akartam kicsit panaszkodni, hogy megint nincs meló, nem hívnak a lásstól, fogy a pénz, meg haragszik rám a wm.

ja. meg van két pattanás a combomon, de legalább nem derékig mart le valami piros sár bakker mennyire iszonyú mennyire felfoghatatlanul szörnyű ez.

láss egen

újabb láss interjú.

nem izgulok. ismernek régóta, ha fel akarnak venni felvesznek, ha nem nem, nem a mai szereplésemtől függött. amúgy csoportfoglalkozásos móka volt, húsz emberes, és a végeredménytől függetenül is vicces.

a szívem szakad meg annyira szeretném ezt a melót, és nagyon megérdemlek már valami jóságot az életembe, de ha nem sikerül talán ez alkalommal jobban fogom fogadni.

mindenesetre most eszméletlen illatos vagyok, és az interjú után hatalmas meglepicsomagot adtak mindenkinek

péntekig kiderül.
jaj

poliltikai **

jaj, én úgy örüök, hogy az önkormányzati választásokon is a fidesz nyert elsöprő többséggel, mostantól jön a tejjel mézzel folyó kánaán, ha nem akkor az csak a büdös mocskos rohadt kommunisták bűne természetesen, de ha igen akkor megmondtuk mi mind, forradalom ez kérem, tudjuk hogy nem lesz többé lopás csalás korrupció, drogosokbuzikbicajosok, pusztuljanak, vágd le a hajadat édesfiam, megcsináljuk azt is, igen azt amit akkor elleneztünk, de most már nem, nemérted,


gyurcsánytakarodj még mindig, na húzzál be még egy felest ennek örömére, majd rendezem, ha megjön a nyugdíj,mit húzod a szádat te is csak egy mocskos kommer vagy
-eszembe jutott a régi minis gárda, biztos örülnének (örülnek ha még megvannak). tolnák befele a ászokvodka kombókat, harmatos szemmel, hitelre, komenistáznak, biztos, míg a gárdás igazmagyar erdélyi kislány a harmadik felest már bátran négycentnek adná ki nekik.
meg az ilyen gondik,akiknek mindent elvettek a komcsik csak ez a kis gorgonzola maradt dióval a budai hegyekben, meg az az utcabeli évekkel ezelőtt,aki hisztérikusan üvöltött a családdal, hogy a fideszre kell szavazni- mondjuk neki hálás vagyok, ő segített végképp beállítani a politikai hovatartozásom,



most majd biztos minden sokkal jobb lesz

csak a napi ritmust kell átállítani hogy merre kurvaanyázzunk ugyebár

a mollinak azért nagyon megörültem most, gratula, meg fúúú meg áá. izgis.

grrr

fiscsike-foscsika, sőt mi több; szarcsika nap volt ez a mai, köcspöcssi kurcsianycsijába a pacinak kukcsiját, mert kirángatott minket a szombat délelőtt háztűznézőbe de baszcsizott se megjelenni.
nagyon mérgesek voltunk, mert késésben voltunk, és mi udvarias rendes emberek vagyunk, úgyhogy taxit fogtunk (és fizettünk ki ugyebár) hogy odaérjünk, sikerült is, emberünk sehol, hívtuk kicsöngött, de nemigen vette fel. úgyhogy asszem az ímélcímével meg a telefonszámával fogok egy két huncut helyre regisztrálni. szóval a lakáskeresés még mindig bekapcsolva. ehh. (úgyis kivesszük az elsőt amit megnézünk, mi mindig így csináljuk, eddig bejött.)

vásárolni is voltunk ma, amióta nincs állásom ilyen nem történt, most megkérdeztem wmet kell-e neki valami erre megmutatta a hatalmas tátongó szakadást a cipőjén, a guta ütött meg.

tavalyelőtt egy gyönyörű barna doktormártensz cipőt kapott, nagyon drágáért, besétált vele az irodába, ült az íróasztalánál, hazasétált, kábé kilenc hónap hordást bírt, és ELTÖRT a talpa. nem elkopott, hanem eltört. tudod, az a híres sárga gumitalp. sokkot kaptam, mert én három évig hordtam a martens cipőmet, minden nap, kivétel nélkül, de így megy ez.
úgyhogy legközelebb egy iszonyú drága ketörpillár cipőt kapott, elegántosat, szépet,odafigyelve arra, hogy kellően vízálló, meg ergonómikus legyen, tavaly ősszel, hordta kábé fél évet összesen, és leszakad a sarka konkrétan. az a baj, hogy sose tesszük e a blokkokat, a keterpillárt azt most legszívesebben beperelném. *

úgyhogy most egy általunk nem ismert márkát választottunk egy olyan helyen ahol lejárt divatú cuccokat árulnak féláron, és csak azt néztük hogy olcsó legyen meg megfelelő méretű.
állítólag három év garancia van rá. aha.**

mindenesetre, a háztűznéző, és a cipővásárlás annyira kikészített minket (nem soroltam fel az összes apró gikszert, de ekkorra már kínunkban röhögtünk annyi volt) hogy vettünk két könyvet, ami jó
és a kedvenc éttermünkben ettünk a kedvenc hamburgerünkből ami meg mennyei. még a büfije is karakteres.

amúgy wm vicces volt, negyed óra hiábavaló várakozás után megpróbált betörni a házba, úgy rángattam vissza az ajtótól, mert riasztós, és egészen a buszmegállóig fogadkozott hogy visszajön bosszút áll.
mondom mit, morzsát szórsz hogy idecsald a sirályokat?
nem, betöröm az ablakot, vagy beragasztom az ajtót purhabbal.
az nem ragaszt, akkor inkább pillanatragasztóval.
igen. a kulcslyukba is

itt egy kép róla, amikor iszonyú mérges. :



itt éppen azért, mert nem jön az a rohadt busz.

megnézte a képet azt mondja nincsen neki karizma. hortyogva röhögtem, hogy tényleg nincs.



*vagy bedobnám az ablakait kővel

**rákerestem a cipőre, és véltlenül ugyanaz gyártja, mint az évekkel ezelőtt szülinapomra kapott sárganyelű késemet. nagy baj nem lehet.

majdnem megríkatott hogy eltört a kedvenc napszemüvegem, igen, a sárga. nem tudom mihez fogok kezdeni nélküle. oyan szép meleg színe volt belülről.

szerencsére van foszforeszkáló vámpírműfogsorom amit az éjjelilámpa fényénél feltöltök, sutyiba berakom a számba, lekapcsolok mindent, wmhez fordulok, érzelmesen megcsókolom, kicsit eltávolodok tőle, majd szélesen elvigyorodok.

így megy ez.

hamupipőke

szóval van munkám, hétfő óta dolgozom, de annyira nem vagyok á büszke, hogy világgá kürtöljem, inkább csak csendben súgom.

mindegy, örülök neki, mert már kicsinált a munkakeresés. amit szeretnék ahhoz nincsen elég gyakorlatom, vagy nagyon külföldinek számít még az önéletrajzom, amihez meg elég az önéletrajzom ahhoz meg túl sok. szóval recepciósnak telefonoskisasszonynak még nem vesznek fel, a vendéglátóiparba, boltokba már nem. (vagyis ott úgy van, hogyha felsővezetőnek jelentkeztem nem elég a tapasztalatom, a középvezetőhöz elég lenne, de azt cégen belül megoldják, lentre meg túl sok vagyok, pedig nem lenne piszos a meló. azt hiszem tartanak tőlem, volt olyan interjú, -eladónak jelentkeztem -ahol meg kellett kérdeznem, hogy most eladónak vagy műszakvezetőnek interjúztat, mert a kérdéseiből nem sikerült leszűrnöm. persze sajnos nem feleltem meg.)
szóval most nagy az öröm, kaptam egy alkalmi melót,
azt mondták egy hét lesz, az is valami, kezd már szorulni a nadrágszíj keményen, meg unalmas is otthon, legalább emberek közt vagyok, gondoltam,
szóval hogy egy cég irattárában kell rendet rakni, az akták között,

aha

egy egész emelet az enyém, egy totál üres iroda, ötven elhagyatott kompjúterrel, talán még ijesztő is,
és ennek az emeletnek egy kis spájzába milliónyi (azt hiszem nem túlzok most) képeslap nagyságú műanyag lap - mikrofilm - behányva, ezeket rakjam akkor most ábécésorrendbe.


annyi a segítség, hogy nagy fém tálcafiókokra vannak szórva - betűnként.
az A kész volt, hétfőn kezdtem a Bvel, holnap talán befejezem a C-t. nézzetek vissza holnap, megpróbálok fotót csinálni róla, művészit, az lesz a címe, hogy monotonitás
eleinte még napi négyszer jöttek fel megkérdezni hogy haladok, és biztosítani arról, hogy deszar nekem, ma ez kettőre csökkent.
mondjuk nem panaszkodom, az első nap szörnyű volt zene nélkül, de most két év elmaradását törlesztem, ma airt hallgattam, emil rulezt, budapest bárt, meg bartókot, tegnap tacsengót, zagart, dzsangó reinhártot, meg hungáriát, előtte meg miss platnumot
napi nyolc órában, egyelőre egész jól elvagyok,

feljönnek, megkérdik hogy vagyok, jól, felelem, erre lecsapnak rám, hogy ne hazudjak, fura, attól tartok nagyképűnek tűnnék, ha elmondanám mennyire, de mennyire felszabadító érzés, hogy a legnagyobb hiba amit elkövethetek, ha a kétezer clark közé bekeveredik egy clarke, jó kicsit nem vezetőnek lenni, nincs kisabda a gyomromban, hogy most mgint miért fognak lecseszni, hogy csak a saját munkámért vagyok felelős, nem másokéért.

mondjuk arra rájöttek, hogy ez a munka el fog tartani egy darabig, szóval egy hét helyett szerintem lehet ez egy hónap is. vagy kettő. két betű egy hét alatt. addig meg csak találok valamit, kedden megyek interjúra a lássba-megint.

mondjuk egészen eddig iszonyú fáradt voltam egy nap után, de ma bringával mentem, és a hazatekerés kitakarította az agyam, szóval végképp nincs ok a panaszra, elleszek ezzel egy darabig,
ámen




szevasz, viszlát
így élünk, így halunk
az élet egy strand

füstös

nyolc hónapja nem dohányzom. tegnap volt a hónapforduló. elég büszke vagyok magamra, lehetek is.
az élet kényelmesebb és könnyebb cigaretta nélkül. a minap meglepődtem azon hogy köhögök, nem is emlékeztem rá, hogy mikor utoljára, pedig azelőtt mindennapos volt.
a csikkeket utálom, a rosszabb minőségű dohány illatát is, a jóféle az kellemesen érint. beszólok az utcán annak aki eldobja. na jó nem mindig, de ha gyengébb akkor mindenképpen.

félhosszt egy levegővel úszom le, nem vagyok büdi, nem kell a rengeteg kelléket magammal cipelnem, nem kapok sokkot ha nincs nálam dohány/papír/szűrő/tűz/cigi.

***
és az az érdekes, hogy azon ritka akalmakkor mikor pipából szívok füvet nem akarok hörghurutban azonnal elhalálozni, a hideg füst végigszalad a hörgőkön, és ezt figyuzzátok: valahogy sokkal kevesebb is kell, és nem csak azét mert a ritka alkalom tényleg ritkát jelent, hanem szerintem azért mert visszagyúgyult a tüdőm, és töményebben dolgozza fel.
***

szóval ilyesmik. persze hazudnék ha azt mondanám hogy nem hiányzik.
de mondjuk tegnapelőttig nem hiányzott, voltak napok amikor már eszembe se jutott (pedig a homlokomon a seb még mindig ott van, úgyhogy maradt ami emlékeztessen)
de tegnapelőtt amikor kinéztem az ablakon egy lány nagyon gusztusosan gyújtott rá, azonnal elindult a nyálelválasztásom, olyan gyomorbavágóan tört rám a cigizhetnék hogy ha lett volna itthon rágyújtottam volna,
aztán volt egy jó füstfelhő, a torkomon akadt mintha karikát akarnék fújni,
a franciáknál a kasszásnő hátulról siet előre, régen még én is kiültem vele, felénktornyosult a felázott tűzfal, mohás macskakő, cserépkorsó, kagylókból fűzött giccses falidísz meg strukatórnád, hogy a vakolathiányt takarja, ülünk a billegő hokedliken, ötven körüli csinos hippinő, beszélgetünk a szakmáról, nem tudja hogy én annyira nem kedvelem a párját, tenyérbemászó fajta, aki válligérő apródfrizuát visel negyvenvaamennyi éves férfi létére.

. ma a hivatali mosoly alá nagyon bemászott a fáradtságuk, nem szeretik annyira a boltot, fura, mert én bármikr átvenném tőlük; kédi a nő hogy nyugdíjas vagyok e még, mondom igen, emondóan, ő irígykedve néz. unatkozom már - folytatom, hiányoznak a vendégek, Hiányoznak a vendégek? vág a szavamba a párja, ő is meglepve néz, eléggé tiszta sor, hogy nekik meg pont nem. én elröhögöm magam, wmnek felrándul a szemöldöke, ők pedig gyorsan kifarolnak a szituációból, tudják hogy én értem miről beszélnek, de a többi vendég taán rossz néven venné

ilyesmik a füstölésről.

ma éjjel mondjuk a felsőandrissal randevúztam álmomban, jó volt, valami ligetben ültünk, egy almafa alatt, sütött a nap, és a fú egy picit elsárgult, apu sétált el előttünk egy hatalmas csillogó szőrű elegáns agárral, olyan színű volt mint a hajam, kérdeztem mi a neve, Rex, válaszolta, pedig Rex loncsos farkaskeverék volt.
Aztán az Andris megkínált egy cigivel, hatalmas élvezettel szívtam el, majd kaptam sokkot amiért megtettem.

később megnyugtattam magam hogy nem számít úgyis álmodtam.

jó lenne elszívni azért majd egyszer egy jó cigit.

dohog

írnom kellene már, tudom, de lusta vagyok és motiváció néküli.

nem szeretem annyira már ezt a blogot, mert unom hogy állandóan viselkednem kell benne. viszont kettőt meg nem tudok, meg nem is akarok vinni. ehh. csírájában fulladnak el a jobb gondolataim, (picsábamá)
(ha a testiségről írok az egyik nem szereti, ha káromkodok a másik kritizál, ha gusztustalankodok a harmadiknak sír a szája, és így tovább, ez nem az ő évikéjük, ja. pedig tényleg nem, jó lenne hozzászokni.)

de nincs mindennap búcsú hogy fotókkal illusztrálva meséljek szépeket.

énkicsipónim


ezért nem írok mostanában, többek között.

nem akarom én a kedves családomat megbántani, mert pont ők azok akikkel emiatt meggyűlik a bajom, de nincs kedvem feladni eme kedves szórakozásomat sem.

ezért azt találtam ki, hogy ezentúl a családom tartson öncenzúrát, és a csillaggal jelölt bejegyzéseket ne olvassák el, ha pedig igen, akkor az onnantól kezdve az ő bajuk, én szóltam.
iyesmik.

politikai

arról kéne írnom, hogyan telik a sorsunk, csak be vagyok fordulva egy kicsit, szóval nem megy.
nem rossz kedvem van, félreértés ne essék, csak a munkanélküliség beszűkít egy picit, és nem tudok írni sem.

amiért most mégis, az pedig az - és itt kérem azon olvasóimat, akik nem szeretik ha káromkodok, hogy menjenek el most-

hogy olvastam egy cikket az indexen a ferihegyi állapotokról, plusz a kommenteket, és az egyik olyasmit talált mondani, hogy ilyen viselkedést utoljára a

"2006-os rendőrattakok idején látott"

hogy mi a kurva anyád van?

ki sem fejtem, mert csak felbaszom magam.





amúgy wm egy javíthatatan romantikus, tegnap rádióműsort tartott, és ezt a számot küldte nekem:

:

kéne egy másik blog is. ott megírhatnám hogy azért szeretem ezt a számot mert az első randevúink egyikén wm hajókázni vitt, budapesti panoráma, vatever, lefizettük a matrózokat, hogy kicsit menjenek hátra, jól leszoptam, amit ő felvett videóra, és pár nap múlva küldött egy remekbeszabott kisfilmet rólunk aminek ez volt az aláfestő zenéje. már akkor tudtam, hogy ő az igazi.

kétezerhat azért elég jó év volt.