szárazföldi patkányok

ezt a bejegyzést szeretettel ajánlom fumihikónak, sokat gondoltunk rád amíg készítettük

használati útmutató: kattits a képekre, va egy kettő, ahol nem csak hogy megéri, hanem kötelező is az apró részleteket kifigyelni)

a külső folyóról már sokat írtam, arról, ami itt folyik az ablakunk alatt, és olyan nagy rajta az árapálykülönbség,
de a belsőt még sose mutattam meg nektek, pedig az is érdemelne pár szót, hát most megejtem.
előre szólok, hogy a közeljövőben brisztolba látogatók számára az elkövetkező pár oldal elég erős szpojlerveszélyt jelent, kérem őket, hogy csak saját felelősségre folytassák!


a belső folyó ugyanúgy az Avon, mint a külső, de ezt a z emberek saját hasznukra fordították, beszabályozták, rendberakták. (azért éremes észben tartani, hogy a külső az úgy rakoncátlankodhat ahogy akar, adjuk meg a természetnek ami a természeté, mert akkor az többszörösével hálálja meg)
szóval a belső össze vissza tekereg a belvárosban, és a hajózást szolgálja. vannak neki kis öblei, beugrói, kanyarok, és sarkok, és van rajta rengeteg sok híd is, egy pár az autóknak, egy pár a gyalogosoknak, és ugyanennyi közös is.
ezek a hidak majdnem mint kinyithatóak, elfogathatóak, felemelhetőek, arra az esetre, ha magasabb hajó jár a vízen, ami bizony előfordul.

ez az öböl nem messze van tőlünk, igen, a háttérben az ott a "mi" templomtornyunk, innen egy pár kép:

az öböl jobbára "parkolóként" működik, és szemben az a zöld ív amit látsz, az a híd ahol wm várni szokott, ha a délutános műszak után még elmegyünk bevásárolni.


ebben az öbölben amúgy johannszebasztian az egyetlen hajó, aki már nem mozdul, így megy ez a kiöregedett jószágokkal.
ha van elég pénz, akkor felújítják, és mehet a tengerre,kikötőkből kikötőkbe járva úszó múzeum, ha nincs, akkor csak kicsit újítják fel, és klubhelység, lesz belőle:

ő például egy divatos szórakozóhely:

wm többször, én ritkábban, de el szoktuk hagyni a megszokott útvonalunkat, mert bár a folyó mellett picit hosszabb a séta a munkahelyre, de annál érdekesebb, ilyen dolgokba lehet belefutni:


sajnos, igazán jó fotót nem lehet ezekról a hosszúkról készíteni, ezek olyan októbertől áprilisig mindenhová ki vannak kötve, lakóhajók, utána pedig eltűnnek, kopaszon hagyva a partot, ki a nyílt vízre


ami érdekes, sokszor laknak rajtuk állatok, ezen itt például két kutya, de nem egyszer láttunk már hajómacskákat, akik kisétálnak a mólóra, megmosakszanak, majd vissza a hajóra, napozni.
meg olyat is, amikor a hajó cserépből teljesen be volt futtatva folyondárral, hát annak a tulajdonosait őszintén irígylem.









sok madár lakik itt is. milliónyi sirály, vagy tíz különböző fajta, (nem szeretem a városi sirályokat. pofátlanok, és nagyok. nagyon nagyok, csak azért nem undorodom tőlük jobban, mint a pesti galamboktól, mert ezek nem akkora mocsokban tapicskolnak, meg rendszeresen fürödnek) vadkacsák, vadlibák, rengeteg hattyú. tényleg nagyon sok. és az a vicces, hogy kiállsz egy olyan helyre, ahol látsz hármat mondjuk, meglendíted a karodat-mintha kenyeret dobnál, és két perc alatt ott fog tülekedni húszharminc, főleg télen, amikor nem olyan bőkezű a folyó

de a kedvenceim a kárókatonák (asszem ez a nevük), búvármadarak, nagyok, és remek látványt nyújtanak, ahogy a kitárt szárnyukat szárítgatják a szélben. mondjuk itt pont nem.
ha nem cigizek olyan sokat egy nap, akkor képes vagyok addig visszatartani a lélegzetem, amíg ezek a víz alatt vannak és halásznak.
és nagyon viccesen kakilnak is


a folyón mindig van élet, sportolók kenuval, magánszemélyek kisebb nagyobb hajókkal, szállítóhajók, satöbbi, ritka az olyan hogy ne láss rajta mozgó járművet
ez itt például a városi tömegközlekedés egy szerves része:



nem szabad elfeledkezni az SS Great Britainról sem, ez egy nagyon nagy, és nagyon fizetős hajó, körbeépítve, ő egy múzeum mostanra. bevallom őszintén, még sose jártunk rajta, de mindig nagy a tömeg körülötte, szóval eddig kedvünk se volt nagyon:



ezzel szemben a Matthew-n. ő általában a grétbritén mellett horgonyzik, de sokszor behajózik a belvárosba, "kútúrális" attrakcióként, vagy csak parkolni.
azt tudom, hogy ő a pontos mása az első hajónak, aki angliából áthajózott az újvilágba, és elsőként ért partot magán a kontiesen.
megdöbbentően kicsi amúgy




ezek a képek még februárban készültek róla, és rólunk, akkor jól körbe is szaglásztunk:


wm nem szereti ezt a képét, mert azóta rengeteget fogyott, és azt mondja hájas rajta:
és egy pár apró részlet a hajóról:









egyébként wm-nek a balmoral a kedvenc hajója, nagy, robosztus erős hajó, kábé ötezer képet csinált már róla:
vicces név, hogy balmoral, kár hogy nem tudom mit jelent.



na de elég legyen a sétafikálásból, az élet nem csak játék és mese, és különféle rozsdásodó lélekvesztők, bizony az élet az nagy százalékban meló. és bizony a munkahelyedre be is kell gyalogolni, nap mint nap, és fáradt is az ember, nincs ereje nap mint nap felfedezni a városát, tartsuk tehát magunkat szigorúan az útvonalhoz, amihez a szürke hétköznapokon szoktuk.

ez itt a másik híd amin szintén minden nap át kell gyalogolnunk:

elfordítható oldalt, hogy átférjenek alatta a vitorlások is

élesebb szemű olvasók felismerhetik ezen a képen a bamoralt, igen ő itt szokott parkolni.
az építkezés a parton az egy vadiúj múzeum lesz, ha minden jól megy egy éven belül, ( a védőpalánkon végig graffitik vannak, de ez egy másik bejegyzés témája)
viszont az a négy daru nem az építkezés része, azok itt állnak hosszú évtizedek óta, ők már helytörténet, feltáblázva, körbe lehet őket járni, később azok lesznek a múzeum bejárata asszem.





na és az a jó, hogy ennek a hídnak a város felőli oldalán van egy kicsi tér, padokkal, szobrokkal,rögtön a víz partján, engem ez egy picit sokkol is, mert korlátokkal nemigen védik, lehet venni sört, megy fagylaltot, rengeteg ember üldögél a betonon, a padkákon élvezve a napot, ha van, és nem mellesleg van egy elég nagy parkolóhely, az igazi nagyvadaknak.
időről időre megjelennek itt olyan hajók, amiket eddig csak a filmekben, rákanyarodsz a hídra, eltátod a szád, és már kotorsz is a táskádba a telefonodért, hogy "wm, wm láttad, van új hajó"
mint például a stockholm, ő csak két három napig állt itt, nem sokat tudtunk meg róla:



aztán a kaskelot. ő olyan december elejétől márciusig volt itt:





január környékén a matthew is mellette parkolt:



ez már picit több is a kelleténél, igaz?
kerestem nektek olyan videót, ahol vitorlákkal is látható, de sajni nem találtam, viszont ez elég izgalmas, egy kikötőbe próbál motorral behajózni, nem sok sikerrel:

egy matróz magyarázta el nekem hogy azért nem bonthatnak vitorlát, mert akkor végképp kormányozhatatlanná vélik szűk helyeken a hajó, ennél a videónál értettem meg mit akar igazából mondani, és ami még érdekesség, hogy a kis gumicsónakosok azértlökdösik a nagy hajó farát, hogy mentsék ami menthető ütközésnél
szóval a kaskelot az nem volt semmi látvány

négy napja pedig beállt a Kathhleen and May, ami bár nem akkora, és nem annyira látványos, de nekem hatalmas szerelem lett:



azért a felhőkre is vessetek egy pillantást:



fel is mentünk rá tegnapelőtt, egy napcserzett, szakállas hatvan körüli matróz vezetett minket körbe, tiszta szerelemmel mesélve a hajóról, minden kérdésünkre válaszolva, nagyon érdekes volt, eszméletlenül élveztük. egyébként a hölgyemény százkilenc éves, és jeleleg borokat importál fracia meg spanyolországból, amiket a fedélzeten meg is lehet kóstolgatni.
(bocs a belsejéből nincsenek képek, de nagyon el voltuk foglalva a csodálkozással)

picit fáradok, szóval itt most már csak egy random fotók jönnek a fedélzetről:

mi, tegnapelőtt:







róla is kerestem videót, bár nem a legjobb minőségű:



...





-






ennyi volt a műsor mára,rengeteg minden kimaradt, de azért remélem tetszett

a végére pedig:
wm a roncsokért is odavan

angolok

-te mész szavazni?
-nem, nem hiszem hogy szavazhatok itt, még nem jártam utána. és te?
-igen, temészetesen.
-és kire szavazol?
-háát, azt még nem tudom.
-???
-csak annyit tudok, kire NEM
-?
-hát, tudod, én azért megyek szvazni, hogy a szélsőjobb ne kapjon helyeket, az ilyenekre semmi szükség nincs a politikai elitben, nácik, ha tehetnék, téged is hazatoloncolnának.
-érdekes. nálunk azért szavaznának rájuk, hogy amíg brüsszelben ücsörögnek, addig se randalíroznak az utcákon.

ő egy alighuszonéves lány volt, meglepődtem a tudatosságán, azon meg végképp, hogy többen csatlakoztak helyeslően a véleményéhez, olyanok is, akik mondjuk amúgy neki ellenzék, vannak még (együtt)működő demokráciák,

a másik, ezen meg jót mosolyogtam:
-tegnap beszélgettem egy haverommal, budapesten járt, és egy csomót kamuzott, most mondd meg, azt mondta, hogy budapest igazából buda és pest, és van köztük egy folyó azon egy sziget, és hogy azon bulizott, de tudom hogy csak be akart csapni, mert én három hét múlva utazok oda körülnézni
-hát, nem hazudott
-tényleg kettő város?
-őőő volt, most már egy
-és tényleg van folyó, meg sziget?
-aha
-meg szórakozóhelyek?
-aha, bár én nem odamennék.

szívesen megmutogatnám ezeknek a kölköknek a fővárosunk izgalmasabb oldalait.

mégiscsak idegenvezető lenne a tanult szakmám, vagy mi

itthon

a tökéletes délután például olyan is lehet, hogy
egy pöpecül levezényelt délelőttös műszak után átvedlek csinibe, (meleg csinibe, mert vége a nyárnak, borús szeles esős hideg) elbúcsúzom az imádott kollegináimtól, wm pedig már vár az utcán. beugrunk a könyvesboltba, wm nézelődik, én rögtön találok valamit, amivel leülhetek a szőnyegre olvasni, majd veszünk két könyvet is, mindkettő a muszájhogymeglegyen kategória, én még nézelődnék, wm már nagyon tipegtopog, éhes vagy?-kérdem, nem mondja ő csak mutatni akarok egy helyet de nem mondom el hogy mi,

és elvisz a Tiltott Cirkuszba, ami igazából a régi tűzoltóállomás, de nemis, mert kiállításokat meg bulikat szoktat tartani ott, most is az van, semmiség, a legegyszerűbb ikeaasztalokból csináltak különböző műalkotásokat, vicces, könnyű szemetgyönyörködtető, pont ilyesmire vágytam, bár nem vagyok meglepve, mert reggel láttam az éjjeliszekrényen egy újságból kitépett cikket erről, gondolt rám,

szeretek itt kiállításokra meg 'kútúr' eseményekre járni, én egy egyszerű lány vagyok, aki elfelejti a művészek nevét, és gyökkettő az előképzettségem, és egy piros pacától nem ájulok el, viszont frusztrálnak a sznobok, meg a rasztázott hajú lemezlovasszemüveges bölcsészlányok, olyan kis butának érzem magam tőlük, viszont itt nem, nincsen az a bennfenntes ömlengés, ami miatt ezeket kihagytam pesten, eldumálgatunk a készítőkkel,

harminc különböző kiállítás van a városban ennek a rendezvényenk a keretein belül, fáradt vagyok, de kettőt a közelben még betervezünk, a csak kövesd a nyilakat, mondja egy lány ahogy elhagyjuk a tűzoltóállomást, és tényleg, az utcán a falakra végig nyilak vannak ragasztva, kacskaringózink a belváros útvesztőiben, ahol kikötünk egy másik helyen, de ez nem tetszik annyira, frissen feltalált vagy újratervezett külsejű használati eszközök

a következő a piac , ahol az éhség kiveri a fejünkből a kedvenc galériánkat, de a hely ahol kajálni akartunk zár, szóval marad a kebab, wm előreenged, nagyon éhes, nagy adagot akar, a törökök pedig zavarbaejtően odavannak értem, mindig, mindenhol, akkora adagokat mér a kisöreg, hogy el kell csomagolni, jó lesz vacsira.
egyfontost dobunk az utcazenésznek, aki gitárral kíséri magát, blúzt játszik,nagyon jól, de nem szerelmes számot...

mennénk tovább a matrjoska-baba kiállításra, de útba esik a kikötő, és ott elrabol minket egy hajó, de erről inkább nem írok, mert az egy teljes bejegyzést érdemel, nemsoká.

most elmegyünk vásárolni, heverészünk pihenünk, a babákat holnapra hagyjuk,wmmel sétálni, brisztolban élni jó

szolgálati közlemény

spec nekem nagyon tetszik ez a dizájn, odavagyok a zöldjétől, de én úgyis a fehér kezelőfelületet látom többször.
szóval mit gondoltok? kíváncsi vagyok a véleményekre

biccenpísziz

az van, hogy végre végre végre itt a nyár, végre lekerült a harisnya, és végre nem kell magammal pulcsit cipelnem, és ma elkunyeráltam magam korábban, és egy nagy pohár jégkásával kiültem a tökéletesen gondozott és tiszta közparkba, a belvárosban, a gyepre, és szólt a marótviki a fülemben, olvastam, egy szál cigit is elszívtam, és körülöttem rengetegen tettek hasonlóan, nem számít, hogy ingben nyakkendőben, vagy egy szál tetoválásban

és utána összecsomagoltam a szemetemet, és kidobtam a szemetesbe, amit az ottlétem alatt kétszer ürítettek a közterületfenntarók, mert mindenki más is oda dobja.

aztán kaptam egy kis színt, és a folyóparton sétáltam, vigyázva, nehogy túl közel menjek a vízhez, mert rengeteg hajó kint van a nyílt vízen, és a part kicsit megkopaszodott,

és újra rácsodálkoztam arra, hogy itt természetes egymásra mosolyogni az utcán idegenekkel, ez még egy év után is egy hihetetlenül jó, és megszokhatatlan dolog,

és láttam ma egy nagy, agresszív vadiúj piros terepjárót, telitömve, jópár 60+ apácával, fityula, szemüveg, stb, hát nem akartam hinni a szememnek. rájuknevettem, és felmutattam a nagyujjamat, amit ők integetéssel viszonoztak, kivéve egy kábé kilencvenéves madárcsontút a hátsó ülésről, aki egy hatalmas enyhén foghíjas mosolyt villantott, és ugyanúgy feltartotta az ujját, hát megálltam és bámultam őket amíg zöldre nem váltott a lámpájuk.

pünkösdi ajándék kis családomnak

kérem a cinikusabb lelkületű, ámde szívemnek éppoly kedves egyéb olvasóimat, hogy saját nyugalmuk érdekében most hagyják el a termet, a szünet után temészetesen nagy szeretettel, és frissítőkkel várjuk őket vissza.
megértésüket köszönjük.

szóval van ez a videó:

elöljáróban:
ez a videó itten a világ egyik legnehezebb triatlonversenyén készült, egy apa-fia párosról:




a sztori pedig:
a gyereket majdnem megfojtotta a köldökzsinór a születéskor, az orvosok kábé azt tanácsolták a szülőknek, hogy dobják ki, béna, beszédképtelen, meg értelmi fogyatékos is.
a szülők gyakorló keresztényként úgy gondolták, akkor inkább csinálnak neki egy két jó évet, aztán ha meghal hát meghal.
na nem halt meg, sőt mi több kiderült, az agya tiszta maradt, jó humorú, értelmes ember. (olyannyira, hogy egyetemet végzett, és dolgozik is, miközben telibenyálazza a pólóját, a fejére erősített elektródákkal üzenget a számítógépének, hasznos tagja a társadalomnak, adózik, vatevör)
apuka nyugalmazott katona, sportőrült, és a fia nagy vágya, hogy az apjával tarthasson, aki, ahogy ezt látjátok, valóra is váltja. folyamatosan versenyeznek szerte a világban, meg egyszer bringával körbevitte egész amerikán, hogy megmutassa neki. klassz, mi?
amúgy apuka nemrég szívinfarktust kapott, az orvosok azt mondták neki, azért élte túl mert ilyen keményen sportol, szóval csakígytovább.

nna ilyesmik vannak benne.
a dal lehet hogy ismerős, amúgy a refrén olyasmit mond, hogy "tudom, hogy a megváltóm él"


no meg negyven napra meg is jelent, szóval kellemes szabadnapot kívánok nektek!








később:
-képzeld, nekem is a nyakam köré tekeredett a köldökzsinór, aztán hogy ne haljak meg inkább felvágták anyut, és kiszedtek.
-azt nagyon jól tették.

szolgálati közlemény

óvatosan gyerekek, a festék még nem száradt meg, de ha szeretitek a tapétaragasztó illatát,akkor jó mélyeket lélegezzetek.

nemsoká kész van

óda - - - - - nak

ezt a verset évekkel ezelőtt írtam, de ma is megvan az aktualitása

gennyes véres furunkulust
kinyomkodni ó be jó!
vannak olyan percek mikor
hiányzik az el roto

önfényezés

most hosszú sorokon keresztül fogom a saját seggemet nyalni, ha nem vagy rá kíváncsi, akkor most lépj ki

ugyebár az van, hogy én vagyok a DCM a városban, meséltem már róla, a feladatom, hogy szarból várat építsek, és továbbmenve ezen a hasonlaton, hogy betanítsam a kőműveseket.

ma volt az első kávémester találkozó.
iszonyú sok küzdés árán sikerült megszerveznem, rengeteg durva küldözgettem szerteszét, nálam sokkal magasabb szinten lévő embereknek mondtam meg a magamét, panaszkodtam, parancsolgattam, zsaroltam, rimánkodtam, de sikerült a kávémestereket összegyűjtenem. egy hónapomba került kábé.
ilyen találkozóknak havonta kellene történniük, de ebben a körzetben nem volt évek óta.
nehéz, mert nincs aki kiképezzen, saját erőmből kell utánajárnom a dolgoknak, saját magamnak kell kitalálnom hogy hogy működnek leghatásosabban úgy a dolgok, hogy az a cég érdekeivel is egyezzen.
hetek óta semmi más nem járt az agyamban mint ez a míting, ülök az ablkban, és cigizek és azon agyalok, mit hogyan mikor, sétálok a melóba és azon agyalok hogy mit hogyan mikor, főzök és agyalok, ésígytovább.

és ma ott ülök, tíz emberrel szemben akik mind teli vannak kérdésekkel, fogalmuk sincs arról sem, hogy mi igazából a feladatuk, nincsen oktatási anyag, az egyetlen kapaszkodóm az, hogy mind nagyon szereti a kávét.

és megcsináltam, jajdejó
kezdtünk a jégtöréssel, készítettem kis kártyákat buta kérdésekkel, pl mit olvasol éppen, milyen hírességgel találkoznál szívesen, bemutatkoztak egymásnak, válaszoltak a kérdésekre, nevtgéltek, és működött, kábé fél óra alatt sikerült csapatot csinálni belőlük.
elmondam nekik mi a munkájuk valójában, és nem hagytam ki a sötét oldalakat is. bemutattam az összes dolgot ami segítheti a fejlődésüket, és láttam rajtuk, hogy elhiszik nekem, hogy jöhetnek hozzám a kérdéseikkel.
előadtam egy csomó fontos dolgot, célkitűzésekkel, feladatokkal, határidőkkel, amiket nekik kell véghezvinniük a saját boltjukban, összekapartam egy tesztet, hogy játék is legyen, a nyertes gumicukrot kapott,
én a világ hebehurgyája képes voltam pontokba szedni, majd azokon végigmenve egy komoly előadást tartani.
és bakker, nem hiszed el, ezek végigjegyzetelték, hát ilyet sem láttam még,
és a vezetőjüknek tartanak, kérdezgettek, válaszoltam, megosztották a kétségeiket, a problémáikat,
és hagytam őket csevegni is, viszont képes voltam nem leragadni egy témánál, hiába vagyok hajlamos rá.
és leraktam eléjük egy hosszútávú tervet, és felfogták, hogy mennyire nem könnyű a feladat ami előttünk áll, de a végére mind mind totál fellelkesült volt, dobálgatták a jobbnál jobb ötleteket, mesélték egymásnak mit hogyan, és örömködtek azon, hogy nincsenek egyedül.

aztán kiokítottam őket elméletben arról, hogy mire kell odafigyelniük, amikor aroma laboratóriumot szerveznek, adtam nekik anyagot, közösen elmentünk bevásárolni, aztán közösen összeraktuk az egészet, aztán az egyiküket kiküldtem az utcára egy csomó ingyenkávéval, amit a a vendégeknek a boltban kellett ledaráltatni, és jöttek is dögivel, a srácok meg jóllakatták, meg telitömték kávéinfóval meg kávéval őket szorgalmasan, én meg álltam ott egy picit távolabb, figyeltem,és nagyon, nagyon elégedett voltam.
ők pedig büszkék voltak, hogy valami fontosnak lehetnek a részesei, és a lelkesedésük átragadt a vendégekre is, nagyon klassz volt az egész

és most itt ülök, hullafáradtan, és arra gondolok, hogy alig egy éve a botladozó nyelvtudásommal jelentkeztem ide takarítani.
és arra hogy mennyire jó dolog az, hogy itt megbecsülik a szorgalmat és a tehetséget, és ha akarod, akkor bármi lehet belőled.
jó dolgok ezek drága cimboráim, nagyon, nagyon jók. boldog vagyok hogy itt élhetek

majd nemsoká lesznek képek