mondjuk van egy zeneszám, dal akármilyen, nagyon szereted.

mondjuk van benne öt (tíz) különböző hangszer, szólam.

az egymáshoz való viszonyuk, a harmónia az csak simán meg van értve, nincsen kérdés vagy kétség, ez a tudás alapozza meg a rendszert amiben a műsor halad

a szólamok mint valami szalagok vagy húrok együtt haladnak egy csőben.
mindegyiket egyenként, egymástól teljesen elkülöníthetően tisztán hallod, mindegyikről külön külön lehet gondolkodni, és látni lehet azt is ahogy egymás körül tekeregnek, furcsa mintájú kötelet fonnak.
a szalagok elég gyorsan haladnak, kábé mint egy  hullámvasút, csak biztonságos, a dallam története rajzolja az útvonalat, hogy fel-le, jobbra-balra.
a darab valódi tempója az a cső falát nézve érződik csak, az pont annyira van távol a száguldó húroktól hogy valós idejűnek látszódjon.
a cső fala belülről pulzál hullámzik, puhán villog és folyamatosan változik. a színe a mintája tüzijátékok, meg a vízről visszaverődő fény, selyem, lombkorona hangyafoci- ezt annyira nem lehet tudatosan megváltoztatni, ez kábé a tudatallatti állandó kertmozija

amikor a műsor nagyjából kontroll alatt van, akkor a simán fel lehet ülni egy-egy húrra ahogy ezek közösen száguldanak.
mindnek külön színe, felülete van, mind nagyon szerves, és teljes tudattal lehet érezni az adott szólamnak minden attributumát.
ilyenkor tudatosan át lehet lépni egyikről a másikra.
könnyű elveszíteni az egyensúlyt, főleg amikor keresztezések fonások vannak, de egy jóféle kör alkalmával ez annyira nem probléma, legfeljebb a húrok tolnak maguk előtt, izgalmasabb is úgy.

az ilyen hullámvasutakon el lehet lenni azért órákat is,
de rég voltam vidámparkban,
manapság nincsenek is már vidámparkok.

munkaügyi

Na, szóval van munkám.

Január hatodikától, nagyon nagyívű  cégnél, több fizetésért mint ami eddig volt.

Jippikájé.

Azért nem volt ez ilyen egyszerű, ezért is oltam ennyire csöndben eddig, most elmesélem.
Szóval elkezdtem a gyerekrák alapítványnál ideiglenes részmunkaidős adminisztrátorkodni, ezt meséltem még.
Itt mind a részmunkaidőzésnek, mind az ideiglenes munkáknak nagy divatja van, bár magyar szemmel mindkettő kissé furcsa. Meg nyilván nem is elég anyagilag, ha nincs a családban egy eszméletlenül jól kereső, de ha igen, akkor ez egy tökéletes lehetőség anyukázás mellé például.

Míg ott voltam, megkeresett a fent említett cég, hogy megtalálták az önéletrajzom, jelentkezzek egy most nyíló pozícióra.
Jó oké.
Első megpróbáltatás, online matekdolgozat.
Átmentem, mehetek interjúra.

Mindeközben végig reménykedtem hogy az alapítványnál csinálnak nekem helyet, mert az lett volna a legkalsszabb, a pénz sem érdekelt volna, nyilvánvalóan kevesebb lett volna.
Mindeközben az ügynökség aki az alapítványhoz kiszerződtetett a papírjaimat intézte hogy berakjon egy hadügyminisztériumi állása, amiből nekik sok van.

Aztán elmentem a nagy céghez interjúra. Matek TÉMAZÁRÓ volt a fele, (itt küldenék egy laza középső ujjat minden matektanáromnak a Szentjóbit leszámítva akik azt hitették el velem nyolc éven keresztül, hogy szar matekos vagyok)
A másik fele másfél órás multis kérdezz-felelek. Fizikálisan is fáradt voltam a végére. De a lényeg hogy tudok angolul eléggé.

Ezután a nagy cég  nem keresett, sokkal tovább nem mint ahogy azt megígérték, hogy fognak, az ügynökség pedig nagyon erőszakosan elkezdett a nyakamra járni hogy elfogadom e a hadügyes melót. Ami így elég jól hangzik, de sokkal szarabbul fizetne és három havonta megújuló szerződéssel járna. Szóval nem egy életbiztosítás.
 Az alapítványos meló az közben befejeződött.
 Felhívtam a nagy céget, aminek a legkevésbé sem örültek a hívásomnak, minthogy ez nem professzionális. Eléggé kiakadtam hogy hogyan csesztem el azt a rengeteg melót amit az interjúra való felkészüléssel töltöttem.
Mondjuk ekkorra már harmadik napja nem aludtam, mert bármily lazán kezelem a dolgokat, azért még egy munkanélküliséget nem bírtam volna ki, és elég ideg voltam.
És akkor asszem kaptam egy igazi kis idegösszeroppanást, rengeteg földön fekvős ordítós bőgéssel, illetve elővettem a klasszikus mindenért wm a hibás című műsort is.
Akkor asszem mindenki tudja miért nem beszélgettem annyira senkivel mostanában, köszöntem a megértést.
Sírva fogadtam el a hadügyes melót, amire bejelentették, hogy ja még nincs is meg minden referenciám, szóval majd szólnak.

Ezek után annyira muszáj volt beleszarnom a dolgokba, hogy pénteken elővettem az amszterdami szuvenért, és évek óta nem látott állapotba sikerült leamortizálnom magam.
Ami amúgy kifejezetten jót tett, nem hiába ÍRJA FEL EZT AZ ORVOS DEPRESSZIÓRA IS TÖBBEK KÖZT fejlettebb országokban.
(Szuper volt, szuper, szmájli. )

Aztán ma elkezdtem a referenciákat felhajtani,

majd kaptam egy telefont, hogy megkaptam a melót a nagy cégtől.

Szóval holnap így le kell mondanom a hadügyeset, ami azért elég kellemetlen, mert egy eszméletlen aranyos és nagyon segítőkész magyar csajszi az ügyintézőm. Iszonyatosan utálok segget csinálni a számból.

Szóval tudom, ne rinyáljak, mások örülnének a problémáimnak. Mégis kicsit be vagyok szarva, és legfőképpen pedig attól, hogy mennyire felnőtt lettem, nem akarok felnőtt lenni.
Márpedig olyan melója mint nekem január hatodikától, csak a felnőtteknek vannak.
Picsábamá

Jobbegyenes

Gondolom mostanra már mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy Bajáról származom (bár a bajai lány megtisztelő címet sose tudtam a magaménak).

Az elmúlt napokban a magyar politikát figyelemmel kísérők szeme erre -az amúgy az országban a legklasszabb adottságokkal rendelkező, és méltatlanul aluértékelt- városra szegeződött, helyközi választások voltak, no nem a tekintetes polgármester-parlamentiképviselő helyéről volt szó csak egy kis városi képviselőtestületi székről. Mégis, a helynek presztízsértéke van, igen erős, ezért elindult a kampány, ezerrel.

A jobboldal, elcseszett stílusához hűen ismét elég alpári eszközökkel. A jobbegyenes nevű politikai portál ilyen lejáratós, csúsztatós, demagóg kis posztokkal. Az egyik például arról szólt, hogy vajon mi várhat a bajai fiatalokra ha jönnek a libsik, taszosok millások, ma majd mindenki füvezni fog Baján*, holnap meg herkázni, drogosezmind **, és mi lesz a következő, a kötelező buzulás?
Mindezt egy képpel illusztrálva ahol egy lány fekszik SÖRÖSÜVEGGEL

Szóval ez a színvonal, egy helyi  liberális ismerős megosztja a cikket, szintén a sörösüveges csúsztatásra felhívva a figyelmet.
Gondoltam vicceskedtem, hiszen mi vagyunk a liberális értelmiség, és a cikk stílusában kommenteltem, hogy micsoda fertő ez a baloldal. Egy kicsit vitába is keveredtem egy-két kommentelővel, a stílusgyakorlat kedvéért, majd szmájlizva elnézést kértem. Ennek ellenére az oltás nem fejeződött be,évek óta nem látott távoli ismerősök jöttek, hogy aklü teljesen elment a maradék eszed, ekkorra konkretizáltam hogy VICCELTEM. És ami a legdurvább volt, hogy az oltás tovább folytatódott, de ekkorra konkrét személyeskedésekkel. A cikk posztolója próbálta a kedélyeket csillapítani porondmesterként, kevés sikerrel, én pedig nem mentem bele a vitába. (részben az ő kedvéért, valaha kollegák voltunk, egy délután az üres kocsmában  konyakoztunk, a drágábbikból, nem emlékszem hogy aznap ő volt-e a csapos vagy én, de arra igen, hogy lefőzött két feketét is, kiöblítette az oly ritkán használt  konyakos poharakat, töltött,  én akkortájt szipkából szívtam a cigarettát, az én értelmező kéziszótáramban ez a jelenet a kávéház.)

Nem mind arany ami fénylik, nem mind értelmiségi aki liberális. Nagyon szar dolog erre rádöbbenni. Persze hogy tudom ezt, nagyon is, mármint hogy nem fekete-fehér minden,mégis az ilyen alkalmakkal mindig nagyon elszomorodom. Szeretnék hinni egy politikai szentek menetében, de be kell látnom újra és újra hogy nincs ilyen.

No de a Jobbegyenes blog. A következő bejegyzésük a bajai jelöltNŐ személyével kapcsolatban jelentetett meg hasonló bejegyzést, és ne szépítsük, egy pár válogatott utalásssal finoman lekurvázták, ezzel a posztra való morális alkalmatlanságát bizonygatva.

Ezzel sikerült is magukat felrakni a "Vak Komondor Díj" jelöltjei közé.
Annak aki nem tudná mi az a Vak Komondor Díj: A kormánypártot képviselők rendszeres durva hímsoviniszta megnyilvánulásait tartalmazó lista. van ezen konkrét nőverés (innen a díj neve) de olyan jellegű megnyilvánulások is, hogy ha a nők többet szülnénak kevesebb lenne a családon belüli erőszak, satöbbi.
Sajnibajni, kacsintok ki szomorúan, nem kizárólag a kormánypárti emberek bűne ez, bár nyilvánvalóan kommunikációs szinten inkább oda jellemző.
Szóval új taggal bővült ez a lista.
A jobbegyenes blog tulajdonosa - derült ki két perc guglizás után- a bajai polgármester-képviselő sztárpolitikus kabinetfőnöke.
Aki történetesen középiskolai osztálytársam volt. Nem voltam túlságosan oda a középiskolai osztálytársaimárt. Őérte igen.

Ennyi, rádiócsatornát váltottam és ez a szám jött, szóval inkább nem is folytatom ezt a szomorú és értelmetlen bejegyzést, másféle Parlament, nesztek:








*ha emlékeim nem csalnak, tegnap, tegnapelott  Baja hataraiban nem csak pitypangot legelt Bambi, a bajai fiatalok donto tobbsege megsem kemenydroghasznalo ma.
** A füvezéssel/alkoholizálással kapcsolatban tényleg tartozok egy felvilágosító bejegyzéssel a rokonoknak családtagoknak, de ami késik nem múlik.

lufis

ezekkel a képekkel tartozom már egy ideje, itt az ideje pótolni az elmaradást. csak a szokásos, a ballon fieszta, mutogattuk már a gömböket, meséltünk róla, blablabla.

a különbség csak az, hogy idén kimentünk a helyszínre.
ott van ez, ahol sárkányt eregettünk, meg piknikeztünk, meg gyógyfüveket szedtünk, Ashton Court. nem messze tűlünk, óriási park. vagy liget. kutyafuttató. dimbesdombos. emögött az élülett mögött terül el kábé

szóval kimentünk a helyszínre és teljes sokkot kaptunk, nem csak a ballonosok sportoskodnak ott, de egy óóóóóóóriási nagy búcsú van. minden kutyafüttyel vurstlival céllövöldével meg körhintával, ami ilyenkor csak szokás.
ez egy kicsit elszomorított minket, de sebaj, gyönyörű dolgokat láttunk.

ez itt például wm cégének a logója,remek

az idő nem volt a legkegyesebb, de azért sikerült egy-két finomságot elkapni:

rettegek a magasságtól, a repülőktől sem érzem magam túl jól, utálok a hullámvasutat körhintát libikókát, de ezt ki fogom próblni. abszolute biztonságosnak, megnyugtatónak tűnik, semmi ellenérzetet nem vált ki, gyönyörű lehet.

felszálltak több mint nyolcvanan, egy óránk keresztül csak mentek mentek ugráltak fel a levegőbe, gyönyű és kecses, vannak óriási nagyok, és egészen picik is. egy völgyből indultak, mi kicsit magasabban álltunk, szemmagasságban pár méterre csak lebegnek fel fel néha nagyon lassan, néha pedig olyan gyorsan, hogy ha a céges lift így emelkedne, akkor én kétszer rágnám meg a tízórai szendómat.

ez a három ép annyira szép,odavagyok wm szeméért.

míg wm fotózott, boldogan videózgattam, sokszor, hosszúakat. jól eldöntöttem, hogy majd wm csinál belőle valami kedves kisfilmet amit megmutogathatunk, valami kellemes muzsikával amit szerzői jogokra hivatkozva letilt a jútúb, meg ilyesmik, de minden negyedórás videó végén a rossz gombot nyomtam meg így az mentés helyett törölte az egészet, a hajamat téptem egészen konkrétan a végére már. sebaj, maj lesz máskor is, majd akkor megmutatjuk.

innen azonban olyan élmények következnek, amelyek elolvasása megzavarhatja idősebb rokonaim lelki nyugalmát, ezért egy kis önmérsékletet javaslok nekik, és hagyják ezt a bejegyzést inkább most.  nem kell tovább olvasni.

én szóltam.


.

estére olyan programot hirdettek viszont, hogy mikor már teljesen besötétedik akkor  elindítanak valami finom kis zenét, felállítanak egymás mellé harminc kisebb ballonocskát, és ritmusra megvilágíták őket,
nem hangzik rosszul, a végén meg tüzijáték

nekem meg ott figyel a bugyik alatt az a kis zacskó marihuána, amit másfél éve kellett kikunyiznom wmtől hogy megvehessem , mikor a hollandusoknál voltunk látogatóban. ( az egyéb herbálkeverékeket, kaktuszokat gombákat  mereven elutasította, még veszekedtünk is egy kicsit, hogy elrontja a nyaralásom, megmagyarázta, én meg vissza neki, hogy mi nem oké, és dacból nem ivott sört egy órán keresztül, hóóóóósszú )  mindegy, ezt egyszer kóstoltam még tavaly nyáron (nem volt kellemes élmény) , ezóta már biztos el is ment az ereje, de ott kell lennie a bugyik alatt, mert amíg van itthon fű addig fiatal vagyok, addig akkor szívok amikor akarok, addig felelőtlen vagyok, ésatöbbi. nem kell feltétlenül hoogy szívjak is, de muszáj hogy legyen itthon. mert én nem akarok felnőtt lenni, soha.

a legszomorúbb, hogy már nem is nagyon lenne kivel szívnom. ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább lecsökkent a tolerálható partnerek száma,(felnőttek, vagy túl gyerekesek) wm-nek pedig ez "nem-nem" sajni. egyedül eddig nem szerettem, meg azt se, hogyha wm monduk úgy lát. mindig ráparáztam hogy természetesen viselkedjek, és ezzel az összes élvezetes kis gikszert azonnal gonosz parává is változtattam

viszont most már nagyon bele volt férkőzve az agyamba, munkám sem volt még, de kilátásban már annál inkább, szóval mégis felszabadult voltam, szabadtéri program, muzsika, téma, tökéletes alkalom. wm pedig vigyázni fog rám, a sötétben.

visszasétáltunk a dombra kilenc körül, sötét van, de az összes firgő-forgó, cukorkásbódé, dobólabdás és jövendőmondó, és a szakállas nő pavilonja, minden ki van világítva. kissé megijedtem, mert elég sok ember tartott a helyszínre, nem szeretem a tömeget, és nem emlékszem arra hogy kell ezt kezelni.

mindegy, ha már itt vagyunk... leültünk erre a rétre,

elővettem a kis üvegpipámat, és hajrá. a terv az az volt, hogy csak egy picinykét szívok be, meg is álltam elég lesz, mikor a közeli körhintán a fények gyanúsan lelassultak egy pillanatra, de azt hittem csak képzelődök,  úgyhogy még egy pici. elindultunk a forgatagba (innen már nincsenek fotók), és pár perc múlva tudtam, hogy sikerült eléggé odatenni magamat. kicsit megharagudtam magamra, kicsit meg is ijedtem,  de aztán valahogy rájöttem, hogy annyira mindegy, ez ígyis úgyis így marad, úgyhogy hagytam wmet hogy vezessen.
furcsa volt, mert a körülmények nem voltak az igaziak mégsem, és mostanában nagyon elemezgetős lettem, szóval az egész egy nagyon billegős csónak volt, amiben nagyon óvatosan egyensúlyozgattam ki ne boruljak, de sikerült. érdekes volt, egyszer-kétszer azért vitorlát bontott az agyam, de a körülöttem bulizó tömeg ebben a hasonlatban a pirannyák lennének. egyszer paráztam be, mikor nem messze tűlünk egy kis kakaskodás alakult ki azt nem volt jó nézni.
aztán a zene sem lett az igazi, nem tudtam igazán kikapcsolni rá, bondzsovi, őszintén nem egy utazós zene, szóval korán hazaindultunk
mégis, annak ellenére hogy kiestem a gyakorlatból, ez egy ismerős kabát volt, amit felvettem, kényelmes és meleg, annak ellenére, hogy már korántsem divatos.
wm pedig nagyon nagyon biztonságos volt mellettem, ez volt az egyik legnagyobb meglepetés számomra, nem éreztem zavarban magam picit sem. néha póbált trükközni- az elején még kicsit bénán eltúlozta, de aztán ráérzett, néha sikerült is neki beforgatni, jó volt, nevettünk. a sündisznót pedig ő is benézte, az nem azért volt mert be voltam szívva!
és én örültem, mert sikerült ezt az egész témát odatenni az agyamban ahová való, kezdtem túlmisztifikálni,ahogy egyre távolabbról figyeltem.

aztán amikor eljött az a grefitis-utcabálos program, akkor tökéletes alkalom volt hogy a tapasztalataimat kamatoztathassam. odamentünk, tömeg, de ez másmilyen, ez jó tömeg. itt sok van abból a közegből ami nekünk kell. békésen szórakozni vágyó nemteljesenátlag átlagemberek, kábé a kör aki engem is olvas.  sok a gyerekeivel, sok a nagyszüleivel. körbejárunk felmérjük a terepet, melyik lemezlovas játszik az én talpam alá. rengeteg rendőr mindenhol, ennek különösen örülök. ez mennyire ironikus már, emlékszel még (az első fideszkormány idején) mikor hasonló mennyiségű fűvel a zoknidban próbáltál természetes arcot vágni, miköben a torkodban dobogott a szíved,most meg örülök hogy itt vannak, mert tudom hogy így nem lesz semmi baj, az utcát belengi az illat, a rendőrök pedig örülnek, mert ez a laza tömeg ez nem múlt heti sörösvodkás rioter banda.
szóval szerintem tíz rendőrből kilenc a marihuánát ajánlja itt. én spec diszkrétebb vagyok, wm elkísér egy sikátorba, drasztikusan csökkentett mennyiség, vissza a táncos részre, wm távolabbról figyel. én be a közepébe, becsukom a szemem, és. nagyon nagyon jó volt. . nekem, wmnek kínszenvedés nem szereti ezt a zenét, de büszke rám mert szép vagyok,és jól érzem magam, jól táncolok, és látja hogy ezt nem csak ő látja

ennyi a sztori. minden szép és jó, legyőztem egy mumust, és újra használhatom a menstuációs görcsök  legtökéletesebb ellenszerét ha kell.