gyertek velem zenés-táncos mulatságra




napok óta őket hallgatom. a szünetemben , teljes hangerőn, az arcomat eltakarva
olyan utána mintha aludtam volna


kéne egy másik blog

két hónapja nem dohányzom

őt pedig ágybavinném szívesen

újabb politikai:

izé, ha arra jártok, akkor lécci üdvözöljétek a nevemben dangert a bejegyzéséért. :)

milyen hosszú időre kellene elbújdokolnom a világból ahhoz, hogy egy igazán eredeti gondolatot tudjak kitalálni?

tiszta szívből örülök, hogy nem vagyunk otthon; tutira belefolynék a politikával kapcsolatos vitákba, mert mindenki szakértő manapság.
hányinger az egész, kihozza a férget abból is akiben nincs- véleménynyilvánítást olvashattatok egy megcsömörlött komcsitól

sok jó dolog kis bejegyzésben is elfér

az jó, amikor az ezüstre festett szoborpantomimest rázza az elfojtott nevetés a pódiumon.

meg az is jó, mikor a tandement tekerő, pirosba öltözött lányok visszafordulnak ha utánuk fütyülök.
nadrágjukra kívülről fel volt kötve egy meztelen műsegg.

wmmel háromszögsajtot zabálni zsemlyével parkban napsütésben egyszálpulcsiban egyszerűen megfizethetetlen.

hajóból integetni a fölüttünk szabadeső bándzsidzsámpingosnak is jó

holnap káposztástészta lesz.
jó

hosszabb helyzetjelentés

klassz reggel van. gyönyörűen süt a nap, fél 12, már úsztam egy órát, utána egy férfiismerősömmel rándevúztam a kedvenc kávézómban, narancsos sütit ettünk, és eszpresszót ittunk.
nagyon nagyon tavasz van, a konyhában eszméletlen szépek a nárciszaim, és kint olyan egy hét múlva nyílnak, most még csak krókuszok meg hóvirágok, meg egyéb izék, korán világosodik, későn sötétedik, ficseregnek a madarak, rügyezik a folyópart.

munkát keresek, én is, mert persze nekem mindig össze kell balhéznom valakivel, jelenleg a területi főnökkel, persze nekem van igazam, de ocsmány köcsög volt velem, előretámadott mondvacsinált indokokkal, mert tudta, ha nem ő kezd, akor én fogom felhozni az alkalmatlanságát. gondolkodom azon hogy elmegyek egyel feljebb és elsírom hogy áj em bizony érezni negavive diszkrimináltnak, báj az inglis náci, az ilyesmire úgyis ugranak. vagy a telefonszámát feladom valahova, hogy tanulni vágyó fiatal transzi.
vagy csak csnedesen kilépek innen. kirúgni engem úgyis lukszus lenne nekik, rohadjanak meg, túl jó vagyok.
(szerintem a műsor egyik nagy oka az is volt, hogy nem akar hazaengedni arra a hat hétre, és majd ha eljön akkor azt mondhatja, hogy büntiben vagyok)

nna ennyit a rossz dolgokról, de azontúl hogy egy napig nyomta a vállamat, különösebben ez sem érint meg, mert az élet nagyon klassz.

például nagyon finom tiramisut tudok csinálni,
meg most csendesen szól itt valami kellemes muzsika,
és wm minden reggel beül a munkahelyemre és ír egy órát, felviszek neki egy pohár vizet mikor befejezte a kávéját, és megpuszilom.

turkáltam egy eszméletlen durva kötött ruhát, bárcsak látnátok. újra és újra rájövök hogy azért vagyok kövérre átkozva, mert ha esztétikailag jobban vállalható testem lenne, akkor állandóan mutogatnám, gátlástalanul, úgy mint mamzel, csak nem írásban
sohatöbbé nincsen hekszensusszom, szeretek úszni, nagyon klassz, és azóta sem dohányzom, kezdem megkedvelni azt az érzést ami azzal jár, hogy ebben a testben kell élnem
hátigen, izé, leszoktam a cigiről asszem egyelőre

azt álmodtam, hogy rotót elrabolta egy perverz, és lebilincselte egy pincébe, és férfi volt úgyhogy megsajnáltam őt, és inkább felébredtem.
ha pedig már itt tartunk, fura, az elmúlt sok hosszú évben nem volt ilyen soha, nem vagyok feltöltve bokszon. elegem lett belőle nagyon, mert azok is férgek akik nem, és mindenki eltűnt amúgy is aki a bezzegazénidőmben, hagyjukmán, erre meg visszajön a plasztik, visszajön a luca, mi lesz a következő, neuromancer? de akkor se töltöm fel magam, mert addigra ezek megint lemerülnek, és egyedül maradok ott.

wm újrarakta a gépet, amin el volt mentve az ivives jelszavam, amit már nagyon régen elfelejtettem, úgyhogy sohatöbbé nincs ivivem, ezt vegyétek figyelembe ha írnátok ott
a gemkraftos mentéseimet jobban sajnálom mondjuk
és még így se megy rajta a híróz

szóval wm ír jókat, de csak ott lehet elolvasni, mert lusta vagyok a blogjára felrakni, de majd talán holnap, okés, elolvastam az attilásat, és mondtam neki, hogy most irígylem a lucát hogy tudja, deszemét, erre rámnézett, furán, és mondom hogy tééényleg,hádeénmég attilát is tudom, és nagyon nevettünk, és utána beleírtad az értékelésbe, hogy deörülsz, hogy tudod hogy darvak kikötő arnolfini, és akkor küldtünk puszit.

és a legklasszabbat a végére hagytam, szóval az van, hogy nekem már nagyon honvágyam volt, egy megfelelő méretű otthonra, ami a kettőnké, és hisztiztem meg veszekedtem, meg rinyáltam, és akkor kerestünk, aztán találtunk, nevettünk hogy úgyis az első lesz, mindig az első, aztán megnéztünk párat, utána be akartam blogolni, hogy melyiket válasszuk, aztán választottunk, az elsőt és elsejével költözünk, nagyon jó, szóval van a mi hidunk, lejjebb kell sétálni a folyó mentén a zsilip irányába, és utána van, tudjátok az a zöld gyaloghíd, na annak a lábában, tetőtéti délkelet-dél-délnyugati sokablakos. ki jön mikor látogatóba, hee?

klassz. kifizetjük a kifizetnivalókat, utána én eladom a részvényeket amiket akkor kaptam a munkahelyemtől, amikor bekerültem, (és ha felmondanék, akkor visszavennék, csak addig használhatom amíg bent vagyok) és abból veszünk repcsijegyeket, mert a harmincadik szülinapomat márpedig otthon akarom tölteni,

és boldog szülinapot a csárlinak

és szertlek benneteket

most pedig felöltözöm, wm elvisz valahova ebédelni, majd megyek dolgozni és nem is bánom, mert alapvetően szeretem a munkámat

nagyon sok jó dolog történt mostanában, meg egy kis rossz is, ne haragudjatok,lusta vagyok íírni

mérges lány*

kicsit lobbanékonyabb vagyok, az igaz. bár nem tudom, hogy a való életben is, vagy csak a drámaian haldokló laptopommal, (szóval egyelőre azt sem tudom eldönteni, hogy cigihiány vagy ennyire sokkal rosszabb a géphelyzet) de a hétvége folyamán szerintem többtucatszor vonyítottam a képernyőbe, hogy miakúúrvaanyádvan

holnap újrarakja wm, és utána kiderül

mondjuk ez érdekes, mert wm szokott így viselkedni tárgyakkal, csapkod, ordítozik, hergeli magát a gutaütésbe, és nem is lehet lenyugtatni, nagyon utálom az ilyen rohamait, amikor mondjuk teljes erőből nyomogatja a kikapcsológombot, vgay csapkodja a klaviatúrát, nem fogja fel, hogy attól nem lesz jobb sőt, de most legalább megtudja, milyen érzés volt eddig nekem, mert marokra fogom az egeret, és ütemesen verem vele az asztallapot,
kineveti magát bennem

egyébként pedig ezt azért osztottam meg veletek, mert más oldal nem jön be, aludni meg még nem lehet, wmre várok, hogy fogat mosson, és lefeküdjön, de ez addig nem történik meg, amíg ki nem hűl a "neocitrán"ja annyira hogy megihassa, de forrróóóóó
beteg, szortyog, köhög, és nagyon keményen fog horkolni.

kár hogy holnapra meggyógyul, szeretem ápolgatni, cuki, és meleg


*korom és testalkatom alapján inkább dühös asszony

ennivörszöri

egy hónapja nem dohányzom

a napok könnyen telnek, néha vacsi után megkérdezem wm-et hogy szabad-e, aztán nevetünk, hogy úgyse.

ma valaki akivel rég nem találkoztam le akart lejmolni egy szállal, kedvesen. bocsánatot kértem tőle.

szagok, tüdő, énekhang, lassan jönnek vissza.

önbizalom csillagmillió
képtelen vagyok feldolgozni, hogy képes vagyok rá

nasik mondjuk becsúsznak. kis süti, kis csoki. nem bánom, mert képes vagyok zihálás nélkül felgyalogolni a parksztrítre, úgy tűnik, nem a túlsúly volt a bűnös eddig sem.

a frusztrációt kétféleképpen vezetem le. (ez csak és kizárólag munkahelyi) vagy rögtön azonnal torz sikoltozással, (szélesmosoly pardonmiaszekönd, kisétál áiáiáiáiáiáiáiirrrrrrrakurvaanyád, visszajön, szélesmosoly tenkjú)
hosszútávon meg úszással, az nagyon jó, oda vissza, oda vissza, oda vissza, csak arra figyelve, hogy milyen messzire jutok el egy levegővel (már majdnem a vizimentők székéig, ami pedig középen van) majd a végén, mikor teljesen kifáradtam és meghaltam, tíz perc lebegés. ha nem félnék attól, hogy egyszer azt hiszik megmurdáltam, és beugranak értem, akkor lehet el is aludnék
mondjuk az idegpancsi eredményeképp sokkal jobb a derekam állapota, szóval ezt is jóváírhatjuk a nemdohányzás javára

az anyagiakat nem is emlegetve

meg hogy mennyire büszke vagyok.

néha eszembe jut, hogy mikor kellene egy szál cigit elszívni, hogy lássam milyen érzés, de ez valahogy mindig eltolódik. most valahol ott tart hogy majd otthon , nem is cigizve, de munyi szápotózva, ki tudja mi lesz ebből, ahhoz képest, hogy úgy indult, hogy minden nap csak egyet.

hát eddig itt tartunk