wmmel azon tanakodtunk, hogy

a kis hableány meglehetősen büdös lehet

újévi fogadalmam

falra többé borsót nem hányok

nna az van, hogy már a második szinten vagyok, a tizenhatból. büszke is vagyok magamra.
az első szinten még annyira kevés volt a mana, hogy az első pálya nem is sikerült, csak a második.
nem feltétlen a pontra megyek, sokkal fontosabb hogy hányas szintig sikerül felfejlesztenem az avatáromat, de azért azt sem bánnám, ha listás helyezést érnék el végül.
viszont, ma, amikor a második szint második pályáját toltam, éreztem, hogy kezd a dolog kissé könnyebben menni, és akkor sikerült kifognom egy elég jó manakút szpellt, amikor ráléptem a másikhídra, és a függőhíd mögötti dombok aranyszínűen csillogtak a lemenő nap fényében, a folyómenti fák belelógtak a dagálytól magasra duzzadt vízbe, és két hatalmas, színes hőlégballon állt, hozzánk olyan közel, hogy hallottuk ahogy megnyitják a gázcsapot,

na ekkor érezem először hogy futni nem is olyan szörnyű

dzsigszó písziz

a folyónk vize annyira lent volt, hogy meg kellett állnom a hídon megnézegetni az alját, remélem amikor LésL jön, akkor is ilyen közel/messze lesz a hold, egy avatatlan szemnek a vízszintkülönbség sokkolóan izgalmas élmény. nagyon várom őket

olyan jól érzem magam az új szemüvegben, hogy sokszor érzem a késztetést arra, hogy olyankor is használjam amikor nem kellene. be kell valljam, remekül áll, és még a viselkedésemre is hatással van.

ha olyan álomból ébredek, amiben lilán habzó szájjal hal meg előttem egy kisgyerek, miután körbekutattam érte egy óriási régi poros elhagyatott udvarházat amiről végig tudtam, hogy ez RosszHely,(és ez még a kellemesebb része) akkor büszkén elmosolyodom kicsit, hogy fú de súlyos cuccokat tud produkálni az agyam, de jó lenne erre emlékezni.
de ha olyanból, amikor egy családtagommal veszekszem, akkor vinnyogva ébresztem wm-et hogy rakja már a kezét a seggemre
bizony mondom néktek barátaim, súlyos az az ár amit a jó életkörülményekért fizetni kell, nagyon súlyos, napi egy csepp vér a szívedből, és oda kell figyelni, hogy rendszeresen újra legyen töltve

sokat, nagyon sokat dolgozom, az egész kerület kávémesterének lenni nagy kihívás, amit élvezek. szarból kell várat építenem, és nagyon úgy néz ki, hogy jól haladok vele. az a tény hogy most már konkrétan irígyeim is akadnak külön jólesik, esendő az ember.

csomagot küldünk a kölköknek, jó lett a bizi felkiáltással, vadul keresgéljük bele a jobbnál jobb cuccokat, majd amikor mindent összepakoltunk, és a birtoklás örömének a zsíros kis fénye csillog a szemünkben jól kiröhögjük magunkat, és a gyerekkori frusztrációinkat. asszem mi szegényebbek voltunk mint ők, szerintem erre tökéletes bizonyíték, hogy se videómagnónk, se szategyünk(tányérostévé) nem volt. ilyesmiről beszélgettünk, amikor beugrott, hogy egy nagyon, nagyon régi emlék, nem is emlékszem pontosan valami olyasmi, mintha AnnYu az össze babának meg macinak varrt volna új ruhát, és mindet átöltöztette volna meglepepésből. kár hogy nem emékszem jobban, mindenesetre arra újra (és újra) rájöttem, hogy dehogy volt nekem szegény gyerekkorom.

új tetováláson gondolkodom néha

gombolatok*

megnéztük a coraline-t.
a 3d a vártnál gyengébb volt, de a mese hangulata annyira magávalragadó, hogy közben nem is hiányzik hogy lövedékek elől kelljen kapkodni a fejed. élveztem minden pillanatát, remek zene, gaiman garancia, nincs rajta mit magyarázni, elemezni, menjetek el, és élvezzétek.

amikor vége lett, wm-mel egyszerre fordultunk egymás felé, és mondtuk:kell egy macska, bár ezt eddig is tudtuk.

mindenesetre, megbeszéltük, ha egyszer lesz gyerekünk, akkor megnézetjük vele, majd amíg alszik átrendezzük a szobáját

*odavagyok wm-ért

karfiol

na olyanok vannak, hogy elkezdtem futni, mert egy drabális állat vagyok, meg félek, hogy 40évesen meghalok, meg augusztusban van a tesóm esküvője, amire csinos ruhát akarok, tornázni nincs kedvem, az úszást meg nem tudom a zaklatott beosztásommal összeegyeztetni, estébé

tegnapelőtt volt az első, a személyi tréneremmel mentem, nem tudtam az előírt mennyiséget lefutni, ziháltam, fulladoztam, rosszurl voltam, és egy másodpercét sem élveztem. aztán a személyi trénerem, (továbbiakban wm, aki hónapok óta minden másnap lefut egy órát) felvilágosított, hogy rosszul csinálom, és akkor már nem akartam annyira meghalni, de továbbra sem volt jó

ma miután egész nap az ágyban hevertem, és összedobtam egy remek vacsit, még annak elfogyasztása előtt összekapartam az összes akaraterőmet (eppcsak elég lett, eppcsak) és másodszor is elmentünk, és képzeljétek gyerekek, bármily kevés is amit teljesítenem kell, de teljesítettem, és nem haltam meg. nagyon nagyon büszke vagyok magamra, meg wm is rám, és

itt ám nincs olyan hogy kinevetjük a debellát, mert ott izzad a folyóparton, itt mosolygás van meg köszönés, meg futóklubba invitálás

wm gyűlöli a karfiolt, állítása szerint, szerintem meg még nem kóstolta.annyira, hogy a rizsből is kiválogatja.

ma a tányérjára helyeztem egy kis rántottkarfiol darabot, és azt mondtam neki, hogy mindenkinek megvan a maga mumusa, kinek a futás, kinek a karfiol, és szó nélkül megette.

továbbra sem a kedvence, de ez egy nagy lépés az emberiségnek

csak egy kis szilánk az életünkből.

ez a tér a munkahelyemtől 10 méterre van.
ezt a srácot amikor csak lehet megnézem, egy zseni, élőben leszedi a fejem, pedig nem is szeretem ezt a fajta zenét.
megvan a lemeze is, olyannyira.
ez a kedvenc számom tőle

és ott is voltunk aznap mikor ezt felvették, pont akkor végeztem a műszakommal, wm meg bejött elém, kicsit álldogálltunk ott a homályos tömegben a háttérben,utána sétáltunk, könyvet vettünk és fagyiztunk







amúgy meg megvan a repülőjegy haza

utópia-live

munka folyik bent a boltban, undorító, és veszélyes, zárva is voltunk egész nap.
reggel pontosan érkezik a két munkásember, frissen mosott vasalt munkaruhában, az emberi kakinál is undorítóbb, még mozgó (és tényleg) cucc kitakarítására a falból, vatevör.
kimegy valami cuccért, jön vissza felháborodva, hogy
a bolt egyik felén leparkolt egy kocsi, mozgássérült maticával, kiszállt belőle egy nő, elbicegett a sarokig, körbenézett merre vannak a térfigyelők, majd mikor kikerült annak a látóteréből, amelyik a kocsira nézett, egészséges iramban elsietett.
elmesélte többünknek, és én voltam az egyetlen aki megrántotta a vállát, hogy naés? az összes többi honfitársa szörnyülködve bólogatotta, hogy igen, de aljas ez, visszaélni a törvénnyel, és mások jóindulatával, meg hogy akkor az igazi mozgássérültek hova fognak parkolni, és hogy ők is kibírják azt a tíz perc sétát onnan ahova parkoltak.
eltelt egy kis idő, munkásaink továbbra is serényen dolgoztak, a kocsi meg csak ott állt.
és állt.
aztán mindannyiunknak ki kellett jönni a boltból, mert elgázosították, a jómunkásemberünk is kint álldogált velünk.
aztán észrevett egy arra sétáló mosolygós rendőrnőt*, akihez bátran oda is ment (bizalommal, tudván hogy ez egyenruha a törvényt testesíti meg) a kollegájával együtt, és szóltak neki, hogy mi a szitu
az össze többi angol ezt úgy élte meg, hogy ez a helyénvaló, ez nem sunyi árulkodás, hanem a közös tennivaló a nagyobb jóért.
a rendőr mosolyogva, ámde sajnálkozva világosította fel őket arról, hogy sajnos most nem tud tenni, de a rendszám alapján utána fognak járni] ezt azonnal fel is körmölte, majd udvariasan megköszönte a segítségüket, és járőrözött tovább.

és ha eddig nem is tudatosult volna bennem, akkor most; angol állampolgár akarok lenni. próbáltam utána nekik elmagyarázni, hogy miért hihetetlen számomra ez az egész szitu, de a végén legyintenem kellett, ti ezt nem értitek, nem érthetitek,
de jó is nektek.


*aki még angolul is folyékonyan beszélt.

wáháháháháá ez mekkora poen, folyékonyan beszélt angolul, angliában, nem éérted???

kajás

elég régóta főzök rutinból, ami sajna nem jó dolog, de egy igazi gurman híján, minek, wm-nek elég a sajtostészta meg a rántotthús, azért meg nem állok neki varázsolni, hogy én vagy egy nagyon jót egyek, vagy egy nagyon rosszat.
de
ma
ha wm nem jön ki a fürdőből öt perc múlva, akkor egyedül betolom, hát mennyire* finomat csináltam már véletlenül.

nem túl szép, csontozott közepes csirkecomb darabkákat elkezdtem sima olajon lepirítani. mikor míg az egyik fele pirult, addig a még nyers másikra öntöttem kis szójaszószt, fordítás, sütés, erősen megcukrosodott méz, meg bors, fordítás, sütés, minimál fokhagyma, őrölt köménymag, fordítás sütés, szójaszósz., majd egy narancs leve. kicsit főztem vele, aztán leöntöttem a lötyit, még egy kevés mézzel jól megpirítottam, levettem, lötyi vissza, még egy narancs leve, meg a fűszerek , kukricakeményírővel picit besűrít, ropogós husikák vissza bele,

bocsássátok meg ezt a naplóbejegyzést nekem, de egy hét után most érzek először ízeket. nagy az öröm.

*amennyire elcsesztem tegnap a gombapörköltet

börszdéj

remek szülinap, annyi szent.

tegnap gyakorlatilag egész nap ágyban voltam, nagyon beteg vagyok. annyira, hogy dolgozni se mentem. rosszul vagyok a tea gondolatától is, de muszáj.

ma, mivel gyönyörűen süt a nap, muszáj volt kimennem.kell a friss levegő, és nem akarom wmet a lakásba zárni hétvégére, pedig olyan aranyos, ahogy a hőmérőt óránként pakolgatja a homlokomra.

meg meglepetése is volt, kaptam sárkányt. pici, de minőségi, trükkös darab, és erre vágytam nagyon. azt hittem nem lesz semmi ajándék, megörültem neki. kibontottam, összeraktam, szétszedtem, elájultam, és félálomban azt reptettem.

szóval kimentünk a közeli parkba, ahol bizony rájöttünk, hogy a mai az egyike azoknak az igen ritka pillanatoknak ebben az országban, amikor nincs szél.
oké. úgyis rosszul voltam

utána beszaladtunk szemészetre, hátha tudnak valami mondani, miért fáj hetek óta nagyon durván a fejem.
hát tudtak.
szemüveg.
sejtettem
egy fillértől, kétszázmilliárd fillérig terjedő óriási választékuk volt kertekből, amik mind egyformák voltak, mind. a lónak a hímvesszőjét a lemezlovasokba, azt!
választottunk két kevésbé egyformát,
jövő szombaton érkezik, várom már.

szájmont lemondtuk, pedig ma látogatóba mentünk volna hozzá, méldepressziós, de valahogy nem bánom, most nem lett volna érkezésem a sötét öreg túlzsúfolt lakásban a kétségbeesett hümmögését hallgatni, kérdeztem tőle, holnap ha jobban leszek menjünk-e, erre viszakérdezett, hogy az sertésinfluenzám van-e, meg hogy inkább ne. persze nem maga miatt, csak a nagymamája.

most vár egy nagy kád forró víz, és uána az ágy.
lehet, hogy nem kamilla, hanem jázminteát fogok inni
nagykanállal eszem az életet, sej.


ami azért szép ám, még ha nem is annak tűnik