fogadalom

Szóval az idei újévi fogadalmamat nem sikerült betartani. Aki nem tudná, az volt hogy megtanulok németül. Az elején ment is, de unalmas volt egyedül. Ez van. Jövőre majd kitalálok valami mást.

Ami viszont szuper, ha már ilyen visszatekintősdi van, hogy idén egy nagyon régi és nagyon nagy vágyam teljesült, és még mindig járunk táncolni. Véget ért a második szint is, elvileg a Haladó1-es csoportba léphetünk, gyakorlatilag visszamaradunk egy szintet, mert nincs időnk gyakorolni is járni, és jó lenne a tudásunkat megerősíteni.

Mindenkinek ajánlani tudom csak a tánciskolát. Képzeljétek kicsit tudunk már csacsacsázni, keringőzni, kviksztepp, foksztrott, rumba, szamba dzsájv. Mindig úgy gondoltam, hogy ez az alapműveltség egy része, úgyanúgy mint a kottaolvasás, (haszontalannak és elavultnak tűnhet, de amikor abba a helyzetbe csöppensz hogy jó lenne tudni, akkor nagyon nagyot szól hogy tudod. meg amúgy is, na.)

Úgy gondolom a kapcsolatunknak is nagyon jót tett, és wm személyiségén rengeteget valtoztatott ez a cucc jó irányba. Érdekes, hogy ez  például a kajákhoz való viszonyán látszik meg. Mióta rá lett erőltetve hogy kilépjen a komfortzónájából egy dologban, azóta kevésbé gyanakvóan áll hozzá más újdonságokhoz is. Ételekkel kapcsolatban pedig ez volt a legnagyobb probléma, ami zöldség színű, vagy zöldségesnek hangzik  az kategorikus NEM. És nem azért mert nem ízlik, hanem mert nem is kóstolja meg.  Ez borzasztó. A kábítószerezésről még hagyján, de a jó kajákról nagyon fogcsikorgatva mondtam le. Az utóbbi időben egyszer mindent megkóstol. Meg nem veri ki a kezemből a random bogyókat amiket mondjuk séta közben elrágcsálok, pedig két éve még a szedret is mérgezőnek hitte, ha bokorról jött.



-Megcsinálom azt az avokádót.
-Csak nehogy evokádjam magam.
...
-Ez nagyon zöld.
...
-Most nehogy azt hidd hogy te győztél.
-Nem, szerintem te győztél mert mostantól avokádót is ehetsz.

merri

Ennyire menő karácsonyfadísz ötletem van az idén:

Mindenféle karácsonyi fűszer teatojásokba:

Illatos is, na.

A Cica pedig egy éve nem ült ezen a puffon, de ahogy feldíszítem a fát, azonnal.

Szóval, igen, ma elkezdődött, feldíszítettem a fát, a nappalit, beiglit ettünk meg szaloncukrot, szuperség.


Kár hogy nincs olyan karácsonyfadíszem ami apró, szaloncukorfólia golyócskákból áll. Asszem annál nincs menőbb. Na jó talán a teatojásos majdnem.

birs

 Az egyik kedvenc gyümölcsöm a birsalma. Szerintem nincsen elegánsabb és izgalmasabb íz mint a birsalmasajté.

Tavaly sehol se lehetett birsalmát kapni, hiába olyan barátságos az angol időjárás az almákhoz körtékhez. Szereztem pár szem spanyol importot, méregáron, csináltam belőle sajtot, de rámpenészedett két nap alatt mert nem főztem elég ideig.
Idén még ingyen is kaptam. csináltam simát a fele már elfogyott, a kedvenc nasim.
Mármint a csilis után, amit én találtam ki, és gyerekek, eszméletlen büszke vagyok rá.

Na de először a csili.
Megvan ugye nektek is az az öblös bácsi a nagy családi zabálásokról, akinek sose semmi nem elég erős, aki a tyúkleveshez is hozat kis tálban erős pistát, és aki még vöröslő fejjel, taknyanyála egybefolyva is azt csapatja, hogy puncik vagytok  gyerekek, ez nem is erős.
Olyankor mindig megfogadom, hogy legközelebb hazajövök akkor hozok pár szem valódi vérpaprikát, aztán meglátjuk mekkora nagylegények. Na.

Szóval ezek a vérpaprikák, biztos hallottátok már a nevüket, Dorset Naga, Bhut Jolokia, satöbbi. Évekkel ezelőtt még nem volt annyira könnyű, de most már a sarki zöldségesnél is lehet kapni őket. Kábé három éve próbálkoztam először velük, csiliolajat akartam csinálni. Óvatlan voltam, például nem használtam kesztyűt, ezek annyira erősek, hogy a kézfejemen a bőr még másnap is égett vörös volt és fájt. Szóval így egy ujjal megdörzsölöd, kezet mosol, majd azt az ujjadat a nyelvedhez érinted, és csíp mint az istennyila.  Az illatuk is agresszív, megszagolod, és tudod hogy fájni fog.
Itt van egy kis illusztráció ha elmulasztottátok volna, akkor itt az ideje bepótolni, én évről évre könnyesre röhögöm rajta magamat.




Egy icipicit irígylem amúgy a srácokat, ha nem lennék olyan gyáva amilyen, kipróbálnám ezt a műsort. Asszem az a fájdalom az már más síkra tereli az ember agyát, meditációs gyakorlat rulez. Visszaút itt sincs, csak nem tart oly soká mint egy trinyó.

De mondjuk ennek a paprikáknak nem csak az erejük a lényeg, de szuper ízük van, gyümölcsös, narancs, barack, nagyon finom. Mármint miután megöltek kicsit.

Szóval kitaláltam hogy ez biztos menne a a birsalmasajthoz. Főztem bele sima csilipaprikát is, a húsa miatt, meg egy kábé negyed ilyen vérpaprikát. Ez utóbbit lassan adagoltam, valahogy amíg forró volt nem lehetett érezni hogy mennyire erős.
A késztermék az kellemesen csípős, egy-egy falat, ahova valahogy kicsit több jutott a vérpaprika húsából kifejezetten erős, de ez nagyon ritka. Rendes édes birsalmasajt íze van, és csak nagyon távolról cseng az az édeskés illat amit mondjuk egy fűszerpaprika szárító helységben érzel.
Az van, hogy eszméletlen finom.
Salátát ettünk pörccel meg penészessajttal, ezt szórtam még rá, mennyei.

El se tudom mondani mennyire büszke vagyok a találmányomra.

Kis kockákra vágtam, és befőttesüvegben raktam el, hogy majd jó  lesz télire, de a felét már becsemegéztem, csípősség ide vagy oda.
 

Más gasztronómiai sztori, ma egy ilyen nap van.
Tegnap találtam a zöldségesnél friss tormát, úgyhogy gyorsan vettem kabátot a gombhoz, egy pár bordát ezer éve nem ettünk sült desznyót.
A köret az mindig probléma nálunk. Rizs az mehet, mértéktelenül, a krumpli csak harapható állapotban, még a püré is éppcsak lejött a fujfuj listáról, a többiről meg ne is beszéljünk. A wmmel való élet sötét oldala a konyha, de tudjátok mind ez az én néletem nagy rákfenéje.
Szóval neki a sült  hús mellé, sima sós főtt rizs, ugykellneki alapon. Általában ilyenkor sóhajtok egy nagyot, mert nem akarok kétszer annyit főzni úgyis ránkrohad, és eszem vele együtt a szart, rizst. Ez alkalommal viszont megmakacsoltam magam, és csináltam magamnak is köretet:

1lilakáposzta vékonyra szelve
2alma vékonyra szeletelve
2 kicsi hagyma vékonyra szeletelve
csipet só
egy púpos evőkanál cukor (barnával fincsibb)
két deci vorosbor VAGY egy deci balzsamecet.
kábé egy órán át nagyon lassan főztem, majd a végén apróra vágott rozmaringot szórtam rá.

EBÉD ordítottam be a szobába. Wm mikor kijött, rákérdezett az illatra. Magamnak főztem, vörösborban főtt almás  lilakáposzta. (Ezt így kell hangsúlyozni) Aha -mondja ő, majd elmegy kezet mosni. Itt jött az, hogy tizenkilencre lapot húztam, és a nagy halom rizs mellé kérdezés nélkül raktam egy egészen pici kanállal ebből is a tányérjára.
Wm utálja a káposztát (is), a kedvenc kajám a káposztástészta, amióta együtt vagyok vele, kábé háromszor ettem.
Most valahogy mégsem tiltakozott, és megette azt a kis kanállal. Kérsz még, kérdem, és gyerekek könny szökött a szemembe amikor azt mondta hogy igen, Kis lépés az emberiségnek, de hatalmas, hatalmas az én gasztronómiai életemnek, még harmadjára is szedett belőle, jajdejójajdejójajdejó.

Ilyesmik.

halovín

Megkésett bejegyzés, halovínes.

Tudom, tudom, mindenszentekes. Gyönyörű és meghitt ünnep. Nekem nem sok halottam van szerencsére, de azért más napokon is eszembe jutnak. Számomra a mindenszentek az csak arról szól, hogy milyen gyönyörű és titokzatos volt mindkét temető ami mellett hazabuszoztam zeneiskolából-szakkörből-gyülekezetből-buliból.

Cserébe a halovínt az sikerült magamévá tennem. Mármint nagyon csípem az itteni bulizós beöltözős rémisztgetős hozzáállást. Persze persze hallani egy csomó rinyát, hogy fujjnyugatiünnep vannekünkfarsangunk, de az az igazság, hogy én otthon azért nem túlzott gyakorisággal láttam beöltözött akár negyveneseket, de harmincasokat, huszasokat se. Pedig iszonyú jó mulatság, én mondom.

(dolgoztam egy kocsmában egy ideig, mivel a legzsírosabb napot, pénteket soha nem kaphattam meg, ezért a szombatokat próbáltam kicsit feltúrbózni. Szerveztem egy farsangi mulatságot, a főnökség annyira szkeptikus volt, hogy nemhogy üdvözölte volna az ötletet, de még a saját pénzen vett dekorációimat is kiröhögte. Mondjuk ennek lassan van 1o éve, azóta is tartják a híres "inzertkocsmanév" farsangot, amit az úri közönség évről évre hasonlóan kitörő örömmel üdvözöl, szívesen maderfakerek.)

Amikor csak tehetitek öltözzetek be. Beöltözni jó.

A töklámpás cucc meg... Elvileg arra van, hogy elüldözze a rossz szellemeket. Gyakorlatilag meg a kreativitás kiélésére, tavaly kimakszoltam, na.

 

Na de a kis vendégünk. Nekem nem sok kedvem volt hozzá, de kirinyálta hogy faragjunk tököt, elmagyarázva, hogy itt van itt szokás, neki itt kell tököt faragnia.

 

 Édesistenem annyira cuki ez a kislány, na, szuper volt most a tökfaragós képeken nézni ahogy bohóckodott, itt alant meg a kész produktummal.

Mindenszentekkor cirkuszba mentünk. Emlékeztek amikor meséltem a kalózos cuccról, amikor a nézőknek is be kellett öltözniük? Na ugyanaz a társulat csinált, egy iszonyú hangulatos rémuletes mesét, artisták és élőzene, rengeteg, rengeteg beöltözött nézővel. Millió zombi, meg vámpír meg szellemek, nekem Fester Addams tetszett legjobban. Wm és én nem erőltettük meg magunkat, de vendégünket tökjól felcicomáztam, csináltam neki jelmezt meg kifestegettem, elfogultság nélkül mondom hogy ő volt a legesleggyönyörűbb, na.

Látjátok amit mi?

Szuper ezekkel a fotókkal játszani.

nyálas

A Cica meg a wm úgy szeretik egymást. Van, hogy arra fordulok hátra, hogy a Cica hangosan hörögve dorombol, és azt látom, hogy wm két kézzel gyúrja. Meg olyan cuki, ahogy felfolyik wm ölébe. Meg amikor megelégelte a wmen tehénkedést, akkor mosolyogva fekszik be mellé. Meg amikor mindig kijon velünk reggelizni ebédelni vacsorázni, ő is eszik pár falatot, aztán leül a földre kettőnk közé, de sose kuncsorog. Meg amikor a számítógépem mellé stratégiailag elhelyezett párnán alszik, de úgy hogy az egyik mancsa a kezemen van. A cica iszonyú aranyos.

nosztaldzsi

Szóval, különféle okokból Budapesten nem tudtunk cimboráknál héderelni, saját magunknak intéztük a szállást.
Szuper helyen vettünk ki szobát, egy kifejezetten szimpatikus ámerikai szállásadóval. Aztán baszkerály, tegnap tudósított az indeksz, hogy a kócsszörfing szájt alertet rakott ki, hogy egy srác bedzsinázza a vendégeit, és még az általában visszafogott és magas igerküszöbű wm is az "OMFG" kifejezést használta amikor a linkre kattintva szállásadónk arcába ütköztünk.

Súlyos. Mindegy, az utazóknak, nyaralóknak továbbra is szeretettel ajánljuk a wimdu.com-ot, az amszterdami nyaralásunkban nagyon sokat segített, nagyon olcsón jutottunk a város szívében iszonyú hangulatos kis lakáshoz, a fürdőszobaablakból a Rijksre rálátva, szóval ja, menő volt.

Nosztalgikus hangulatba is keveredtem, ránéztem a fotókra, és egy csomó csomó csomó képet még mindig nem raktam fel, most pótlok egy kicsinykét.

Szóval két helyen is laktunk, először a Füliékkel egy kempingben faházban, szuper volt, bár arról nincs sok kép, csak mondjuk ez ahogy a mókás hangulatú Füli izét főz (az izéről képet nem is rakhattam fel):

Egy csomót nevettünk jajdejó volt, emlékszel Füli, amikor  wm papucsát összekötve raktam ki? Jajdejót nevettünk, na.


Ez meg ilyen horrorisztikus kép egyeseknek, bár én nem aggódtam, mert az enyém a fekete dobozos málnaszorbé volt, annak meg ugyebár nem árt a hideg.

Reklám

Juj ez meg egy abszolut jellemző kép, ha már cimborázás:

Mondjuk mindig tökjó helyekre vezettek minket, például ebbe az ezermillió éves kocsmába

Volt a falon egy szekrény,  rengeteg zárható fakkal, mindegyik meg volt számozva. A kocsmáros bácsi, aki szintén ezermillió éves volt, azt mondta, hogy a visszajárót dobálták bele a törzsvásárlók, mindenki a sajátjába, aztán évente egyszer kinyitották, abból mentek nyaralni. Megkérdeztem, hogy szabad-e a 42es, dobtam bele, meg kívántam is, na.

Utazunk valahova, sztrejfefúr, ficvefűr.

Nemzeti eledel, sültkrumpli, kinézett az eladó amikor ecetet kértem hozzá, igazán angol lány leszek hamarost, na, én nagyon szeretem az ecetes hasábburgonyát.

Szóval ez volt a lakás amit az elején említettem,

Ez a kép meg bónusz

Csokis

Az egyik legégetőbb problémánk a szombati szokásos kávé kérdése. Mármint hogy hol. Hétköznap és vasárnap otthon, ha meg kirándulunk, akkor épp ahol, de az átlag szombati kávé az nagyon problémás dolog.

Amíg délen laktunk nem volt gáz, ott voltak a franciák. Három évig voltunk ott törzsvendégek, attól a pillanattól kezdve ahogy kinyitottak. Amióta elköltöztünk még néha visszajártunk, de azért túl messze vannak ahhoz hogy hetente oda járjunk.

Elvileg a királyság leghosszabb független bevásárlóutcája legvégén lakunk, képzelhetitek mennyi kávézó van, és mégis állandó a holkávézzunk problémája. Főleg, hogy a cukrászda jellegű kávézó az mint a fehér holló minden helynek van konyhája, és félek arra koncentrálnak inkább.

Oké nézzük. Eleve el kell harmadolni, ennyi amit gyalog egy átlag szombat délelőtti bevásálókörút alatt bejárunk.

Az portugál kisbolt, az ellenkező irányban van, úgyhogy eleve kiesik, és bár jó a kávé, és hamisíthatalan balkáni a hangulata, mégse szívesen megyünk, mert kisbolt, és sokszor közösségi találkahely a portugáloknak, és nem férünk be.
Aztán jön a szintén nagyon hangulatos perzsa. A kávé és a kiszolgálás okés, de a süti és az árértékarány eléggé gáz.
A törököknél szerettünk egy darabig, de a kávé minőségeigencsak határon mozgott, és egyszer nem köszöntek vissza az utcán, szóval oda nem megyünk többet.
Az egyes számú kis független kávézólánc helye túl nagy, túl divatos, túl sokan zabálnak benne, túl sok gyerek rohangász meg visít, és bár eszméletlen finom sütit adnak, a kávé ihatatlan. Csak olyankor megyünk be amikor üres és elfelejtettük hogy ihatatlan savanyú a kávé. Ja, és flegma a személyzet
A kettes számú független kávézólánccal érdekes módon ugyanezek a problémák, a személyzetet leszámítva.
A libanoni kávézó volt az utolsó reménysugarunk. Ronda, lepusztult, kifakult képekkel a falon, zsíros viaszosvászon az asztalokon. De a kávé az tökéletes volt, a bácsi pedig aki készítette régivágású, udvarias, kedves, de távolságtartó. És mivel, tényleg egy ronda leszakadt luk volt mindig üres volt,  mindig a kirakatban ültünk.
Amikor az első virág megjelent, és a viaszosvászon nem ragadt tovább, már gyanakodtam. Most libanoni-lengyel kávézó, a fiatalok átvették, az öreget nem is láttuk azóta. Kipucolták, kidekorálták, libanoni és lengyel kaja, egyre többen járnak, és kidobták a régi fajta kávét, és most már az övék is savanyú, és egyszer az egyik rokonuk egyszer előttünk küldött el egy koldust, csúnyán.

Szóval nagy a baj, két év és még mindig nincs törzshelyünk.

Három hete nyílt egy új hely, múlt héten észrevettük, ma kipróbáltuk.

Elfelejtettem a nevét, a profiljuk a csokoládézó.
. Rendeltünk két eszpresszót, meg egy-egy bonbont, a kávé átlagos, a bonbonok finomak.
Az egyik az egyik fal bordó, a másik sárga, két nagy tükör közé beültünk,  végtelen csíkos folyosó. A kávé után helyet cserélünk, hogy a a másik helyéről is megnézzük a tükörfolyosókat, úgy szemezgetünk hogy a tükröződés szinteket váltogatjuk.
Az étlapot olvasgatom. Elfelezzünk egy forrócsokit? - kérdem, wm helyesel, aztán látom hogy van "FELES" csokijuk is, tömény folyékony. Hú mondjuk, akkor azt.
A pincérnőtől rendelek, két feles csokit, wm közbeszól, nem a forrócsokit beszéltük meg? Jó akkor neked azt.
Én kapok egy kávéscsésze sűrű barna lötyit, wm egy teáscsésze kevésbé sűrűt. Nyúl az enyémért, hogy ő azt akarja, mondom de te nem ezt rendelted, és belemártom a kanalam a csészébe.
Meg mernék rá esküdni, abban a pillanatban majdnem elsírta magát csalódottságában, ilyen őszinte szívből jövő, gyermeki csalódottságot més sose láttam kiülni az arcára.
Megbeszéltük hogy fele fele, fellélegzett, majd a viharfelhők elvonultával én könnyesre röhögtem magam. A forrócsoki sosetapasztalt finom volt, a csokifeles pedig  meglepően hűvös és csokis, nekem túlságosan is, ő itta meg majdnem az összeset, jó ez így, részeg voltam egész délelőtt a jókedvtől.

Reméljük ilyesmi is marad a hely, jó lesz törzshelynek.




Senki se örüljön. Aki nem találkozott velem mostanában annak mondom, iszonyatosan, borzasztóan el vagyok hízva, a rájener felárat számol lassan rám, annyira.
Muszáj lesz ezzel valamit csinálni.

lb

Szevasztok gyerekek, Először is köszi hogy eljöttetek, szuperség volt ez a piknik. Másodszor elnézést mindenkitől akinek itt lett volna a helye, de nem volt az országban, meg attól a kevéstől akinek kajak elfelejtettem szólni, és most, a képkészítés közben jutott eszembe, hogy baaazmeg!

Szerencsére minden jelenlevőről lett jó kép. Lemonkáról meg Devilről kettő is, de Lemonka mellett Luca épp nagyon derp arcot vág, Devilke formás kis teste mellett pedig én nézek ki iszonyú Jabbának, úgyhogy ez van, azok a fotók jótékony feledés homályába vesznek, meg minden.

Korán érkezők, korán távozók, róluk fényesek a fotók:

Eszti

Szegény Devilke nagyon rossz helyre ült, erről a képről a hosszú és gyönyörűen kidolgozott lábait vágtam le, mert egy csomó műanyag üveg volt körülötte.

Segítek, ezen a képen nem a feszülten figyelő Luca a főszereplő.

Ezt wm lőtte. Ez iszonyú szép.

Őszinte vagyok, ehhez elkezdtem mindenféle csillivilli glitteres szívecskés animációt adni, de beleuntam, mert szarakodik a net.

Emlékezzünk mindannyian: Ezen a fotón Rotó azért vigyorog ennyire, mert Mamzi megkérte arra, hogy gonddoljon azokra az időkre amikor a Macskájuk már nem él velük. Szomorú.

Csillivilli szelfi, majdnem feltöltöttem facebookra,

xxx - Katten Kabinet

Az a baj a nagyüzemi fotózással, hogy ha az ember lány elkezd válogatni, meg szerkesztgetni, a legjobbakat a végére hagyva, és ripszropsz eltelik három hónap, vagy egy év, vagy egy élet, és amiket leginkább meg akart mutatni, vagy el akart mesélni homályba vesznek meg minden.
 

Például voltunk a VILÁG LEGKLASSZABB MÚZEUMÁBAN.

Ez az a hely, ahol az alkotásokat is fényképeztem, hogy megmutathassam nektek.
(abszolut amatőr módon, összeujjlenyomatozatm a lencsét mielőtt bementünk, és csak akkor vettem észre amikor kimentünk, így minden kép közepén lett egy homályos folt. de még illett is)

Szóval Amszterdamban van múzeum, csak a cicáknak. Festények, szobrok, reklámok, használati tárgyak, minden mi macska.

A lakás körbejárható, és mind a négy szobája padlótól plafonig tele van töltve szuperebbnél szuperebb cicás cuccokkal.

 A lakás hangulata teljesen elvarázsolt, az egymásba nyíló szobák egyre kisebbek és sötétebbek voltak, mint egy spirál befele.
Szerencsénk volt, mert mi voltunk az egyetlen látogatók az adott pillanatban, szóval még az ablakon beszűrődő fénypászmákban zizegő port is volt alkalmunk megfigyelni.

Itt kifejezetten sajnáltam hogy nem voltam beszívva, úgy gondolom, hogy Amszterdam legszürreálisabb helye és pillanata volt ez itt.

Mint minden múzeum, ez is csendes volt, de ahogy haladtunk egyre beljebb, valami orosz szöveget hallottunk némi tingilingi muzsikával, ez valóban kisérteties volt, főleg hogy a nagyon enyhe cicaszag is egyre erősebb lett, aztán ez a kép fogadott minket:

A macska ott alszik a kanapén, először azt hittük kitömött, de nem, vele szemben a sarokban meg egy hatvan éves fehét kistévén végtelenítve egy  hasonló korú szovjet rajzfilm macska-egér kergetőzős jelenete újra és újra és újra. A macska a kanapén felébredt, mosolyogva konstatálta hogy mi is csodálói és rajongói vagyunk, és nézte tovább a tévét.

Szóval csináltam sok képet, de nem fogom őket megmutogatni, csak párat:

Ezt a rotónak készítettük, ha megfigyelitek a képet alaposan, és ismeritek őt, akkor rájöttök miért:

Mondjuk a fő ok amiért nem mutogatom meg az ezernyi szuperebbnél szuperebb sarkot, képet, mert rákattintottam a múzeum weboldalára, és most vettem észre, megújították a weblapjukat, és körbe is lehet járni a kiállítást, minden egyes képet egyenként megcsodálva. Nagyon érdemes.

Ezért nem is árulom el, hogy mi ez, majd ha körbejárjátok a múzeumot rájöttök:

 

A link a használati utasítás:   legörget, rákattint a kívánt szobára, majd kirak nagyképernyőre

love

Wm nagy csokoládé rajongó,  minél feketébb annál jobb alapon, egy egy csíkokat. Én nem vagyok nagy csokirajongó, fekete de fűszerezett amire bukom.

Mindenesetre amikor  a nagybevásárlásnál becsúszik  valami jégkrém, akkor mindig csokis csúszik be, én nem vagyok nagy jégkrémrajongó sem, wm meg a csokisat szereti válogatós is.
Aztán amikor a jegkrémet tálalom akkor próbálom úgy csinálni, hogy nekem jusson a több vanília, neki meg a több csoki. Ez így megy sok éve.

Nem tudom milyen apropóból derült ki, wm  nem rajong a csokis jégkrémért. ahogy én se. Én azt hittem hogy ő csak a csokisat szereti, ő pedig viszont hiszen mindig azt tukmáltam.

Évek óta csak csokis jégkrémet zabálunk itthon. A szerelem sötét verem.




A tánc pedig nagyon szuper.

rumba

-NÉGYEGY két-há NÉGYEgy két-há NÉGYEgy két-há.
-ha így nem megy, találjatok ki magatoknak valamit.

FOos szar-szar FOos szar-szar FOos szar-szar

Dzsék

Egy csomószor kellene mesélnem az emberekről akikkel elhaladunk egymás mellett az életben, de lusta vagyok, aztán már többet nem is lényegesek, és ti sose tudtok róluk.

Például Jake. Jake az elmúlt négy hónapban minden nap megörvendeztet azzal, hogy isiből hazafele menet bekopogtat az ablakomon, megáll egy percre, és a mellbimbóit csavargatja. Én nevetek, vagy pofákat vágok, ez  rituálénkká vált. A fapina kolleganőim szerint ez nem vicces, és hogy nem lenne szabad hergelnem őket, de szerintem csak irigyek és öregek, szóval még vadabb arcokat vágok.

Jake jóképű és vicces. Nagyon, nagyon sok női szívet fog összetörni, az enyémet már rabul ejtette
Elmesélem honnan tudom a nevét.
Amikor szépen süt a nap akkor a parkban töltöm az ebédszünetemet. Pár hete a kolleganőm szabin volt, szóval nem a szokott időben parkoztam, plusz Dzséket is korábban kiengedhették a suliból, mert mindkettőnk legnagyobb meglepetésére összetalálkoztunk a járdán. Ő a cimbijeivel volt, mindenki messziről észrevett mindenkit, láttam hogy a kölkök már zsibognak, hogy húhamilesz, én meg csak vigyorogtam, hogy most legyél nagyfiú. Dzsék is látta hogy itt szitu van,
És azt kell hogy mondjam láttam már sokkal gyávább felnőtt férfiakat,
Mert ez a Dzsék gyerek végig a szemembe vigyorogva a mellbimbóit simogatva haladt el mellettem, alig bírtam ki hogy ne röhögjek, hát szalutáltam neki.
(az egyik osztálytársa kiabálta utánam a nevét, onnan tudom)
azóta egy rózsaszin lapból kivágtam egy J betűt, kidekoráltam szívecskékkel és felragasztottam az ablakomra.

Itt van Jake nektek:

Hát nem ennivaló?
Az utóbbi pár hétben egy pár kislány is elkezdett integetni meg pofákat vágni. Szuper, mert egyrészt aranyosak, lehet látni hogy nem csúfolódás ez, csak csintalanság, másrészt a halálunalmas kollegák akikkel épp ülök utálják az összes kölköt, szóval annál jobb.
Irigylem a kislányokat, mert miután nekem integettek, odamennek a domb szélére, messzire lelendítik a táskájukat, majd utánagurulnak.

A minap rájöttem miért is integetnek ők is. szerintem remélték hogyezt egyszer Jake észreveszi, láv iz in di er.

Mennyire cukik már. odavagyok értük.

Vajon beszélnek rólam a suliban?

mink

Ezer éve nem blogoltam már rendesen, hogy mi is van.

Elfoglaltság, az van.

Wm nem blogol nektek, és én nem tudok az ő kihívásairól lelkesen mesélni mert nemigazán értem őket, ÁJTÍ, de végre szellemi kihívásokkal kell küzdenie, ami jó.

A saját örömeimről annál inkább, kirinyáltam meg kiokoskodtam, és beírattak isibe, ki is fizetik, könyvelőnek tanulok. Furcsa, hogy ezt mondom, de nagyon érdekes. Szépen lassan elkezdtem munkákat elszipkázni a londoni irodából, és az van, hogy másoknak napokba kerülő szar munkákra építek ki magamnak kis rendszereket, amikkel azok órákra redukálódnak le, minden az élére van állítva az agyamban a melóban (de ha látnátok a ruhásszekrényunket...) A főnökeim nagyon partnerek, és nagyon komolyan szabad kezet adnak, gyakorlatilag úgy néz ki - én úgy érzem, hogy jelenleg az egész irodában nekem van a legszuperebb beosztásom és munkaköröm. Rengeteg AHA! élményben van részem, de elmesélve mind borzasztóan unalmasnak hangzik.

Aztán végre elindult az ingyenes önsegélyező némettanfolyam is, úgyhogy újra elkezdtem azt is, három jólelkü random ember az épületből heti kétszer fél órát beszéget velem  arról hogy hogy kell kávét venni.

De az az érdekes, hogy ez a sok agytágítás azért eléggé lefáraszt,nem tudom rászánni magam hogy írjak. Pedig lenne miről.

Elmesélem például a születésnapi ajándékomat wmtől.
Erre a dologra olyan ezermillió éve vágyok, és ugyanazóta minden karácsonyi és szülinapi listámon szerepelt.

Én nagyon szeretnék megtanulni táncolni. Úgy rendesen. Az első óra a szülinapomon volt, nem volt kifogás, szóval wmmel tánciskolába járunk minden csütörtökön.
Keringő meg foksztrott, meg csacsacsa, meg rumba meg ilyesmik.
Neki a vérében van. Én meg nem vagyok félénk.

Wm és aklü táncizik. mennyire szuper ez.

Annyira szuper ez a nap.
Van új csittifitti frizurám.
Egy állóhajó fedélzetén  kávézgattunk az Emilyvel akit nagyon szeretek, a ragyogó napsütésben. Neki adtam a piros kristályos karkötőmet, aminek nagyon örült, meg a Virágot Algernonnak- ot, aminek meg én örülök. Az Emilyt nagyon szeretem.
Aztán wmmel lazannyát zabáltunk a piacon, és a folyóparton sétálgattunk. wm-et is nagyon szeretem.
Majd a tesóméknál begyűjtöttük a gázmaszkokat, csízkéket nasiztunk és kávéztunk, a tesómékat is nagyon szeretem, az összeset.
És végig sütött a nap. A napot nagyon szeretem.
Később kaptam egy cipőt amiben kényelmesen végigtrappolhatom Amszterdamot másfél hét múlva.
Aztán kertészkedtem egy csomót, mert még mindig sütött a nap, nagy zsíros-izmos gilisztákat költöztettem a cserépföldekbe, hogy jól belakják mielőtt a palánták belekerülnek, és vesszőkupolát építettem rájuk, hogy a szemét cica ne hugyozza teli. A cica imád nagy virágcserepekbe hugyozni. Ez az egy dolog ami miatt nagyon haragszom rá.  A cicát , jaj őt is nagyon szeretem.
Titeket is szeretlek.

Kora reggeltol keso delutanig

Aztan negy-ot ora korul az emberek ostobasagatol repedezette szaradt agyam delibabkent kapaszkodik ahhoz a kephez hogy mindjart hazaerek,  es asztalhoz ulunk wmmel, es egyutt vacsorazunk, es atbeszeljuk hogy mik tortentek a nagyvilagban, es mik a kozvetlen kornyezetben, mert nekem o egy husito nyari zapor.

ma kicsit aszalyosabb napunk van

itt

gyonyoru magyar verseket masolunk be a google forditoprogramjaba, hogy ugy hallgathassuk meg ahogy a gep erzi.
-azt is hogy szeretlekmintanyjatagyermek, honapok ota el akarom mar olvasni mindig a fejemben van

kesobb

-hallod  ott ilyen izes, nem mostad meg rendesen
-hagyjal mar
-de mondom, hogy valami van ott nezd meg.
-nem nyulok oda
-de most miert, mondom hogy olyan
-mert akkor te nyersz
-na jo tenyleg nincs ott semmi
-... most tenyleg azzal jottel hogy szaros a seggem?...

travel

Meselek szuper hireket.

Szoval az van, hogy amugy hasracsapasra lecsekkoltam a repcsijegyeket Amszterdamba, es talaltam ilyen eszmeletlen olcsokat, annyira olcsok, hogy kabe annyiba kerultek mint mondjuk a taxi a reptertol a hazunking. Szoval megkerdeztem a Fulieket, akikkel mar nagyon regota nem talalkoztunk, hogy talalka ott?, Es okes volt nekik, szoval tegnapelott megvettem a jegyeket, aprilisban egy het Amszterdam. Annyira izgis, rengeteg muzeum, meg a gyunyoru varos meg bringazas, meg a csatornak. Meg persze legalis fuszivas, volt ido amikor Amszterdam fo attrakcioja szamomra ez lett volna, szoval valoszinuleg egy kis fiatalosodas is belefer. Meg hat a cimborak, mennyire klassz. Meg romizas wmmel.

Alig varom.

-micsinász?!

-narancshéjkarikákat vagdosok ki a Nózi kupakjával, majd utána feldugdosom őket az orrlukaimba, végül megeszem őket.
-ja jó.

Wm véletlenül csomóra kötötte a cipőfűzőjét, nem tudja kibogozni, ezen morog amíg főzök. Kalapálásra fordulok vissza a tűzhelytől, egy fakanál nyelével üti a csomót. Felpillantok, a laptop képernyőjére, ahol a WikiHow oldal van megnyitva, a "Hogyan bogozzunk ki egy csomót a cipőfűzőn",  eszközök amire szüksége lehet, illetve technikák. A cipőfűzőn levő csomó kibogozására.
Van aki erről cikket ír fényképes leírással, és van, aki erre rákeres.

Ezen gondolkozzatok el.

Drága cimborák, barátok, családtagok, satöbbi.
Boldog Karit, meg minden. Sok sok csók  wm, aklü, Cica.

(az a nagy halom piros ajcsi wm mellett az, amit ő ad nekem, a konyhai alufóliába csomagolt egy darab kicsi meg amit en adok neki. ehehe.)