a nap magyarázata

-na jó, hát nem mindenki születhet autistának

az van, hogy annyira faintos az idő, hogy minden délután muszáj kint lenni.
szerintem szeptemberig nem is írok blogot.

leégtem tegnap. a naptól. le.
be se megyek, ha nem muszáj, csak kakaóskalácsot sütni. meg limonádét csinálni. meg pisikakilni.

a gyerekek áhitatosan néznek ki a szabadba, lassan mi is kikerülünk. vajon milyen a friss levegőn? nincs túl hideg?

mindegy az, biztos jó lesz. én már nagyon mennék.

külön felhívnám a figyelmet a bal alsó sarki ültetvényrészletre, mert az majoránna.
a fele wmtől mert odavan értem, a másik fele pedig magditól, mert nagyon jó fej.

a következő képen azt a virágot láthatjátok, aminek egy hónapja körülbelül ötven tesóját téptem ki, mert azt hittem gaz. az ideggörcs tépte le az arcom mikor a virág egyszercsak kinyílt.

egyéb versenyzők:

szóval kiköltöztettük a gyerekeket az üvegházba.


van aki már cserépbe is került
van itt minden földi jó, á&r nevelgeti a háztájit:
szerváltam egy könyvet, ami divatos máriatreben, szóval nem olyan okos, de kezdő bosziknak tökély, meglátjátok, idén még saját készítéső ajakír meg csípéskenőcs, izgatott vagyok, sok faint fűszert nevelgetek.

a csípéskenőcs kelleni is fog, ilyenből sok van:
akkorák mint a fél öklöm, hangosak, és a hálószobánkba járnak nyaralni.
wm nem örül neki. pohár és képeslap segítségével üvegharangot gyárt belőlük.

ez egy olyan délután utáni este, amikor nem tudtam miről panaszkodni
pajti nagyon otthonosan mozog nálunk.bár a szappanbuborékoktól fél.



ez utóbbi képre elég büszke vagyok. csak úgy mondom.
meg a következőre is. merazenyimé

nyami bami.

szóval összegezve az élet ilyen:

kertész leszek, pontosabban kertépítő

kerekecske gombocska,
kertecskénkben büdöske.

hangszóró az ablakban, a térdem piros mint egy ambíciózus titkárnőé
sütanap, szépazélet

kultúrsok

sokszor énekelgetek, fütyürészek bent a munkahelyen. el vagyok könyvelve az engem kedvelők körében mint furcsa, az engem kevésbé kedvelőknél mint idegesítő, és ez a kettő néha összemosódik.

szeretek például ismert dallamokat fülekben elültetni, ilyenkor egész nap azt az egy dallamot kell, fütyürészi, zümmögni, dúdolgatni. zsizsegni. a szupermen zenéjét. vagy a lambadáét, vagy gyönyörű tavaszi napsütéses napon három karácsonyi dalt felváltva. (mondjuk amikor ezt csináltam már rámszóltak, hogy nem kéne)

aztán lehet magyar népdalokat fütyülni egymás után összekötő dallamnak a magyar népmesék dallamát használva, ezt általában még szeretik is.

aztán ha nincsenek bent sokan, akkor énekelni is lehet ezeket, egyszer elénekeltem magamnak a madárkamadárkát , és arra néztem fel hogy egy csomóan néznek totál csöndben olyasmivel az arcukon ami miatt énekelni érdemes, zavarba is jöttem úgy csináltam mintha nem vettem volna észre, énekeltem tovább csak akkor már akartam is, és el is cseszerintettem.

de a legjobb mégis az, amikor wm véletlenül hallótávolságon belül van és akkor lehet olyanokat énekelni, jó hangosan

hej dunáról fúj a szél
szegényembert mindig él
dunáról fúj a szél
ha dunáról nem fújna
olyan hideg nem volna
dunáról fúj a szél

hej zolika zolika
adjál már egy puszika
zolika puszika
ha adnál egy puszikát
nedves lenne puncikám
kukika puszika

touch wood

okés gyerekek.
bejelenthetném érdekesebben is, de akkor lelőném a poént.
tessék megnézni



akkor most ünnepélyesen elmondhatom, hogy először, most nahát nahát, egy telefonreklám megérintette a szívemet.
ezt akarom.

szerintem a legvisszataszítóbb ízt a szájban az a fajta irígység hagyja, amit olyan emberek nagy sikerei miatt érzünk, akik mindent úgy értek el, hogy akit lehetett lehúztak, akin lehetett átgyalogoltak.

sportfelszerelés

-ki van szakadva a harisnyád! - mondja a hamiskás arcú, sármos kollega, - ugye tudsz róla? -
szóval a lábamat nézed, jól van, nézzed csak, elsőrangú lábaim vannak, de bakker ez volt a kedvenc harisnyám, csipke, én voltam a hülye, leszaggatta rólam a bringa
de én a nagyoktól tanulok, szóval nem vettem eddig tudomást róla, tehát nem volt kiszakadva de most hangosan felhívtad rá a figyelmemet, ergó te szakítottad ki, ez volt a kedvenc harisnyám, revansot akarok.
-ó igen, tudom, az a fránya bicaj, és nézd, itt is- rántom fel ártatlanul a szoknyám a seggem pereméig, és kitekeredve próbálom megnézni a combom hátsó részét -látod?
köhög, nem látja. nem is láthatja, nincs is
- de, de, ott. kicsit feljebb, ugye?
-igen igen.
-a bicajozás... a harmadik harisnyám a héten, szörnyű, na szia.
-szia

politikai költői

-hát te honnan jöttél?
-magyarországról
-az az eu soros elnöke, ugye?
-igen
-tehát eddig magasról volt leszarva az országotok, és most talán van rá esély, hogy alacsonyról szarják le, de közben esetleg lenézzenek?
-jól látod.
-akkor hogy lehet az, hogy ennek az országnak a kormánya megengedheti magának, hogy embereket a munkahelyükről kirúgasson azért mert nem ért velük egyet egy földrajzi hely elnezevésében? (akarom mondani, a hely új nevében levő szavak sorrendjében, szóval hogy a 2-3-5-4-1 helyett az 1-2-3-4-5-6-ot ajánlják)
-sajnos erre nem tudok válaszolni
-és ezek azok akik fülkeforradalomról meg népakaratáról beszélnek?
-hát, igen.
-ez elég vicces azért.
-igen, innen messziről jómagam is mosolygok a szituáción.
-igaz hogy a legfőbb gond a hely nevével az volt, hogy a kormánypárt vezetőjének a legnagyobb politikai ellenfelének a keresztnevét tartalmazza?
-ez inkább urbánlegend, de könnyen elképzelhető az illetőről.
-tervezed hogy hazaköltözz?
-

pajti

szóval rajtunk kívülálló okok miatt nem lehet igazi állandó ittlakó cicánk. ez összetöri egy picit a szívünket, de ami késik nem múlik.

a környéken sok macska él, valószínűleg mind egy kandúrfejedelem leszármazottja, a nagy fekete-fehér királyé. ők gyakorta megfordulnak az udvarunkban, átutazóban, ügyesbajos dolgaikat intézve.

van egy fiatal kandúr, aki egyre gyakrabben jelent meg, reménykedtünk, hogy őkelme lesz a pótmacska.

ha láttam mindig beszéltem hozzá, nagyjából mindig el is szaladt, egészen két héttel ezelőttig.
akkor az egész szombatot rászántam, egy kis szalámi, szétszórva a kertben, aztán egyszer csak mögémsettenkedett mikor a madáretetőt töltöttem föl, én jobban meg voltam lepve.

főleg mikor nem szaladt el. elmondtam neki, hogy ha figyel akkor talál nassolnivalót a fűben, és hogy most nem vele foglalkozom.
azt is elmondtam, hogy többen vagyunk itt, de nem fogjuk bántani, és hogy nyugodtan körbenézhat akkor is mikor itthon vagyunk.

és persze a legfontosabb: hogy van még abból a szalámiból.

kihozatam pár szeletet, és utat pöttyöztem vele az ajtóig, leültem, és vártam, beszélgettem csalogattam.

fél óra múlva kikapta a kezemből a falatot.
nem símogattam meg, majd ha akarja úgyis kezdeményez, sziszifuszi munka a macskaszelidítés.

és így tovább ésígytováb. napokig. van már simi van már dorombolás. meg hasrafekvés, aztán kézelkapásos karmolós harapdálás.


nagy a boldogság, bizony.

minap nyitvahagytuk a konyhaajtót, hogy szellőzzön a ház, mi a kraftszobában ültünk a gép eőtt, mikor megéreztem hogy figyelnek, hátrafordultam, és azt látom, hogy a kispajtás ül az előszobában és figyel minket. ehhez nagy bátorság kellett, mert az a harmadik helyiség. lassan kimentem utána - kint játszottunk, a macskanasit leszarja amit vettünk, de a szalámit szereti a kis rohadék.

odavagyunk.

gizgazcsrkészet:


(külön felhívnám a figyelmet wm órájára, ami szülinapjára járt volna, de egy hónappal korábban kikönyörgött)


egyzser már bement a házba úgy is, hogy tudja hogy látjuk, na az nagy műsor volt, kint az udvaron még felvetett farokkal ő volt a király, de kintről figyelve láttuk hogy ben nagyon óvatoskodva szaglász körbe, meg volt iszkiri is, mikor mi is beléptünk.

szóval úgy néz ki, hogy lesz pótcicánk. ezek jó dolgok.

pajtik

farmville3

talán a rövidnadrág egy lehelletnyit túlzás, de így kell a déutáni kávét elfogyasztani.

a kertben

a kertben, ahol ilyesmik:

őt már mutattam, a kép csütörtöki készítése óta rúzsaszín bimbók tűntek fel rajta. meg vagyok zavarodva


bimbósbokor kinyílt, van rajta vagy ezermillió ilyen:

sok sok krókusz van, szertemindenhol:
például:
vannak a szokásos nárciszok:
meg egyéb nagyvirágos bokrok is:

mindenféle színben:
persze ha szembesüt a nap akkor nem lehet őket látni.
olyankor teregetni is nehéz, de ne higyjátek hogy panaszodom:
szóval vannak szépek, és vannak illatosak,

vannak amikről fogalmam sincs mik lesznek:

meg akikről azért sejtjük:



vannak virágok akik mindig lefelé néznek:
lefele folynak


a pitypang a kedvenc virágom:


aklüke nagy munkában:

baj van ha észrevesz:


mert utána megy az illetlenkedés:
na de a békesség kedvéért: