füstös

második nap

eleve szarul kezdődött, a szokott boltom nem nyitott ki tekkknikaiokokból, így hát nem tudtam felpakolni átmenekítő nasikból.
plusz a mai munkám az konkrétan menedzseri tevékenységeket fedett le-először bízták rám, szóval volt ideg rendesen.

az első kör olyan fél 9-9 környékén jött, amikor egy nagyobb adag papírmunkával végeztem, lezárásként.

elővettem egy cigit, öngyújtót, és tudtam hogy nem kéne.
asszem ez volt az eddigi legskizóbb élményem az életemben, beleértve az is amikor évekkel ezelőtt úgy ettem varázsgombát, hogy nem is tudtam hogy varázsgombát eszem.
egy nagyon vékony hang folyamatosan tolta, hogy nem kéne, míg minden más sejt a testemben azt üvöltötte, hogy igen, és kábé öt hat különböző testrészem pedig teljesen józan érveket hozott fel hogy miért. kezdve attól, hogy megérdemlem, meg hogy nem leszek képes cigi nélkül teljesíteni a tízórás műszakomat, meg a papírmunkát, volt amelyik olyanokat mondott, hogy finom, jólesik., a tabletta szar ne azt egyem .
mondjuk ekkorra egymerő görcs voltam

felszaladtam, leüvöltöttem egy kollegám fejét teljesen váratlanul, miszerintigenis nem jutok pokolba ha rágyújtok, lehajtottam egy jókora pohár vizet, lementem, megfogtam a cigit, lassan elraktam, majd villámgyorsan betoltam a tabit.
olyan kettő perc múlva el is kezdett hatni, szóval nagyon gyorsan jön a hatás
felmentem megmutattam nekik, megdícsértek, és folytattam a munkám

innentől olyan két-kétésfélóránként zabáltam őket és az esti cigim gondolata tartott életben.

wm hazajött, és bejelentette, hogy elmegy futni, ami olyan órás tolódást jelentett volna, szóval mondtam, hogy akkor most van az ideje, ez olyan fél hét körül volt, és jelentem
KI-BE-BA-SZOTT-KUR-VA-JÓL esett

most kilenc van, és az utolsó tabi most olvadt szét a számban.

azt mondják két nap nemcigizés után elkezdünk olyan szagokat ízeket érezni, amiket addig nem.
jójó én cigizek azért napi egyet, de az utcán reggel erősebb volt a hétvégi hányásszag, délután meg a tavaszillat. mikor hazaértem a lakásban áporodott cigiszag fogadott, ezt még sose vettem észre.
mondjuk ezek nem igazi illatok szagok, csak ilyen nagyon halovány függönyök lebbennek el, lehet, hogy csak beképzelem.

(miért keveredik a cica-betű alá morzsa pont mikor a cigarettáról írok?)

aztán olyan is van, hogy valami felszabadul a testemben a hiánytól és agrasszív idegrángások vannak , amik testmozgásra ösztökélnek, hogy valahogy felégessem őket. sokat vicsorgok,meg rázom a lábam, meg tapsolok ok nélkül.

estére ideges lettem, megsértődtem wmre amiért mindezeket nem hallgatta végig,nem ajnározott halálra, meg azért is amiért pengette a gitárt amig dohányoztam, meg mert kifutott a tészta vize.
utána bocsánatot kértem, és megbeszéltük, hogy nem akart nyomást helyzni rám, azért nem emlegette, és eddig szerettem a gitározást meg akart nyugtatni.
szóval mostantól ha én felhozom akkor dísér, és nem haragszik ha buzizom.

mondjuk délután azt mondta hogy zabáljam a tabit ne szenvedjek, mert akkor annyira megútálom, hogy legközelebb neki se állok a próbálkozásnak, és akkor mondtam, hogy kösz, hogy megbízol bennem (bazmeg)
ismer talán

elmesélem milyen volt rágyújtani. kissé kellemetlen érzés, hogy erre az egyre azért szükségem van, aztán a nikotin szépen végigáradt a testemben, végtelen nyugalmat adva, a lábam melegedett fel először meg a kezem, aztán szépen haladt az egész egyre beljebb, végül hullámokban öntött el a jó érzés, és utána percekig csak bután tudtam mosolyogni.

a tabiról: hogyaszondja napi minimum kilenet kellene enni, de erre nem vagyok hajlandó, mert szerintem nikotintablettát szopogatni rákot okoz.
ma öt ment el.
lassan olvad, és gyorsan hat, kicsit sípi a szám meg a torkom.

ninsenek illúzióim, de azért küzdök még egy kisit
holnap délutános vagyok, nem tudom hova rakjam majd be a napi egy szálat a napirendemben, holnapután pedig bulizni megyek.
meglátjuk.

ezt meg sak azért írtam le, hogy ne mondhassátok hogy nem írok, meg azért a maga szánalmas pitiáner módján szórakoztató is ahogy mindig kreálok magamnak valami új nyomort

most fogat mosok, hogy ne legyen kísértés

ma megint bemásoltam egy csomót a régi naplómból, már csak egy évnyi temés van hátra, és autána végleg búcsút intek a boxnak

mindenesetre most a saját naplómban is ellenőrzőszó van.

cigiügyileg:

fél 10-10 körül szoktm az első cigit elszívni általában, akkor vettem be az első tabit, és meglepően hatásos volt, elmulasztotta a rángást a karomban seccperc.

aztán délben a következő,

aztán meló után sétáltunk wmmel, ezer éve már nem, de gyönyörű volt az idő, felmentünk a kebottávörbe, sajnáltam, hogy nem hoztuk ki a távcsövet, meg is mondtam neki, erre nevetett és azt mondta, hogy várta mikor jut eszembe, és előkotorta a zsebéből, énekesmadarakat néztünk, meg ciccegtünk a mókusoknak, akik odaszaladtak kajáért, és kinevettem őket mikor az üres ujjamat szagolgatták,

utána hazamentünk, és elszívtam egy újabb tablettát, főztem, kajáltunk, és aztán megengedtem magamnak egy igazi cigit, mert megérdemlem, és nem akarom nagyon meggyűlölni ezt a műsort,
aztán később ideges voltam és wm azt mondta cigizzek nyugotdtan ha szarul érzem magam, erre ettem még egy tabit.

most jól esne akármelyik is, de inkább fogatmosok és alszok

jótanács

észrekedés ellen agyhajtót egyetek

ócédé

hiába csalom meg annyi más tehetséges alakkal, hiába hangoztatom nagy elánnal, hogy elfogyott belőle a kraft, azért még mindig telibeszarom a bugyimat sztivönkingtől.
napok óta küzdök az Az-zal, a szavak észrevétlenül folynak bele az agyamba, semmi gondom nincs az angollal, érezhetően nő a szókincsem, és borzongok, meg izgulok, és ha belenézek a mosogatóba néha eszembe jut milyen lenne, ha vér bugyogna fel belőle, -bár én már felnőtt vagyok, nem is látnám, lehet hogy bugyog is,

milyen érzés lehet az, hogy olyan mesterművek kerültek ki a kezed alól, amit lehet hogy ebben a pillanatban sem tud valaki éppen letenni?

mondjuk irgalmatlanul lefáraszt, napok óta fáj tőle a fejem, rég olvastam valamit ekkora elánnal, általában a kakilást húzom hosszabbra, ott figyelnek a könyvek, meg ráncosodnak a fürdővizes ujjaimtól, de ez jön velem az ágyba, meg a konyhába, meg a délutáni lustihoz is, most is muszájból raktam le, nehéz hetem lesz, nem szabad kicsinálni magam agyilag.

jó dolog olvasni


más
ma vettünk nikotinszopogatóscukorkát. eneszcé
nszc

nincsenek illúzióim.
szeretek cigizni,
minimális az akaraterőm
és iszonyú erősen ragaszkodok a rossz szokásaimhoz.

van hogy álmomból kelek arra, hogy rágom a körmöm,
és nincs az az érdekes állagú műanyag amit ne vennék a számhoz

emlékszem általánosban a tanítónénim a polcon tartott egy borítékot amire az volt írva hogy ezt vettük ki aklü szájából, és teli volt papírdarabokkat, buszjeggyel, ceruzavéggel, radírokkal főleg- vérében volt a pedagógusszakma, nemdebár?

szóval ez sokkal inkább a józan ész parancsa, meg a kíváncsiság mennyire bírom
holnap kezdem, az a tervem, hogy a napi rituál cigiket nszcével váltom ki, és csak az esti vacsora utánit szívom el.
megpróbáloma cigarettázásomat egyre csökkenteni, nekem ez elég lenne

wm pozitívan áll hozzá, azt mondja, ha nem sikerül az se baj, majd ha erősebben érzem hogy le kellene állni akkor megint megpróbálom.

meglátjuk.

és itt kérem a már leszokottakat, hogy abban az esetben ha csak lesajnáló diadallal közelítenék meg a témát némi mártíromsággal cukrozva, akkor ne kommenteljenek,nem segít
köszönöm

amúgy pedig azért meséltem el ezt, mert apunak az segített a leszokásban, hogy nem akart szégyenben maradni, miután két nap nemcigizés után "leszokottnak" lett nyilvánítva

mondjuk engem a bukta utáni lesajnálás nem hiszem hogy meghatna, de hátha használ

drimszkamtru

az milyen mar, hogy uj magyar nagyjatekfilm elozeteseben az unokahugom mosolyog szenden?

-te az nem a h.?
-lehet
-de tekerd vissza bakker
-es tenyleg

tapsiorvendezes,




(ahhoz pedig, hogy nincsenek ekezetek erdemes lesz hozzaszoknotok, a magyar billentyus gep az utolsokat rugja)

semmi különös.

továbbra sem

nyugis télies napok. dolgozunk, hazajövünk eszünk, olvasunk, szeretjük egymást.
kirándulni nem megyünk, fos az idő, tévénk nincs. a számítógép majdnem teljesen behalt, kellett egy új.

néha vendégeket fogadunk, néha nem.

wm végre kedvet kapott a munkakereséshez, ami jó.
én pedig egészen megszerettem az új helyemet, nem is sok kedvem van visszamenni a régibe, bár ezt titokban tartom, a beosztottjaim borzasztó csalódottak lennének ha megtudnák, hiányolnak nagyon. de itt most egy picit nagyobb esélyét látom a tehetségem megcsillogtatásának, és ez fontos, itt nincs boltvezető, én viszem a kócerájt, és élvezem

kezd honvágyam lenni, nagyon hiányzik már a család, sokat gondolok rátok, pedig az eltelt idő egyáltalán nem tűnik soknak, sőt.

esténként fekszek az ágyban, olvasok, a lábam wm hasába fúrom hogy melegítsem, ő bontogatja a narancsokat,elfelezi őket, néha rá kell szólni, hogy ne mindig a nagyobbat adja. ezen kívül nem is szólunk egymáshoz, de nem is kell.

gitározik, sokat gyakorol, és legnagyobb meglepetésemre egész jól megy neki.
én mostanában nem zongoráztam, de majd.

ő írogat, én nem alkotok, pedig a szobros ötletemet már nagyon be kéne fejezni.

néha csinálok sütiket, zserbót, meg mézeskrémest, jó lenne egy nagyobb konyha,

az "AZ"t olvasom épp, angolul és harmincévesen is ugyanolyan ijesztő mint magyarul és tízévesen

amúgy ezt már régóta el akaram mesélni, ne fogadjatok el ajándékot a lucától, nemjóaz. még tavaly kaptuk tőle az abarat című mesét, képes volt olyan ajándékot adni, ami még nincs befejezve, a második kötetet nemrég raktam le, úgy, hogy az utolsó negyedet nem olvastam el, felcsesztem magam, hogy még három kötet hártavan, úgy, hogy még nincs is megírva. (pedig az érzés az olyasmi, hogy AZONNAL kéne) szóval az utolsó 50 oldalt inkább tartogatom majdegyszerre. szóval jól gondoljátok meg barátkoztok-e vele.

ma egy amúgy művelt angolnak elmagyaráztam egy angol kifejezés keletkezésének a történetét, és iszonyú büszke voltam magamra

ilyenek vannak

let it snow

nincs semmi különös.
de tényleg.

mellesleg buék mindenkinek .

nemigen történik semmi. átraktak pár hétre, egy másik boltba; a menedzser lelépett és odaküldtek, hát nem vezetni a boltot, de legalábbis fenntartani amíg nem jön újabb főnök. sokkal, sokkal könnyebb meló, lévén a boltnak harmadannyi a bevétele, megöl az unalom, de kedvesek a kollegák, és aranyosak a vendégek, és hónapok óta először most bírtam ki két hetet csontkovács nélkül.

a szilveszterünk nem volt olyan klassz mint a tavalyi, de nem volt rossz se.
délután elmentünk megnézni az avatárt, ami a pokahontasz történet alapján, de tényleg kiborultul gyönyörű, az első félórában majdnem okádtam a háromdétől, de miután hozzászoktam " csak" olyan volt mintha egy ablakon néznék kifele (ami lássuk be kurvajó dolog), a képi világ tényleg csillagosötös. mondjuk kultfilm nem lesz az tuti. megkérdeztem wmet, hogy megnézzük e még egyszer, de most úgy, hogy előtte beledézsmálok a néderland szuvenérba, és teljességgel megértette a miértemet, bár ő a maga részéről jobban ajánlja az alíz csodaországbant. hát jó, velem lehet beszélni.
utána hazamentünk, lepakoltunk, kiderült hogy az egyik óránk rossz, pont éjfél volt rajta, szóval úgy este hét tájban meg is köszöntöttük egymást, (arra már az összeköltözésünk első éjszakáján rájöttünk, hogy nem szeretjük annyir a pezsgőt) fürödtünk, és ágyba bújtunk. éjfél körül azért még kinéztünk az ablakon, tüzijáték, oké, én másnp mentem melózni.

eszméletlen jó pörköltöket főzök, és ami a legdurvább, wm konkrétan rendeli őket. tapsi örvendezés

ma esett végre hó, bokáig érő, gyönyörű volt, nagyon örültem, hjnalban indultam dolgozni, még érintetlen volt mindenhol, közben zuhogott az utánpótlás, megfogdostam, és tökéletesen tapadt meg ropogott is.
persze a város teljesen megbénult, közlekedés megállt, nulla, iskolák bezártak, (gyanítm, hogy a kölkök kiélvezhessék ezt az egy napot),
a boltok órákkal korábban bezártak, de pölö az eredeti helyemen a tíz beosztottból három tudott bejutni, úgyogy mi is sokkal korábban zártunk.
volt időm csinálni egy kis hóembert, , kiültettem a padra a bolt elé.
egy csomóan lefényképezték, és mindenki megállt és nevetett. nesztek itt van, de nem túl jó fotó, telefonnal készült

aztán mikor hazaértem az udvarunkban rámjött az ötperc, ledobtam a táskámat, és építettem egy jóóóval nagyobbat is, fél óra kemény testmozgás, plusz este a hidegben ki a boltba egyszem répáért, talán majd holnap lefotózzuk azt is.
ilyenek vannak.

calvin and hobbes

egyszer kaptam egy barátnőmtől egy nagy csomag mócártkuglit. eldöntöttem, hogy megeszem együltőhelyemben. szóval a tízből adtam egyet neki, a maradéknak nekiálltam. ötnél elég volt, hétnél már kifejezetten szarul voltam, és a nyolcadiknál, az utolsóelőttinél feladtam.
háromszorosan éreztem magam ramatyul, először is hányingerem volt, másodszor ki voltam akadva, hogy befaltam a nagyját, és nem maradt későbbre, harmadszorra pedig az volt a baj, hogy nem tudtam tejesíteni a fogadalmamat.

hát kábé így vagyok wm karácsonyi ajándékával.
ugyanis
megkaptam
tőle
a

Kázmér és Huba összest, díszdobozban.

egy kötet olyan nyolc kilós, és ebből van három
lehet irígyelni.
most nem mesélek róla, pedig tudnék

és igen, mindent összevetve, igen jó volt a karácsonyunk.
karácsonyi zene, hangulatvilágítás, csinosban voltam (erre beszaladt a szobába és felvette az inget amit még a tesóm esküvőjére vettünk- cuki mert kifogyott belőle, és lógott rajta mint tehénen a gatya,) megkajáltunk, felhívtuk a szeretteinket,
klasszak a szeretteink, kaptunk neves kalendárt, meg bejglit, kaptam habkarikát, ami nélkül nem karácsony a karácsony, wm meg szaloncukrot, -itt nem lehet venni,
sőt még egy szelet sonkát is küldött egy jótétlélek levélben, mondom, klassz szeretteink vannak,

aztán nekiálltunk az ajándékbontogatásnak.
asszem ezt a szokást megtartjuk, most volt ilyen először, de jó ez az ajándékvásárlós, várakozós dolog
csinált (írt) nekem egy könyvet, kinyomtatta, meg összefűzte, nagyon örültem,
és abban az egész pici csomagocskában amit én szántam neki, egy még kisebb csomagocska rejtőzött, abban egy még kisebb, abban egy adag csomagolópapír, abban ezüstpapír,
és igen, pont annyira volt ideges a kibontásakor, mint amit reméltem,
és bután nézett a gitárpengetőre
és nagyon örült a gitárjának

utána én olvastam, ő meg pengetett, aztán én pengettem ő meg olvasott, jó dolog, hogy mindkét ajándéknak mindketten örülünk,

és most pedig megpróbálom a karácsonyi lelkületet olyan sokáig kihúzni, amíg csak bírom, és jó kislány leszek az embertársaimmal, ámen

wm írt újat

menjetek a blogjára és olvassátok el

nagyon szeretünk benneteket!