kedden még póbáltam kamillával borogatni meg kinyomkodni, de szerdára már állatorvos lett belőle, először amióta beházasodott hozzánk.
Paráztunk eléggé, meg kellett gyorsan venni egy szállítódobozt, befújtam nyugtatósprével, úgyhogy elég barátságosan sikerült eljuttatni busszal a rendelőbe. A dokinéni egy varázsló volt. Cica olyan nyugodtan tűrt minden procedúrát hogy teljesen ledöbbentünk, pedig volt minden, két legyet egy csapásra lecsekkoltak mindent. Volt hideg sztetoszkóp meg féregtelenítő tabletta, tapogatás nyomorászás, a szmhéját meg egyenesen kifordította. A mérlegen mégis konkrétan kinyúlt, így:

A diagnózis pedig. A szemével kapcsolatban az a hír, hogy a dokinéni nem merte kiszívni tűvel a cuccot mert túl közel van a szeméhez, szóval 5 nap antibiotikum, és ha utána se jobb a helyzet akkor vissza kell vinni, és altatásban felvágják. Ezen felül pedig van egy, az általunk gondoltnál jóval fiatalabb, egészséges, szépfogú, kiherélt, picit túlsúlyos cicánk. Nagyon nagyon örültünk ezeknek a híreknek.

Szóval ilyenkor ám megállunk és elgondolkodunk azon, hogy Cica lassan három éve a cimboránk, mi így hárman vagyunk egy csapat, és hogy mennyivel klasszabb vele az élet. Nagyon szeretjük meg minden, pedig ordenáré egy pöcs is tud lenni, és épp ezért most kábé folyamatosan nevetjük ki őt nagyon.

Családi Karácsony

Szipcsiri szupcsi karácsony.

Klassz ajcsikat kaptunk, klassz ajcsikat adtunk, jó társaságban voltunk, templomba is mentünk, és iszonyú, iszonyú sokat zabáltunk.
Nem mesélem el az egészet, most nincs kedvem, de azt elmondom, hogy kaptunk  VATTACUKORGYÁRTÓ GÉPET. Itt örülünk neki a családom azon tagaival akikkel egy városban sikerül lakni (mínusz Cica):

Csárlsz testvérem egészen elszontyolodott hogy kimaradt ezekből a dolgokból, örömmel üdvözölte az ötletemet, hogy őt meg a fiúját ráfotosoppoljam a csoportképre. Íme: Csuliffó kruppitó:

merri

Ennyire menő karácsonyfadísz ötletem van az idén:

Mindenféle karácsonyi fűszer teatojásokba:

Illatos is, na.

A Cica pedig egy éve nem ült ezen a puffon, de ahogy feldíszítem a fát, azonnal.

Szóval, igen, ma elkezdődött, feldíszítettem a fát, a nappalit, beiglit ettünk meg szaloncukrot, szuperség.


Kár hogy nincs olyan karácsonyfadíszem ami apró, szaloncukorfólia golyócskákból áll. Asszem annál nincs menőbb. Na jó talán a teatojásos majdnem.

Már egy csomó képpel tartozom, most rendszer nélkül ideszórok egy nagy halommal.

Amúgymeg, ezzel a videoklippel egyszerűen nem tudok betelni.

http://24hoursofhappy.com/

Hát így izé

Az van, hogy elfelejtettem a zapukám neve napját, hétfőn volt, én meg egy tulok. Szépen lassan mindenki neve napját el fogom felejteni, de jó lett volna nem vele kezdeni.
Szóval, Boldog Névnapot itt is.

A másik.
Vártam valaki a karácsonyi forgatagban (igen, itt már nagyon durván karácsony van)  És jött messziről egy hosszú szőkés hullámos hajú nőcske nagyon nevetgélve, és a rossz szemem egy pillanatra elhitette velem hogy Csárli az, és tökre megugrott a szívem, és nagyon rossz volt rájönni hogy nem is, és nagyon nagyon sajnáltam hogy nem rá várok, hogy körbejárjuk a vásárt meg megigyunk valami kis meleg izét.

halovín

Megkésett bejegyzés, halovínes.

Tudom, tudom, mindenszentekes. Gyönyörű és meghitt ünnep. Nekem nem sok halottam van szerencsére, de azért más napokon is eszembe jutnak. Számomra a mindenszentek az csak arról szól, hogy milyen gyönyörű és titokzatos volt mindkét temető ami mellett hazabuszoztam zeneiskolából-szakkörből-gyülekezetből-buliból.

Cserébe a halovínt az sikerült magamévá tennem. Mármint nagyon csípem az itteni bulizós beöltözős rémisztgetős hozzáállást. Persze persze hallani egy csomó rinyát, hogy fujjnyugatiünnep vannekünkfarsangunk, de az az igazság, hogy én otthon azért nem túlzott gyakorisággal láttam beöltözött akár negyveneseket, de harmincasokat, huszasokat se. Pedig iszonyú jó mulatság, én mondom.

(dolgoztam egy kocsmában egy ideig, mivel a legzsírosabb napot, pénteket soha nem kaphattam meg, ezért a szombatokat próbáltam kicsit feltúrbózni. Szerveztem egy farsangi mulatságot, a főnökség annyira szkeptikus volt, hogy nemhogy üdvözölte volna az ötletet, de még a saját pénzen vett dekorációimat is kiröhögte. Mondjuk ennek lassan van 1o éve, azóta is tartják a híres "inzertkocsmanév" farsangot, amit az úri közönség évről évre hasonlóan kitörő örömmel üdvözöl, szívesen maderfakerek.)

Amikor csak tehetitek öltözzetek be. Beöltözni jó.

A töklámpás cucc meg... Elvileg arra van, hogy elüldözze a rossz szellemeket. Gyakorlatilag meg a kreativitás kiélésére, tavaly kimakszoltam, na.

 

Na de a kis vendégünk. Nekem nem sok kedvem volt hozzá, de kirinyálta hogy faragjunk tököt, elmagyarázva, hogy itt van itt szokás, neki itt kell tököt faragnia.

 

 Édesistenem annyira cuki ez a kislány, na, szuper volt most a tökfaragós képeken nézni ahogy bohóckodott, itt alant meg a kész produktummal.

Mindenszentekkor cirkuszba mentünk. Emlékeztek amikor meséltem a kalózos cuccról, amikor a nézőknek is be kellett öltözniük? Na ugyanaz a társulat csinált, egy iszonyú hangulatos rémuletes mesét, artisták és élőzene, rengeteg, rengeteg beöltözött nézővel. Millió zombi, meg vámpír meg szellemek, nekem Fester Addams tetszett legjobban. Wm és én nem erőltettük meg magunkat, de vendégünket tökjól felcicomáztam, csináltam neki jelmezt meg kifestegettem, elfogultság nélkül mondom hogy ő volt a legesleggyönyörűbb, na.

Látjátok amit mi?

Szuper ezekkel a fotókkal játszani.

tavasziszél

Ez egy intim és kizárólag belső használatra szánt videó, és csak azért rakom fel, mert tudom hogy a családtagok nagyon fognak neki örülni.

A többieknek pedig; az éneklés az egyetlen dolog amivel kapcsolatban szégyenlős vagyok, mert bár nem rossz a hangom, sijnisajni nincs abszolut hallásom, a ritmusérzékem pedig nulla. szóval így izé.

A történet pedig, hogy a csillivilli kis unokahugommal őszölünk. A Wells-i katedrálisról már meséltem. Legutóbb amikor itt voltunk, ez a terem teli volt pakolva mindenfélével, de most már a levegővételkor is hallottuk hogy jó lehet az akusztika.
Nagyon szerettük volna kipróbálni, de voltak a teremben, és egy templomban azért nem illő, bár egy férfi nagyon agitált minket amikor így dudorásztunk.
Aztán mindenki elment, mi pedig gyorsan kihasználtuk a helyzetet. Ilyesmik.





Persze nem hagyom ilyen kis aranyosan ezt a bejegyzést.

Szóval valamelyik este felszálltunk a buszra és egy fiatal srác, huszoniksz év körüli az öregeknek meg a bénáknak fenntartott helyen terpeszkedett, a sporttáskája a másik ülésen volt, és bár volt rengeteg felszálló, a testbeszéde nyilvánvalóan azt mutatta, hogy nem akarja se a helyet felszabadítani, se átülni máshova, hiába botozott el mellette hátra valami bácsika.
(magyarázat: a rengeteg felszálló nem azt jelenti mint a hetes buszon. elenyésző hogy nem jut mindenkinek ülőhely, de az is hogy az öregek helyét valaki elfoglalja)
Szóval elhaladtunk a srác mellett, én pedig jó hangosan hátraszóltam a társaságomnak magyarul, hogy "de utálom az ilyen majmokat". Természetesen a következő pillanatban válaszolt valakinek akivel telefonbeszélgetésben volt, nyilván magyarul ilyen az én formám.

Bár a hallgatóság nem tudja hogy ez a fiú kiket képvisel, de a viselkedését látja.


Akik ott a templomban hallgattak minket, azok sem tudják milyen nyelven énekeltünk.

Mégis a két különböző közönség nagy valószínűséggel mindkét esetben most találkozott először a magyar nyelvvel.

Vonjátok le a konzekvenciákat, és innen kérek minden sorstárs immigránst, hogy viselkedjen már az istenszerelmére.

Ugye büdös a kisbabák kakija?

Beszélgetünk egy ideje wmmel a gyerek kérdésről. Mindketten aggódunk, hogyha nem lesz, akkor a másik azt idővel nagyon bánná.

Más.

Van egy vendégünk, tínédzserlámúr unokahúgom, most már visszatérő vendég, nagyon szeretjük. A nappaliban alszik, felfújható ágyon.
Tegnap volt az első éjszaka.Hosszas trécselésesk után olyan fél egy, K. már alszik, wm és én félálomban, a Cica szintén aluszik, Kval a nappaliban, az íróasztalomon, a párnáján.

 Wm egyszer csak megbök, hallod, hallod, hallod, nem nem hallom. A cica öklendezik mondja, be kell menned a Khoz. Baszki de fél egy van majd kijön , de menj be.
Bemegyek, a Cica akkorra már kifele halad.Látom hogy gáz van, felkapcsolom az alvó gyermekre a villanyt, akkor már látom is, K, ébredj, hallod, K ébredj..
Nos az volt, hogy azt hoszem ez a cicát is váratlanul érte, kábé álmából ébredt arra, hogy sugárban okádja a macskatáp golyócskákat egészben az íróasztalom alatti összetekeredett kábelkötegre, meg egy jókora tócsa nedveset a székemre.Én ennyi macskahányást még nem is láttam, nagyon nagyon sok volt. A vendégünk frissem mosott hajától, és a nyitott utazós bőröndjétől olyan fél méterre mindez.
Wm rögtön nekiállt a kommandónak, takarítani, a nagyját
Kicsit rosszul lettem, de az öklendezésemet visszatartva az jutott eszembe, ha ebből kivonom mgam, wm iszonyúan fog gyűlölni, úgyhogy időhúzásként domesztoszos vizet készítettem.

Szóval amikor a drótokat még nem, de a szőnyeget már kisúroltam, na az volt az a pillanat amikor kikiabáltam wmnek, hogy itt és most kössön csomót a farkára, mert én nem fogok babahányást takarítni az biztos. Azt válaszolta hogy az nem olyan undi, de még nem győzött meg.

Ilyesmik.

Szefós

A szellemi fogyatékossággal egészen kicsi gyerekként találkoztam. Szerencsémre. Az anyukám a helyi kisegítő iskolában húzott le két évtizedet, ha jól emlékszem. Kábé onnan kezdve hogy iskolás lettem én.
A kisegítőt nagyon szerettem. A fura szagával együtt. Gyönyörű, fényes aulája volt, óriási szobanövényekkel, a mi szobafenyőnk sose lesz ekkora, (da he igen, akkor is TILOS karácsonyfadíszeket ráaggatni) a  hivatalos dekorációként szolgáló képeken egymásba épülő, ellenkező irányba mutató nyilak voltak. Nyilván egy zseni kisgyerek voltam ha ezt simán tudtam azonosítani lakókkal. Az osztályok kicsik voltak, nyolc tíz tizenöt gyerekre szabva, csodálatos dekorációkkal. Ha jól emlékszem volt valami verseny is, hogy melyik osztály a legszebben dekorált, emlékszem anyu mennyit vagdosott meg ragasztott, velünk is, én mindig őt tettem volna meg győztesnek.
Sok időt töltöttünk ott, amikor nagyobb lettem akkor inkább a tanáriban, úgy rémlik.
A kisegítőt néha gyűlöltem, hogy anyu annyi időt tölt ott, hogy jobban szereti azokat a gyerekeket, biztos.

A gyerekek természetesek voltak. Ilyenek, pont. Valami furcsa kisugárzásuk volt, meg fura szaguk néha, de inkább voltak mesebeli lények a szememben mint bármi más, néha kicsit féltem, néha kicsit untattak. Hamar megismernek, ami nagyon sokszor azt jelenti, hogy ugyanabban a pillanatban meg is szeretnek, ÁÁÁÁÁÁÁGINÉÉÉÉÉNIITTALÁÁÁÁÁÁNYA ordít kettő előreszaladva, a másik kettő meg csüng rögtön, nem emlékszem miről beszélgettünk.
Anyu sokat mesélt a diákjairól. Voltak rémisztő történetek, voltak viccesek. Voltak akik árvák is voltak, volt akit szívesen hazahoztunk volna. Voltak kifejezetten mély nyomot hagyó kis lények, Andriska az autista aki szuper vonatokat rajzolt, de őt azért láttam előre-hátra dülöngélni is, azért az furcsa tud lenni.
Jobban szerettem azokat akikkel komolyabb volt a baj, az enyhén szellemi fogyatékos lányok fárasztottak legjobban, úgy gondoltam nem sokban különböztek egynémely osztálytársaimtól, de nagyképű kisgyerek is voltam nyilván.

Táborozni is voltunk velük, a Balatonon, így nyaral az a gyerek akinek mindkét szülője pedagógus, másra nincs pénz.
A nagymamám halála után a szentesték délutánjait is velük töltöttük, ott ettünk a bentlakókkal, néztük ahogy megkapják az ajándékjainkat, a hugaimmal három szólamban énekeltünk az aranyszárnyúangyalt a kis háziműsorukon.

Szóval a kisegítősök, vagy a felnőtt szefósok nekem nem egy olyan nagy vasziszdasz. Nyilván van olyan alkalom amikor én is zavarba jövök, bűntudatom van a szerencsém miatt, mármint, hogy én más démonokkal küzdhetek a fejemben. Aztán persze még mindig untatnak néha.
Mégis, azt hiszem sokkal több vagyok attól, hogy ez a téma ennyire természetes számomra.


Ezt azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt napokat felborzoló  cikk amit a 444 hozott le, sajnos, pártfüggetlen. Ismertek, ha van lehetőség arra hogy a fideszt ekézzem, akkor örömmel (annyi volt az utóbbi időben , de elfáradtam hogy mindre reflektáljak). De ezek lehettek volna bármely begyöpösödött kisváros bármely fafejű kisbírói, és véletlen csak hogy fideszesek, lehetnének ugyanígy emeszpések is. (bár pont a héten nem csak a szefósokba, de a rokikba is belerúgott a kormány a Pető intézetes sztorival)

Szóval csak dióhéjban, a Szilvásváradi képviselőtestület nem túl stílusosan határolódott el attól, hogy  a faluban lakásotthon létesüljön öt-tíz szefós felnőttnek. Ehhez persze a város narancs parlamenti képviselője is asszisztált. Köpni kell, sokszorosan.
A 444 egy ki-be-ba-szott jó cikket hozott össze a történtekről, komolyan, olvassátok el, kattintsatok erre a bekezdésre, odavisz.

A cikkben van egy nagyon erős kisfilm a TASZtól, eléggé kemény, nekem különösen mert mondjuk az egyik szereplőjével táboroztam én is.
De ahogy már mondtam, az emberi butaság és sötétség és rosszindulat pártfüggetlen.

Az pédául mennyire súlyos sztori már, a minap hallottam, hogy a gyermekei biztonságáért -abszolút érthetően- aggódó anyuka megkérdi a körzeti orvost hogy a környéken lakó autista tinédzser vajh potenciális veszélyforrás-e. Erre doktorbubó azt tudja válaszolni, hogy tudományosan megállapított tény, hogy ezeknek intézetben a helyük, és b---meg, az anyuka egyéb információ híján nyilván elhiszi, hiszen az orvos mondta, és ha TÉNYLEG száz évvel ezelőtt lennénk, akkor én már rég máglyára lettem volna vetve már rég ott sorakozna az utca végén a falu apraja nagyja kiegyenesített kaszákkal.

Ami viszont már fideszes módi, az a köpönyegforgatás, ahogy a cikk kijövetele után kicsit megváltoztatták a hozzáállásukat, (ismételt használati útmutató az interneten kevésbé járatos olvasóknak ha ide kattintasz akkor olvashatod, hogy miért)  - na, az amolyan

Forradalom volt barátaim fülkeforradalom , kontra nem hirdettünk forradalmat.

Kisbogárkák

megérkeztük

Nagyon fáradtan hazaértünk, mindenkinek köszönjük hogy így szerettek bennünket, az összes családnak meg barátnak meg cimborának. Majd lesznek képek meg élménybeszámolók. Egyszer.

morbid

Jaj borzasztót álmodtam.

Kimentem a kertbe, és ott találtam az anyukámat a jeges tóba belefulladva, arccal lefele. Kirántottam a vízből, és azonnal elkezdtem az újraélesztést, pont ahogy  az elsősegély tanfolyamon tanultam. Nem volt két percig sem a víz alatt, szóval biztos voltam benne hogy életben marad, egyedül az aggasztott, nehogy az okszigénhiány miatt károsuljon az agya, de aztán rájöttem, hogy a fagyos víz megtartotta az agyát épségben szerencsére, és ugyanolyan okos marad mikor felébred (?)

Kábé itt tartottam amikor tudatosult bennem hogy csak álmodom, és felébresztettem magamat.
Fujj de rossz volt.

Egy csomót gondolkodtam az elsősegély tanfolyam óta, hogy vészhelyzetben képes leszek e hasznosítani a tanultakat, na most már bebizonyosodott, hogy hezitálás nélkül.

a hóhelyzet kapcsán is lenne mit írni,  nekem ma egy szó is elég lesz, és tudom hogy lesz négy ember aki tudja miről beszélek.


öttömös

belügyek

Durva dolog történt.
Mármint számomra durva, felforgatta a gyomromat. Nem az az undor fajta gyomorforgatás hanem tudjátok az az ijedt-felbaszott fajta.

Szóval politika. Nyilván eléggé hangos vagyok, eléggé egyoldalú is. És természetesen úgy gondolom az igazság pártján állok. Sőt azt képzelem, hogy az átlagnál tájékozottabb és esetenként értelmesebb is vagyok.  Szóval ez a nagyképűség, meg a vérmérsékletem arra vetemít hogy a politikai meggyőződésemnek hangot is adjak.

A blogon szabadabban leírom, a fészbúkon jobbára csak cikkeket osztok meg. A blogot akinek nem tetszik nem olvassa, a fészbukon meg van blokkolási lehetőség.
Beszólogatni, nem szólogatok be.  Nem is igen van rá szükségem, kevés jobboldali ismerősőm van, aki pedig az, az általában még a normálisabbak közül való - elvégre az ismerősöm.

(és továbbra is fenntartom, hogy nagyon szívesen eszmét cserélnék egy  valóban tájékozott normális magyar jobboldalival, cigaretta-konyak stílusban)

Szóval ma megosztottam, hogy a diákok ismét tüntizni készülnek, hip hip hurrá,
és valaki így rámdörrent:

"Nem igazán értem, hogy te kintről mit parádézol?????"

Igazából régóta vártam már arra, hogy valaki feldobja ezt a labdát és visszakérdezhessek, hogy és a romániában született román állampolgárok magyarországi szavazati jogával mi van? Sőt, szívesen folynék bele valami kisebb szópárbajba is konkrét ismerőssel, ismerősök előtt, tudván azt hogy valakivel, aki 5 kérdőjelet használ, azért eléggé jók az esélyeim.

És elmondom mi van, és mitől rohadt ez az egész. (És miért bizonyosodott meg bennem ismét hogy a jó oldalon állok.)

Mert ez az illető közeli rokonom. Nem a kedvenc rokonom ugyan, de mióta "felnőtt" vagyok csak normális hangulatú beszélgetéseink volt,  és a gyerekeit nagyon csípem, az egyiket pedig tényleg testvérként szeretem. 
Kész, ott állok abszolute lesújtva. Persze hogy tudtam az ő beállítottságát. Hogy nem is csak simán jobboldali, hanem békemenetes szinten jobboldali. . De mivel családtag, és mert az anyja valakinek aki annyira közel van a szívemhez mint az említett kiscsaj, soha, SOHA eszembe nem jutott volt leoltani, beszólogatni. Ilyen stílusban pedig végképp nem. Pedig én még csak keresztény sem vagyok, ő pedig igen.

Alapvetően megbántva éreztem magam,neki erre nem volt jogalapja. A másik érzés pedig tényleg az, hogy az én kezem morálisan meg van kötve, és ezt így kell hagyni a békesség kedvéért.  Pedig pont ő annyi muníciót tudna kezembe adni, hogy még csak gondolkoznom sem kéne mivel ekézzem. Kezdve a szükségesnél néggyel, a helyesnél pedig kettővel több kérdőjelnél.

És úgy gondolom, EZ a legnagyobb különbség egy átlag Fideszes meg egy átlag nemfideszes között.

És ez veszi el a legjobban a kedvem a haza Magyarországra vissza költözéstől

Drága cimborák, barátok, családtagok, satöbbi.
Boldog Karit, meg minden. Sok sok csók  wm, aklü, Cica.

(az a nagy halom piros ajcsi wm mellett az, amit ő ad nekem, a konyhai alufóliába csomagolt egy darab kicsi meg amit en adok neki. ehehe.)

Ma kaptam csomagot, volt benne birsalmasajt. tapsiörvendezés. Díszítettem fát is, meg építettem is,




...
Politika. örülök a tüntinek, mert legalább példát mutatnak, hogy lehet így is, nem kell feleslegesen törnizúzni, barbárkodni, hogy utána évekig rendőrterrorról lehessen regélni. Mondjuk a kamuzás az megy.

Ami a tandíjat illeti, számomra ez a téma irreveláns. Van, van. Ez van. Rengetegen járnak abszolut feleslegesen főiskolára pénzkidobás az államnak, tényleg. Például a Barnus. Ő a fodrászom otthon. A szívem szakad meg hogy olyan messze van. Tehetséges, kreatív, bátor. Jó a kézügyessége, korombeli fiatalember és mára a környék legjobb fodrásza. Folyamatosan képzi magát, kurzusokra jár, tisztában van az újításokkal. Mindamellett értelmes és művelt is. Mindig is öröm beülni a székébe, csevegni is remekül tud. De a művelődésszervezői diplomára semmi, de semmi szüksége nincsen. Mégis van neki, mert bedőlt ennek a teljesen ostoba diplomahajhászásnak. Szóval úgy gondolom, hogy a tandíj egy csomó embert eltántoríthat a fősuliktól, esetlegesen olyan szakmák irányába, ahonnan hiányoznak a jó alapanyagok. Mert például tehetség kreativitás, agy, műveltség nélkül, nem lesz jó fodrász egy random Ilcsiből,  de az a baj, hogy azok akikben a fentiek megvannak azonnal rohannak fősulikra.
Szóval a tandíj nem mumus.

Pesze ennek ellenére könnyű ezzel kapcsolatban is ekézni a Viktorékat, és teszem is. (Elsősorban azért mert eddig bármihez nyúltak azt elbaszták, ez miért lenne kivétel?)

Másodsorban a 2oo8as háromigenes népszavazás. Tökéletes leképezése a klasszik fidesz gondolkodásnak. "rosszul vagyunk hogy másodjára is elvesztettük a választásokat, szóval ahol lehet keresztbeteszünk" A népszavazás a vizitdíj-kórházinapidíj-tandíj kombóról szólt, előbbi kettő már élt utóbbi ötletként. (több helyet hagyott volna amúgy mint a mostani keretszám)
És most jönnek ezzel. 
Ha valakit érdekel, vagy nem hiszi el nekem, keressen rá miket mondott akkor a mai vezetői elit a tandíjakról.

Mondjuk nekem  a kedvenc sztorim erről a népszavazásról még a lávbokszról volt. Lehet hogy már említettem is, nem segített az átlag fideszes megítélésében. a gondi volt, (sose a legnagyobb kedvencem a szar elitista dumájával kisdiókisgorgonzola detőlunkmindentelvettekakomcsik deszépezabudaipanoráma ) szóval a szavazás napján -amire már bőven kampányolt előtte- fogta a demenciával küszködő anyukáját, levitte az urnákhoz, lelkére kötötte hogy három igen anyuka, majd boldogan elújságolta, hogy anyuka ugyan háromigennel küzdött a gaz komcsik ellen, de a szavazófülkéből kilépve megkérdezte hogy mire is szavaztunk? és ez neki vicces is volt, meg politikailag, értelmiségiként elfogadható magatartás.

A harmadik ami miatt a fideszes tandíjjal kapcsolatban nagyon , nagyon gáz, az a szintén klasszik fideszes hozzáállás, annyit érsz amennyi pénzed van. A jéghideg cinizmus, hogy elég égő az is hogy csóró vagy, akkor mit pattogsz még itt. Hogy szerintük a szülők hibája hogy a gyerek nem tanulhat tovább,  hogy ez a döntés véletlenül sem a csókosoknak, a kiváltságosoknak, vagy a jómódúaknak kedvez. És hogy ezeket komolyan nyíltan vállalják is.
Spec én még ha nem is lettem volna borzasztó lusta akkor sem tanulhattam volna tovább, a két év vidéki szereplésem is elég érvágás volt a szüleimnek. Pedig nem volt tandíj, és koleszos voltam. De stoppal jártam, hogy kajáracigire jusson, öltözködés, közösségi élet, szórakozás, beugrók, ez mind nuku.  
Volt egy srác, aki addig eléggé szoros haverom volt. Ugyanebbe a fenti intézményba adta be ő is a jelnetkezését. A sulikezdés után a harmadik héten belemondta a szemembe, hogy mostantól azért nem tudunk annyit barátkozni, mert nekem nincs pénzem hogy azokra a helyekre járjak ahová ő.  (azóta milliószor letagadta ezt az elszólását,  felkapott fotós lett a gyerek, rengeteg képet készít a budapesti és egyéb nyomorról, fennen hirdeti az empatikus látásmódját. - tényleg kurvajók a képei. Mindegy, mennyire jó pandúr lett a rablóból, én máig emlékszem a macskakövekre, egy életre égette bele a szégyen őket a szemembe, pedig ma már tudom, ez nem az én szegénységemről állított ki bizonyítványt.

Csakhogy amígy az ország vezetősége ilyen buta arrogáns és gyomorforgató attitűdöt enged meg magának, addig nagyon sok fiatal lesz, aki megkap egy hasonló ekézést, csakhogy esetleg  nem is valami fogalmatlan hülyétől, hanemalanyi jogon is. És azok majd felpakolnak és elmennek. Illetve nagyon sokan már eleve ott fognak születni.

A negyedik, az, ahogy a plágiumügyekhez állnak, Minek fizessen bárki is tandíjat, ha azonal megveheti a diplomáját, nem ügy jogilag súlytalan.

Szóval az ilyenek miatt kell most a fidesztől megint köpni, nem a tandíjjal van a baj, hanem azzal, hogy hazudnak éjjel hazudnak nappal, be sem vallják, de ha valaki ezt az arcukba vágja akkor az az ördöggel cimborál.

(a kedvenc témám még mindig várat magára, a magyar értelmiség és a kereszténység kapcsolata, csodálatos aranybánya ha okokat keresel, bármelyik oldal mézzel való bekenésére majd hangyabolyba ásására.)

színes

Délutánn kellemes kis vendégség, (rozmaringos balzsamecetes sülttök köretnek, végre faintra sikerült, meg mákosalmás "országtortája" minisütik, meg jó sokféle kóbász a hentestőő), de jót zabáltunk.

  Van sok játékom, a pár napja készült kép az a fekete gömb, gyöngyökkel, az tudományosgyurmám, de van nekem gumibékám , meg vizfelszívó gyöngyöm is, szóval ma ahelyett hogy képet keresgéltem volna, ezekkel játszottam.

Az volt a tervem hogy majd jól előadom, hogy vettünk kaukázusi nyílméragbékát kisállatkereskedésben házikedvencnek,  és épp petéket rak, TUDOM hogy lett volna aki elhiszi, ha nem is itt, de legalább fészbukon.

Aztán kitaláltam hogy ezt fogom hazudni, hogy ez ehető, és írok valami kamu receptet hogy lehet házilag ilyen szabályos fini zselatingolyócskákat készíteni,  április elseje, hahaha

de aztán a békát beletömtem a gyöngytartó pohárkába, és kihullott pár az asztalra, kíváncsi voltam milyen ha átvilágítom, és hát, ilyen. Különösebb igazítás nélkül.

Szuper mi? Na akkor jöjjön az első képem, amit ha nem lenne nagyon drága, akkor elgondolkodnék azon hogy megvegyem dekorációnak.

Így megy ez. Klasszikus zene egész este, Cica, wm, kreatívkodás, annyira tudok élni.

körhinta

Nem sikerült fényképeznem semmit az elmúlt napokban, szóval ma régi fotókon rágtam át magam, ezt figyuzzátok mit találtam, két éves a cucc. (remélem tetszik, jnincs még vége, csak wm mar horpaszt)