kicsike örömök

Ma odajött hozzám a főnököm, és nagyon megdícsért. Sőt azt mondta hogy valami főnöktalálkozón, ahol megemlítettek milyen kis ügyes voltam a londoni tréningen. Elég nagy kő esett le a szívemről, mert a meló még mindig nagyon nehéz, de abból amit mondott, (meg amit a közvetlen kollegák elejtegetnek) úgy tűnik hogy eléggé gyorsan haladok. Én nem így érzem, de ők tudják.

Egészen apró színes körömdíszítő golyócskák tömkelege van a klaviatúrmban, ezért maradnak ki betűk. Nem is említettem, hogy lassan egy éve 8o%osan leszoktam a körömrágásról.



Az van, hogy mostanában sokszor van olyan érzésem, hogy a mindennapjaim luxus minőségűek. Nem mind, de ha egy munkahéten már van kettő, akkor az eléggé felhúzza az amúgy sem rossz átlagot.

A munkahelyemtől egy perc sétára van egy európai szinten elismert akusztikájú koncertterem. Van egy koncertsorozatuk, Klasszikusok Ebédidőben, minden csütörtökön egy óra. Kábé a második hetemen kiderítettem ezt az egyik szünetben, majd tökmindegy alapon a teljes irodának küldtem egy meghívót. nagyon pozitív volt a visszhang, azóta már koncertre járó klubbot is alapítottam, tagokkal, meg minden. Mondjuk sokan nem vagyunk, de bonyolódtam már hosszú ímélváltásba ennek kapcsán így nagyfőnökökkel is, nem lesz az rossz.

Az első  koncert, jaj az nagyon furcsa volt.
Egy orosz zongorista felváltva játszott Bachot meg modern számokat, megállás nélkül, abban a koncepcióban hogy ezek hogyan hatnak egymásra. Mi sokat hallgatunk komolyzenét itthon, meg van egy pici hátterem is, úgyhogy tudtam követni. Gyönyörű volt és virtuóz, de pont az egymásra hatás egy kicsit egydimenzióssá tette az egész folyamot. Volt egy szám amit különösképpen vártam, Satie, és majdnem csalódott is voltam, az előtte játszott Bach valahogy kigyúrta belőle a szomorúságot. Cserébe annyira orosz zongorista volt, amennyire csak orosz zongorista lehet valaki *. Álmodtam is utána bűnésbűnődést, na. höhöhö



 Mivel az egyik darabot szinte azonnal belefonta a másikba, csak tapasztalt füllel lehetett a programot követni. Cserébe az egész kifejezetten elgondolkodtató, és nagyon zavarbaejtő volt, konkrétan nehéz.
Hárman kísértek el, egész fiatal kölkök ebből kettő bevallottan nem találkozott még komolyzenével,  nagyon lelkifurdim volt. Ezen a héten egyik sem ért rá, bár mind kért emlékeztető ímélt jövő hétre. Meglátjuk.

Cserébe ma annyira szuper műsor volt, szintén komolyzenei háttér nélküli illető kísért el és teljesen fellelkesült.
Cselló volt és zongora. Az első darab kicsit uncsi volt, de a második!
Sose hallottam még Algernon Ashtonról, aki egy teljesen elfelejtett angol zeneszerző, és akinek a munkássága jókora része elveszett egy msodik világháborús bombázásban.
A darabjairól nincsenek felvételek pont ez a két lány csinált egy albumot belőle. Olyan bájos mint egy dizni filmzene, de szofisztikált, és trükkös. És annyira vidám, hogy a közönség konkrétan felnevetett néha. Nagyon klassz volt.
A harmadik Prokofjev volt, akit kerülök mert sötét havas félelmetes erdő, de most kitavaszodott ott is, lehet hogy szánok erre egy kis időt a közeljövőben.

Szóval amikor ilyenek a csütörtök délutánok, akkor az ember lánya joggal érzi, valamit jól csinál, nagyon jól.


*szerb

Már egy csomó képpel tartozom, most rendszer nélkül ideszórok egy nagy halommal.

Amúgymeg, ezzel a videoklippel egyszerűen nem tudok betelni.

http://24hoursofhappy.com/

troll

Ma ezt találtam egy bankautomatára ragasztva, a cédula azt üzeni hogy vigyem vissza a kiskrapekot egy bizonyos palacsintázóba, és megkapom méltó jutalmam.

Azt hiszem, passzolom a palacsintát és megtartom Edet.

A pénz nem boldogít

De!

Szuper szuper, Brisztolnak saját valutája van, mennyire menő már!

A lényege az az, hogy így a pénz a városban marad, körbeforog és a nyereség belső fejlesztésekre mehet el.

 Mondok egy példát.

 Elromlik valami a bringádon, van a kis bringásbolt meg az orszagos bringajavitólanc. Utobbi nyilvan olcsobb, de a kis bringasboltban fizethetsz BPvel. Ha BPvel fizetsz kapsz kedvezmenyt, annyira hogy megerje neked mint kispolgarnak oda menni. tehat arra vagy osztonozve hogy a helyi uzletet tamogasd. A nyereseg is varoson belul marad, es abszolute leegyszeusitve a kis helyi bringabolt tud terjeszkedni, esetleg nagyobb bérletet kivenni, tobb adot fizetni, tobb munkast felvenni. A város persze ad valamennyi kedvezményt a boltosoknak is akik elfogadóhelyek. A pénzforgalom pedig határokon belül marad (a helyi farmokra is vonatkozik, szóval 5o km-ig mukodik.)

De fizethetsz ezzel és kaphatsz vissza rendes pénzt, ez csak kiegészítő fizetőeszköz.

 

Természetesen van banki háttere is, kábé BrisztolTakarékPénztár. Egyes helyeken kedvezményt is kapsz ha BPvel fizetsz. A helyijáratokon is használhatod, az önkormányzta is támogatja.  Mennyire mennyire király helyen lakunk, na.

bohém

Ezer eve nem mutattam magunkról fotót, ezeket tegnap este készítettek rólunk.
 Egy régi loveboxos ismerős hívott el egy buliba, penészvirágok vagyunk, szóval húztuk a szánkat, de reméltük hogy gyakorolhatjuk a tánclépéseket amiket a nyáron tanultunk, szóval elmentünk. És klassz volt.
 Egy magyar ragtime zenekar játszott egy kocsmában a zömében magyar!értelmiségi!közönségnek, és mi remekül éreztük magunkat. A zene szuper volt, a társaság szuper volt. Ismételten rájöttem, hiányzik egy kulturalis pezsges, ahol valóban el is tudom magamat adni, iszonyúan hiányzik a társaságba járás. Meg egy csomó minden, ami Magyarországon VAN, de ott nem engedhettem meg magamnak soha.
 (wmnek nem hianyzik a pezsgés)
Jó lenne találni egy normális magyar társaságot itt. Jó lenne a zsigeri gyanakvásunktól megszabadulni, a nagy számok törvénye alapján most már egy csomó jó fej magyarnak kell lennie itt is.

Őket láttuk:

bristol birds

József, az ács. Kétezer éve bízhatsz benne.

Zseniális.

Lassan vége a képezősdinek, juhéj.

szuper hogy kisutott a nap

elpazaroltam semmittevessel az egesz napot, ccc

muzsika

Szuper esténk volt nekem és a fiúmnak. Összeöltöztünk, hangversenyre mentünk. A katedrálisban ami hatalmas és gyönyörű hallgattuk meg Handel Messiását, ami hatalmas és gyönyörű.


A katarzisélményről sajnos viszont annyit, a buszmegállótól a katedrálisig kábé bőrig áztam, úgyhogy az első részt végigdideregtem, és csak arra tudtam gondolni, hogy VESE,
A második részre helyet változtattunk és egy pislákoló radiátor mellett a Halleluja kórusig sikerült is megszáradni.

Januárra a terv  Beethoven, 4.5.6. szimfóniája egy maratoni szombat délután, ha sikerül rá jegyet szerezni,

De a legesleges leg zenei híre a napnak, hogy áprilisban új The Knife album, és lesz egy páralkalmas európai körút is. Nagyon régóta az szívem egyik legreménytelenebb és legdédelgetett vágya egy The Knife gig, és azt hittem ilyen már soha nem lesz a földkerekségen. jaj jaj.

prepare your hearts, prepare your walls

A szemétmocskos greffitiseknek még karácsonykor is van pofája vandálkodni, mocskosbűnös város ez a Brisztol, én mondom gyerekek, FeketePresbiterGyörgy valószínűleg már habzó szájjal keresztényüldözést kiáltana.


Ami ma elszomorított ma egy - amúgy tanult és intelligens- angol kollegám nem vágta ki az a Handel, ( úgy se hogy hendöl, ju nó messája, akkor esett le neki, amikor elkezdem énekelni hogy haaalleluja )
Mondjuk a téma úgy jött fel, hogy elújságoltam neki, hogy ha minden igaz, wm megy holnap és megveszi a jegyeket a fent említettre, juj.de.izgi. JUJ DE IZGI
holnap fodrász jujdeizgi
holnapután céges karácsony nagyon menő étteremben jujdeizgi





A mai politikai pedig legyen az, hogy megkaptátok már a fideszújságot? (azt amelyik arról hogy a bajnai színmagyar gyerekeket mészárol rendszeresen lefele,  majd képes és brassóinak használja fel a húsukat , nem guláschnak.) még nem? akkor majd holnap. Mivel azonban sokatok nem jut hiteles tájékoztatáshoz, akkor segítek a vádlottnak szóhoz jutni:




Nem messiás ő, nem is maszületett bárány, de jelenleg nem látok más hiteles alternatívát. (ha lesz, majd mesélek róla) Olvassatok, tájékozódjatok, nagyon fontos mielőtt eldöntitek merre van az arra.
És igenis fontos erre odafigyelni, a társadalmi nihilizmus nagyon nagyon veszélyes. 

Ha olvasnátok és tájékozódnátok, akkor tudnátok, hogy ennél a nagyon drága kampánynál vannak durvább húzások is manapság,- a tudomány, a kultúra és a vallás, egy nemzetnek ez a három a gerince, kinek-kinek tehetsége és vérmérséklete szerint valamelyik, és ezt a három tartóoszlopot rántották ki a magyarságból, mint hülyegyerek a macskát farkánál fogva. Majd elmesélem ezt is.

daru

Ez egy szuper, szénnel fűtött gőzdaru. Nyáron gyakran be is indítják, az ablakon bekukucskálva fogaskerekek meg olajosbácsik vannak.

Adományokból tartják fent, néha mi is dobunk egy két fontot. Általában mindenhova dobunk egykét fontot, a legtöbb múzeum ingyen van, és mikor még nagyon csórók voltunk, akkor ez elég jól jött.






És hogy politika is legyen, gondolkodtam megint. Okés okés eléggé egyoldalú vagyok, (meggyőződésem hogy jón). de a politika mindamellett szuper dolog.

Izagalmas, elgondolkodtató, olyan mint egy brazil szappanopera, csak kémtörténettel. Picit sajnálom hogy ha már így el van baszódva az ország akkor miért nem tolják már pulóniummal, meg ólommal. Értékeléseket elemzéseket kommenteket olvasni frissítő agytorna, kár hogy nem dohányzom nem iszom. (konyakoznék valószínűleg, vagy a dájánás cukor belsejéből a cuccot innám a reggeli lapok mellé)

Na. időm is van, meg ékezeteim is. Az igazság pedig három.

Szeretem a modern technikát.

nincs idom

sosem eleg

bringa

az van hogy egy olyan két hete találtam egy bringát. valaki otthagyta az enyém mellett lezáratlanul, koraeste, lopásveszélyes helyen, legyakva. vártam kicsit, telefonos segítséget kértem és elhoztam. igazából nem is lehetett ráülni annyira szét lett szegény gyepálva

amúgy közepes méretű női bringa, lila, pözsó. ez két nappal azután, hogy mélyről jövő sóhajokat eregettem a pözsóbringabolt kirakata előtt. az alkatrészek csillivillik rajta, megmenthető.

persze tolvaj nem vagyok, a lelkiismeretem megnyugtatása végett másnapra írtam egy cetlit, hogy elvittem, hogy meggyógyítsam, és otthont adjak neki, de ha a gazdája vagy, és le tudod írni, akkor visszaadom jelentkezz + ímélcím és másnap fóliába raktam és a biciklitárolóra kapcsoztam, még mindig ott van.

ma kaptam egy levelet egy idegentől, hogy köszi, nem az övé a bicaj, de szerinte cuki ember lehetek, mert újrafelhasznosítok, meg mert üzenetet hagyok hátra, és hogy reméli hogy megtarthatom a bringát, csókjai.

jó dolgok ezek feleim

lufis

ezekkel a képekkel tartozom már egy ideje, itt az ideje pótolni az elmaradást. csak a szokásos, a ballon fieszta, mutogattuk már a gömböket, meséltünk róla, blablabla.

a különbség csak az, hogy idén kimentünk a helyszínre.
ott van ez, ahol sárkányt eregettünk, meg piknikeztünk, meg gyógyfüveket szedtünk, Ashton Court. nem messze tűlünk, óriási park. vagy liget. kutyafuttató. dimbesdombos. emögött az élülett mögött terül el kábé

szóval kimentünk a helyszínre és teljes sokkot kaptunk, nem csak a ballonosok sportoskodnak ott, de egy óóóóóóóriási nagy búcsú van. minden kutyafüttyel vurstlival céllövöldével meg körhintával, ami ilyenkor csak szokás.
ez egy kicsit elszomorított minket, de sebaj, gyönyörű dolgokat láttunk.

ez itt például wm cégének a logója,remek

az idő nem volt a legkegyesebb, de azért sikerült egy-két finomságot elkapni:

rettegek a magasságtól, a repülőktől sem érzem magam túl jól, utálok a hullámvasutat körhintát libikókát, de ezt ki fogom próblni. abszolute biztonságosnak, megnyugtatónak tűnik, semmi ellenérzetet nem vált ki, gyönyörű lehet.

felszálltak több mint nyolcvanan, egy óránk keresztül csak mentek mentek ugráltak fel a levegőbe, gyönyű és kecses, vannak óriási nagyok, és egészen picik is. egy völgyből indultak, mi kicsit magasabban álltunk, szemmagasságban pár méterre csak lebegnek fel fel néha nagyon lassan, néha pedig olyan gyorsan, hogy ha a céges lift így emelkedne, akkor én kétszer rágnám meg a tízórai szendómat.

ez a három ép annyira szép,odavagyok wm szeméért.

míg wm fotózott, boldogan videózgattam, sokszor, hosszúakat. jól eldöntöttem, hogy majd wm csinál belőle valami kedves kisfilmet amit megmutogathatunk, valami kellemes muzsikával amit szerzői jogokra hivatkozva letilt a jútúb, meg ilyesmik, de minden negyedórás videó végén a rossz gombot nyomtam meg így az mentés helyett törölte az egészet, a hajamat téptem egészen konkrétan a végére már. sebaj, maj lesz máskor is, majd akkor megmutatjuk.

innen azonban olyan élmények következnek, amelyek elolvasása megzavarhatja idősebb rokonaim lelki nyugalmát, ezért egy kis önmérsékletet javaslok nekik, és hagyják ezt a bejegyzést inkább most.  nem kell tovább olvasni.

én szóltam.


.

estére olyan programot hirdettek viszont, hogy mikor már teljesen besötétedik akkor  elindítanak valami finom kis zenét, felállítanak egymás mellé harminc kisebb ballonocskát, és ritmusra megvilágíták őket,
nem hangzik rosszul, a végén meg tüzijáték

nekem meg ott figyel a bugyik alatt az a kis zacskó marihuána, amit másfél éve kellett kikunyiznom wmtől hogy megvehessem , mikor a hollandusoknál voltunk látogatóban. ( az egyéb herbálkeverékeket, kaktuszokat gombákat  mereven elutasította, még veszekedtünk is egy kicsit, hogy elrontja a nyaralásom, megmagyarázta, én meg vissza neki, hogy mi nem oké, és dacból nem ivott sört egy órán keresztül, hóóóóósszú )  mindegy, ezt egyszer kóstoltam még tavaly nyáron (nem volt kellemes élmény) , ezóta már biztos el is ment az ereje, de ott kell lennie a bugyik alatt, mert amíg van itthon fű addig fiatal vagyok, addig akkor szívok amikor akarok, addig felelőtlen vagyok, ésatöbbi. nem kell feltétlenül hoogy szívjak is, de muszáj hogy legyen itthon. mert én nem akarok felnőtt lenni, soha.

a legszomorúbb, hogy már nem is nagyon lenne kivel szívnom. ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább lecsökkent a tolerálható partnerek száma,(felnőttek, vagy túl gyerekesek) wm-nek pedig ez "nem-nem" sajni. egyedül eddig nem szerettem, meg azt se, hogyha wm monduk úgy lát. mindig ráparáztam hogy természetesen viselkedjek, és ezzel az összes élvezetes kis gikszert azonnal gonosz parává is változtattam

viszont most már nagyon bele volt férkőzve az agyamba, munkám sem volt még, de kilátásban már annál inkább, szóval mégis felszabadult voltam, szabadtéri program, muzsika, téma, tökéletes alkalom. wm pedig vigyázni fog rám, a sötétben.

visszasétáltunk a dombra kilenc körül, sötét van, de az összes firgő-forgó, cukorkásbódé, dobólabdás és jövendőmondó, és a szakállas nő pavilonja, minden ki van világítva. kissé megijedtem, mert elég sok ember tartott a helyszínre, nem szeretem a tömeget, és nem emlékszem arra hogy kell ezt kezelni.

mindegy, ha már itt vagyunk... leültünk erre a rétre,

elővettem a kis üvegpipámat, és hajrá. a terv az az volt, hogy csak egy picinykét szívok be, meg is álltam elég lesz, mikor a közeli körhintán a fények gyanúsan lelassultak egy pillanatra, de azt hittem csak képzelődök,  úgyhogy még egy pici. elindultunk a forgatagba (innen már nincsenek fotók), és pár perc múlva tudtam, hogy sikerült eléggé odatenni magamat. kicsit megharagudtam magamra, kicsit meg is ijedtem,  de aztán valahogy rájöttem, hogy annyira mindegy, ez ígyis úgyis így marad, úgyhogy hagytam wmet hogy vezessen.
furcsa volt, mert a körülmények nem voltak az igaziak mégsem, és mostanában nagyon elemezgetős lettem, szóval az egész egy nagyon billegős csónak volt, amiben nagyon óvatosan egyensúlyozgattam ki ne boruljak, de sikerült. érdekes volt, egyszer-kétszer azért vitorlát bontott az agyam, de a körülöttem bulizó tömeg ebben a hasonlatban a pirannyák lennének. egyszer paráztam be, mikor nem messze tűlünk egy kis kakaskodás alakult ki azt nem volt jó nézni.
aztán a zene sem lett az igazi, nem tudtam igazán kikapcsolni rá, bondzsovi, őszintén nem egy utazós zene, szóval korán hazaindultunk
mégis, annak ellenére hogy kiestem a gyakorlatból, ez egy ismerős kabát volt, amit felvettem, kényelmes és meleg, annak ellenére, hogy már korántsem divatos.
wm pedig nagyon nagyon biztonságos volt mellettem, ez volt az egyik legnagyobb meglepetés számomra, nem éreztem zavarban magam picit sem. néha póbált trükközni- az elején még kicsit bénán eltúlozta, de aztán ráérzett, néha sikerült is neki beforgatni, jó volt, nevettünk. a sündisznót pedig ő is benézte, az nem azért volt mert be voltam szívva!
és én örültem, mert sikerült ezt az egész témát odatenni az agyamban ahová való, kezdtem túlmisztifikálni,ahogy egyre távolabbról figyeltem.

aztán amikor eljött az a grefitis-utcabálos program, akkor tökéletes alkalom volt hogy a tapasztalataimat kamatoztathassam. odamentünk, tömeg, de ez másmilyen, ez jó tömeg. itt sok van abból a közegből ami nekünk kell. békésen szórakozni vágyó nemteljesenátlag átlagemberek, kábé a kör aki engem is olvas.  sok a gyerekeivel, sok a nagyszüleivel. körbejárunk felmérjük a terepet, melyik lemezlovas játszik az én talpam alá. rengeteg rendőr mindenhol, ennek különösen örülök. ez mennyire ironikus már, emlékszel még (az első fideszkormány idején) mikor hasonló mennyiségű fűvel a zoknidban próbáltál természetes arcot vágni, miköben a torkodban dobogott a szíved,most meg örülök hogy itt vannak, mert tudom hogy így nem lesz semmi baj, az utcát belengi az illat, a rendőrök pedig örülnek, mert ez a laza tömeg ez nem múlt heti sörösvodkás rioter banda.
szóval szerintem tíz rendőrből kilenc a marihuánát ajánlja itt. én spec diszkrétebb vagyok, wm elkísér egy sikátorba, drasztikusan csökkentett mennyiség, vissza a táncos részre, wm távolabbról figyel. én be a közepébe, becsukom a szemem, és. nagyon nagyon jó volt. . nekem, wmnek kínszenvedés nem szereti ezt a zenét, de büszke rám mert szép vagyok,és jól érzem magam, jól táncolok, és látja hogy ezt nem csak ő látja

ennyi a sztori. minden szép és jó, legyőztem egy mumust, és újra használhatom a menstuációs görcsök  legtökéletesebb ellenszerét ha kell.