xxx - Katten Kabinet

Az a baj a nagyüzemi fotózással, hogy ha az ember lány elkezd válogatni, meg szerkesztgetni, a legjobbakat a végére hagyva, és ripszropsz eltelik három hónap, vagy egy év, vagy egy élet, és amiket leginkább meg akart mutatni, vagy el akart mesélni homályba vesznek meg minden.
 

Például voltunk a VILÁG LEGKLASSZABB MÚZEUMÁBAN.

Ez az a hely, ahol az alkotásokat is fényképeztem, hogy megmutathassam nektek.
(abszolut amatőr módon, összeujjlenyomatozatm a lencsét mielőtt bementünk, és csak akkor vettem észre amikor kimentünk, így minden kép közepén lett egy homályos folt. de még illett is)

Szóval Amszterdamban van múzeum, csak a cicáknak. Festények, szobrok, reklámok, használati tárgyak, minden mi macska.

A lakás körbejárható, és mind a négy szobája padlótól plafonig tele van töltve szuperebbnél szuperebb cicás cuccokkal.

 A lakás hangulata teljesen elvarázsolt, az egymásba nyíló szobák egyre kisebbek és sötétebbek voltak, mint egy spirál befele.
Szerencsénk volt, mert mi voltunk az egyetlen látogatók az adott pillanatban, szóval még az ablakon beszűrődő fénypászmákban zizegő port is volt alkalmunk megfigyelni.

Itt kifejezetten sajnáltam hogy nem voltam beszívva, úgy gondolom, hogy Amszterdam legszürreálisabb helye és pillanata volt ez itt.

Mint minden múzeum, ez is csendes volt, de ahogy haladtunk egyre beljebb, valami orosz szöveget hallottunk némi tingilingi muzsikával, ez valóban kisérteties volt, főleg hogy a nagyon enyhe cicaszag is egyre erősebb lett, aztán ez a kép fogadott minket:

A macska ott alszik a kanapén, először azt hittük kitömött, de nem, vele szemben a sarokban meg egy hatvan éves fehét kistévén végtelenítve egy  hasonló korú szovjet rajzfilm macska-egér kergetőzős jelenete újra és újra és újra. A macska a kanapén felébredt, mosolyogva konstatálta hogy mi is csodálói és rajongói vagyunk, és nézte tovább a tévét.

Szóval csináltam sok képet, de nem fogom őket megmutogatni, csak párat:

Ezt a rotónak készítettük, ha megfigyelitek a képet alaposan, és ismeritek őt, akkor rájöttök miért:

Mondjuk a fő ok amiért nem mutogatom meg az ezernyi szuperebbnél szuperebb sarkot, képet, mert rákattintottam a múzeum weboldalára, és most vettem észre, megújították a weblapjukat, és körbe is lehet járni a kiállítást, minden egyes képet egyenként megcsodálva. Nagyon érdemes.

Ezért nem is árulom el, hogy mi ez, majd ha körbejárjátok a múzeumot rájöttök:

 

A link a használati utasítás:   legörget, rákattint a kívánt szobára, majd kirak nagyképernyőre

az ember legjobb barátja

azt mondják az okosok, hogy ha már a nyomorodat egy házikedvencre muszáj öntened, akkor az macska legyen, mert ők felhasználják a negatív energiát, míg a kutyák például belehalnak a depresszióba, szóval a macsának mindegy, neked meg jó. ilyesmik.

tegnap nem volt túl jó kedvünk. ritkán írok a gondjainkról, mert minek, de ha kíváncsiak lennétek; elég kegyetlen módon szembesültünk azzal, hogy a jelenlegi életünk nem vezet sehová, hogy bár tárgyból van kicsit több körülttünk,meg nem is élünk rosszul, de amúgy az elmúlt három évben nem léptünk előre egy tapodtad sem, semmilyen szempontból. ezt pedig csak a saját akaratgyengeségünknek, lélekrenyheségünknek köszönhetjük, lusták vagyunk, és még azt se lehet mondani, hogy álmokat kergetünk, mert inkább csak sétálunk feléjük. de legalább szeretjük egymást, és majd közösen fogunk hatvan évesen nyomorogni. na ilyen gondolatokkal telt a délután, szóval nem lett volna rossz egy cica a háznál.

SzőrPajti állítólag nem jött látogatóba míg szabin voltunk, a második esténken vonult be büszkén a házba. nőtt, felnőttesedett, hosszú a pofája, nemes a tartása.
Á-éknak is volt kedvenc cicája, de ő nincs megszelidítve, nagy loncsos öreg kövér gonoszfejű zabagép, jön a kuka mellé rendszeresített tálkához, a csontokkal elszalad, minden mást kézzel eszik.
wm elnevezte HarkonnenBárónak.
itt kezdődött a baj. mert ha neve van akkor már ide tartozik a maga elszaladósságával, meg kell vele barátkozni,
meg a kedvem is szar, majd leköt.

szóval kaja, elbújás, cica elő óvatos, fosik, elszalad a kajával, megette távol leül, megint kijövök, lassaban szalad el kaja közelebbre dob, odasündörög, megint elszalad, kajával lépcsőre kiülni, még közelebbre dobni, folyamatosan beszélni, ciccegni, motyorogni, még kis falatkát dobni.
négykézláb ereszkedni, bámulni csak. mjiáukolás, prüttyögés kicsit közelebb, kajás kéz előretart, macsak megszagol, elszalad vissza, sündörög dumálás kobak megsimi eszalad, bla bla bla...
bő fél órás elfoglaltság, kifejezetten élvezem. közelről szebb, herélt, gonosz szemű cica.

harkonnenbáró nemsokára nahyatt fekve dagasztja az eget, rossz kurva, elég hamar feladta magát, én á
gyúrom bele a bajomat, elég istenes időt eltöltök vele. egyszer dobogást hallok a faház felől, lelkifurdalásom támad, mi van ha Pajti az, és rajtakap in flagranti. felugrok, leporolom a térdem, semmi semmi, vissza. wm, és Á is kivonul, mindenki megsimizi, beszél hozzá.
bemegyünk kajálni, az ebédlő ablakából látjuk, hogy körbefordul, majd elégedetten hunyorogva lefekszik a konyhaajtó elé és figyel.
jaj de cuki.
és nem is gonosz a szeme, csak a pupillája nem tud kitágulni, azért tűnik ilyen alattomosnak, ezt már a diznifilmekből megtanultuk.
 édesen hunyorogva nyávog egyet.
mi Ával olvadozunk, kimegyünk, simi. nyávog biztos zabálna.
R a telefonba azt kéri ne legyen harkonen báró a neve, mert az gonosz.

a cica itt
a cica itt
a cica itt

este kilenckor is még ugyanúgy a konyhaajtó előtt fekszik, néha nyávog hgy menjünk  ki. para,. meg bámul befele az ablakon a hülye csíkszemeivel. most már nem harkonnenbáró, hanem vinsztoncsörcsill az állattemetőből.

 a cica itt. hát nincs ennek gazdája?
nem tudni, van neki nyakörve, de eléggé viseletes már.

tizenegy körül végre besötétedett a cica sincs sehol.

éjfél. hangos, torokról jövő erőszakos nyávogás. én nevetek, wm káromkodik, mindketten aludtunk már.
nyávog
kicsit később wm idegesen bámulja a plafont, engem szétszed a bűntudat, a nyávogás iszonyú fájdalmas. azon gondolkodom, hogy mi van ha a gazdája régen meghalt, és most kajarablásból tarja fenn magát itt a környéken, és belénkszeretett a simi miatt.
nyavicsk. kicsit később wm azon gondolkodik hogy magnóra kutyaugatást vesz fel, engem befelé fojtott hisztérikus röhögés ráz.
ez nem megy el, pedig suttogva beszélünk, nem tudhatja hogy a közelben vagyunk.
nem tudunk egy cicát elkergetni,
de muszáj, wm feláll kisicceg az ablakon az éjszaába, a kert sötét nem látni semmit, lassan visszaszenderedünk.
kisvártatva újból nyávogás, hangosabb, pedig emeleti az ablakunk. wm újból káromkodik, én elkezdek félni. de tényleg. mi van ha felmászik a falon, és arra ébredek hajnali háromkor, hogy wm torka elrágva, csörcsill meg szerelmes arccal bújik be mellém a takaró alá?
az udvari mozgásérzékelő reflektor dugója az ágyam mellett van, wm az ablak mellé settenkedik, én bekapcsolom a fényt, wm kikiabál, a macska a kerítés oszlopáról ugrik le a szomszéd kertjébe, eltűnik a bokrok közt, a lámpa fényével az árnyékok is felébredtek, a kissé elhanyagolt kertünkben bármi rejtőzhet.
az utolsó gondolatom elalvás előtt, hogy remélem Szőrpajti majd elkergeti.

reggel nyavicskolásra ébredünk persze. ez a magatartás elfogadhatatlan egy cicától, hol az önérzet, az elegancia? ha ilyen viselkedésű kisállatot szeretnénk akkor kutyánk lenne.  elmegyünk dolgunkra, délben is itt van, elrejtőzik a bokrok alatt, méreget minket. ha a közelében teszünk veszünk, és nem figyelünk rá nyávog,
kegyetlenek nem akarunk lenni, megegyezünk hogy kicsit megsimizzük néha, a csontokat is megkaphatja, de ha rinyál sicc. egész nap méreget minket, a buta fejével meg a gonosz szemeivel, de nappali fényben nem olyan rémisztő a helyzet

nem tudom, hogy egy macska lehet-e retardált, de az új cicánk neve mostantól Szefós.

délután

pajtás barátunk, aki miatt mindkettőnk keze tisza seb, és aki a fél délutánját, és az egész hétvégéjét nálunk tölti most már rendszeresen, ezen a képen éppen a neki meglepetésül szerzett kis zacskó macskamentának hódol vad kéjelgéssel. nem volt könnyű elszedni tőle, de játékot akarok belőle varni neki.

a macskamenta vicces növény, rengeteg jó hatással van ránk is, de a macskák szerintem többet mesélhetnének erről.

de ami a legjobb hatással van az egészségünkre, az ő maga, ahogy vigyázzban ülve várja a falat halat mikor kint eszünk, meg besettenkedik a házba, hogy jelezze itt van.

és ma megfeledkezett magáról teljesen, odaszaladt hozzám, összerogyott a lábam előtt, és vad dorombolásba kezdett, ehhez macskamenta se kellett.

 

odavagyok érte.

ezek meg az új növények a kertben, még nem is mutogattam:

valami:

 

és egy akármi (ha ez a körömvirág, akkor mi a büdöske, amit kint nevelgetek?)

 

ők az előkertben élnek a rózyaszín az majdnem olyan mint egy elvadult bonszáj

 

ő pedig a legelső rózsánk: 

hát ilyesmik vannak.

ezt meg nézzétek meg, mert gyönyörű: http://youtu.be/zEQskIsHKT8

pajti

szóval rajtunk kívülálló okok miatt nem lehet igazi állandó ittlakó cicánk. ez összetöri egy picit a szívünket, de ami késik nem múlik.

a környéken sok macska él, valószínűleg mind egy kandúrfejedelem leszármazottja, a nagy fekete-fehér királyé. ők gyakorta megfordulnak az udvarunkban, átutazóban, ügyesbajos dolgaikat intézve.

van egy fiatal kandúr, aki egyre gyakrabben jelent meg, reménykedtünk, hogy őkelme lesz a pótmacska.

ha láttam mindig beszéltem hozzá, nagyjából mindig el is szaladt, egészen két héttel ezelőttig.
akkor az egész szombatot rászántam, egy kis szalámi, szétszórva a kertben, aztán egyszer csak mögémsettenkedett mikor a madáretetőt töltöttem föl, én jobban meg voltam lepve.

főleg mikor nem szaladt el. elmondtam neki, hogy ha figyel akkor talál nassolnivalót a fűben, és hogy most nem vele foglalkozom.
azt is elmondtam, hogy többen vagyunk itt, de nem fogjuk bántani, és hogy nyugodtan körbenézhat akkor is mikor itthon vagyunk.

és persze a legfontosabb: hogy van még abból a szalámiból.

kihozatam pár szeletet, és utat pöttyöztem vele az ajtóig, leültem, és vártam, beszélgettem csalogattam.

fél óra múlva kikapta a kezemből a falatot.
nem símogattam meg, majd ha akarja úgyis kezdeményez, sziszifuszi munka a macskaszelidítés.

és így tovább ésígytováb. napokig. van már simi van már dorombolás. meg hasrafekvés, aztán kézelkapásos karmolós harapdálás.


nagy a boldogság, bizony.

minap nyitvahagytuk a konyhaajtót, hogy szellőzzön a ház, mi a kraftszobában ültünk a gép eőtt, mikor megéreztem hogy figyelnek, hátrafordultam, és azt látom, hogy a kispajtás ül az előszobában és figyel minket. ehhez nagy bátorság kellett, mert az a harmadik helyiség. lassan kimentem utána - kint játszottunk, a macskanasit leszarja amit vettünk, de a szalámit szereti a kis rohadék.

odavagyunk.

gizgazcsrkészet:


(külön felhívnám a figyelmet wm órájára, ami szülinapjára járt volna, de egy hónappal korábban kikönyörgött)


egyzser már bement a házba úgy is, hogy tudja hogy látjuk, na az nagy műsor volt, kint az udvaron még felvetett farokkal ő volt a király, de kintről figyelve láttuk hogy ben nagyon óvatoskodva szaglász körbe, meg volt iszkiri is, mikor mi is beléptünk.

szóval úgy néz ki, hogy lesz pótcicánk. ezek jó dolgok.

pajtik