hetedik napon az Úr is pihent, főleg, hogy látá hogy amit eddig csinált az jó.
ennek fényében ma nem csináltunk semmit. délelőtt elrángattam wm-et templomba, mert jövünk egy párral, utána semmi olyat nem csináltunk, ami különleges lett volna.
olvasnék, kár hogy nem hoztunk könyveket.
2008. február 18., hétfő
2008. február 16., szombat
fúúú nagyon klassz napunk volt ma.
azzal kezdődött, hogy kaptunk levelet. emlékeztek, hogy két nappal ezelőtt nyitottunk bankszámlát? nnna ma megjöttek a kártyák. két_nap...
utána rögtön hívtak a barátaink, hogy kirándulunk-é. há hogyne.
melót úgyse nagyon keresgélhetünk hétvégén, és az eddigi átlagunk nem olyan rossz, szóval megérdemeljük.
szóval egy csomó mindent láttunk. és az a legklasszabb, hogy azon dolgok közül, amiket otthon is kiszúrtunk, hogy meg akarunk nézni.
átmentünk egy óriási függőhídon(http://www.panoramio.com/photo/1210445), de előtte azért felmásztunk a sziklákra, aztán gyönyörűséges tájakon autókáztunk,
aztán ezeken ülve (http://www.panoramio.com/photo/5704237) piknikeztünk, és utána a hazaautókáztunk.
áá nem lehet elmondani milyen, gyertek el, nézzétek meg!
csak ne lenne ilyen nagyon hideg! mióta itt vagyunk fázunk. jójó tudom, a 4 fokommal nem kellene panaszkodnom, de folyamatosan metsző szél fúj, nemigen kell sminkelnem, mert taknyomkönnyem sminkem- mind egy zsepiben köt ki.
és a házban is hideg van, megtakarítási célból, d nagyon.
és a legdurvább: ezek nem fáznak. én a nagykabátomban didergek, az angolok meg rövidujjúban, meg balerinacipőben, zokni nélkül parádéznak. sapka, kesztyű, de a dereka kint van.
sztem holnapra wm is lebetegszik.
nem baj, megérte.
jó éjt nekünk
ui. amint meglesz wm új fotómasinája, saját képeket is töltünk fel, sokat.
azzal kezdődött, hogy kaptunk levelet. emlékeztek, hogy két nappal ezelőtt nyitottunk bankszámlát? nnna ma megjöttek a kártyák. két_nap...
utána rögtön hívtak a barátaink, hogy kirándulunk-é. há hogyne.
melót úgyse nagyon keresgélhetünk hétvégén, és az eddigi átlagunk nem olyan rossz, szóval megérdemeljük.
szóval egy csomó mindent láttunk. és az a legklasszabb, hogy azon dolgok közül, amiket otthon is kiszúrtunk, hogy meg akarunk nézni.
átmentünk egy óriási függőhídon(http://www.panoramio.com/photo/1210445), de előtte azért felmásztunk a sziklákra, aztán gyönyörűséges tájakon autókáztunk,
aztán ezeken ülve (http://www.panoramio.com/photo/5704237) piknikeztünk, és utána a hazaautókáztunk.
áá nem lehet elmondani milyen, gyertek el, nézzétek meg!
csak ne lenne ilyen nagyon hideg! mióta itt vagyunk fázunk. jójó tudom, a 4 fokommal nem kellene panaszkodnom, de folyamatosan metsző szél fúj, nemigen kell sminkelnem, mert taknyomkönnyem sminkem- mind egy zsepiben köt ki.
és a házban is hideg van, megtakarítási célból, d nagyon.
és a legdurvább: ezek nem fáznak. én a nagykabátomban didergek, az angolok meg rövidujjúban, meg balerinacipőben, zokni nélkül parádéznak. sapka, kesztyű, de a dereka kint van.
sztem holnapra wm is lebetegszik.
nem baj, megérte.
jó éjt nekünk
ui. amint meglesz wm új fotómasinája, saját képeket is töltünk fel, sokat.
2008. február 15., péntek
five
a mai nap a munkakeresés jegyében telt.
nem sok sikerrel. már ha a siker=van meló
kissé gyávák vagyunk meg kell hogy valljam. azt mondják az okosok, hogy mindenhova be kell menni, és rá kell kérdezni. a környékünkön van is jó sok "mindenhol", de csak egyet mertünk kipróbálni-jó majd viszünk cv-t
ezt részben az angollal kapcsolatos hiányos önbizalmunknak köszönhetjük, pedig nem kéne paráznunk, eddig mindenkit értettünk és midenki értett minket.
a másik ok pedig szerintem a magyarországon szerzett eddigi munkakeresős tapasztalatainknak köszönhető- az ottani ezermillió kudarc -pedig itt sokkal barátságosabbnak emberibbnek és ami a legfontosabb könnyebb procedúrának tűnik melót találni.
mindenesetre van egy csomó címünk, telefonszámunk... a hétvégén off- úgy tűnik az egész ország az-, és hétfőn meg nekiállunk ezerrel.
persze mesélhetnék az itteni állami munkanélküli hivatalról picit nem?
csak úgy összehasonlításképp.
bemész, és kábé azonnal elédpattan egy mosolygós hivatalnok, hogy miben segíthet. erre félve elmondod neki, hogy munkát keresel, most érkeztél az országba... erre ő kérés nélkül bemutatja, hogy mit hol találsz, odavezet a 10 számítógép egyikéhez, megmutatja hogy működik a program, bocsánatot kér, hogy ma nem a leggyorsabb (???)é megmutatja az ingyentelefonokat is, ahonnan munkakeresős hívásokat indíthatsz.
a számítógépeken azonnal kinyomtathatod a neked tetsző melót ( van egymillió, abból olyan 20 nekünk valót találunk) majd hazaviheted, ha esetleg otthonról intéznéd tovább.
majd ezek után - továbbra is mosolyogva magadra hagy, jelezve, hogy ha kérdésed van keresd bátran.
én tudom, hogy mindez túl eszményinek tűnik, és majd több tapasztalattal másképp látom ezeket a dolgokat, de eddig ez van.
és ami még fura.
nekem -az enyhén rasszistának- főleg.
ezek nem azok- eddig senki sehol nem akadt fel azon, hogy külföldiek vagyunk. sem az albikeresésnél, sem itt.
sőt, amin nagyon röhögtem:
a munkakereső brossúrákon van egy mondat, hogy halláskárosultak és angolul nem beszélők hívják az xxx számot, ahol smsben kommunikálhatnak.
itthon a kapott brossúrákat olvasgatva ezt találtuk: ugyanezen brossurák elérhetőek arab, kínai , pandzsábi, bengáli, és urdu nyelven is.
nókómment szerintem
kár hogy reggel nem itt kezdünk, ez csak az utolsó volt- merthogy a "hivatal"úgyis szar -de tényleg ez adta a legnagyobb lökést
és bár wm sokkal lelkesebb és szorgalmasabb nálam
kicsit én is sajnálom, hogy holnap szombat
nem sok sikerrel. már ha a siker=van meló
kissé gyávák vagyunk meg kell hogy valljam. azt mondják az okosok, hogy mindenhova be kell menni, és rá kell kérdezni. a környékünkön van is jó sok "mindenhol", de csak egyet mertünk kipróbálni-jó majd viszünk cv-t
ezt részben az angollal kapcsolatos hiányos önbizalmunknak köszönhetjük, pedig nem kéne paráznunk, eddig mindenkit értettünk és midenki értett minket.
a másik ok pedig szerintem a magyarországon szerzett eddigi munkakeresős tapasztalatainknak köszönhető- az ottani ezermillió kudarc -pedig itt sokkal barátságosabbnak emberibbnek és ami a legfontosabb könnyebb procedúrának tűnik melót találni.
mindenesetre van egy csomó címünk, telefonszámunk... a hétvégén off- úgy tűnik az egész ország az-, és hétfőn meg nekiállunk ezerrel.
persze mesélhetnék az itteni állami munkanélküli hivatalról picit nem?
csak úgy összehasonlításképp.
bemész, és kábé azonnal elédpattan egy mosolygós hivatalnok, hogy miben segíthet. erre félve elmondod neki, hogy munkát keresel, most érkeztél az országba... erre ő kérés nélkül bemutatja, hogy mit hol találsz, odavezet a 10 számítógép egyikéhez, megmutatja hogy működik a program, bocsánatot kér, hogy ma nem a leggyorsabb (???)é megmutatja az ingyentelefonokat is, ahonnan munkakeresős hívásokat indíthatsz.
a számítógépeken azonnal kinyomtathatod a neked tetsző melót ( van egymillió, abból olyan 20 nekünk valót találunk) majd hazaviheted, ha esetleg otthonról intéznéd tovább.
majd ezek után - továbbra is mosolyogva magadra hagy, jelezve, hogy ha kérdésed van keresd bátran.
én tudom, hogy mindez túl eszményinek tűnik, és majd több tapasztalattal másképp látom ezeket a dolgokat, de eddig ez van.
és ami még fura.
nekem -az enyhén rasszistának- főleg.
ezek nem azok- eddig senki sehol nem akadt fel azon, hogy külföldiek vagyunk. sem az albikeresésnél, sem itt.
sőt, amin nagyon röhögtem:
a munkakereső brossúrákon van egy mondat, hogy halláskárosultak és angolul nem beszélők hívják az xxx számot, ahol smsben kommunikálhatnak.
itthon a kapott brossúrákat olvasgatva ezt találtuk: ugyanezen brossurák elérhetőek arab, kínai , pandzsábi, bengáli, és urdu nyelven is.
nókómment szerintem
kár hogy reggel nem itt kezdünk, ez csak az utolsó volt- merthogy a "hivatal"úgyis szar -de tényleg ez adta a legnagyobb lökést
és bár wm sokkal lelkesebb és szorgalmasabb nálam
kicsit én is sajnálom, hogy holnap szombat
2008. február 14., csütörtök
four
a mai napról már nemigen tudok annyi mindent írni, laza volt, de pihentetőnek éppen nem mondhatnám
egész nap mászkáltunk, eltévedtünk, visszataláltunk elfáradtunk.
megvettük a legszükségesebbeket, nyitottunk bankszámlát (kíváncsi vagyok mikor jönnek a kártyáink- valamiért azt érzem, hogy hamarabb mint.. :))
mi nem üljük a valentinnapot, de ma itt az volt
és nagyon az volt... de tényleg!
akkor valeninnapi ajándékként elmesélem a legérdekesebbet a témában:
egy nagyon magas mahagóniszínű férfi, talpig fekete testhez símuló cuccban kocog a forgalmas út kellős közepén, a fogai közt egy nagy,metálvörös, héliummal töltött szív alakú lufival
kár hogy wm fotómasinája meghalt. ez megért volna egy képet.
nincs mást a mai napról írnom. nagyon nagyon sok benyomásom van, de azok általánosabbak, majd témánként külön.
köszönöm a pozitív sugaraitokat, és az imáitokat is!
úgy tűnik célba értek, holnap is küldhettek, megyünk melót keresni.
egész nap mászkáltunk, eltévedtünk, visszataláltunk elfáradtunk.
megvettük a legszükségesebbeket, nyitottunk bankszámlát (kíváncsi vagyok mikor jönnek a kártyáink- valamiért azt érzem, hogy hamarabb mint.. :))
mi nem üljük a valentinnapot, de ma itt az volt
és nagyon az volt... de tényleg!
akkor valeninnapi ajándékként elmesélem a legérdekesebbet a témában:
egy nagyon magas mahagóniszínű férfi, talpig fekete testhez símuló cuccban kocog a forgalmas út kellős közepén, a fogai közt egy nagy,metálvörös, héliummal töltött szív alakú lufival
kár hogy wm fotómasinája meghalt. ez megért volna egy képet.
nincs mást a mai napról írnom. nagyon nagyon sok benyomásom van, de azok általánosabbak, majd témánként külön.
köszönöm a pozitív sugaraitokat, és az imáitokat is!
úgy tűnik célba értek, holnap is küldhettek, megyünk melót keresni.
three
feb13
nna nézzük. reggel: borzasztó szar, idegbeteg éjszaka után arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok, bekaptam valami náthainfluenzaszerű szart, remek.
hívott egy ügynök, fogalmam sincs mikor beszéltem vele tegnap, a hangjára sem emlékeztem, meg semmi, mond egy lakásnézős időpontot.
egy órás buszút a már említett cimbiktől, egy picit sem éreztem hogy ez jó lesz, a betegség totál kicsinál, de azért csak felszálltunk a helyijáratra.
a public transport nagyon drága, (rengetegen bringáznak, alig várom, hogy legyen nekünk is) de ahogy haladt a városban már kezdünk jobban lenni, mert a környék nagyon klassz, wmnek különösen tetszett. olyan igazi "angliás"
a ház már kívülről megtetszett, megérkezett a csajszi is, megnéztük és
kivettük
jajj kedveseim annyira faintos kis szobát sikerült bérelnünk, egy teljesen hangulatos kis házikóban hogy nagyon, és még olcsó is, meg minden van benne. uszoda nekem 3 perc, futóhely wmnek 2. egy lakótársunk van eddig, de vele még nem találkoztunk. ( jó lenne, ha sietne, mert nem tudjuk még a wifi jelszavát- az is van ) nagyon boldogok vagyunk, már csak meló kell és sínen vagyunk. mondjuk kellett a barátok anyagi segítsége, mert referencia, munka nélkül nem adták olyan könnyen, két hónap előre, plusz kaució, sőt a szerződésünkben benne van, hogy ha egy hónapunk belül nincs meló, akkor repülünk.
mindenesetre, ha kedvet kapnátok, tartsátok észben, hogy gyűjteni kell előtte!
és mivel az arab szőnyegszövők is ejtenek hibát, mert csak az Isten tökéletes: kábé azonnal kizártuk magnkat a szobából, volt ám kavarodás
és ha már Isten: köszönöm!
(wm jön egy "misével" )
most lefekszünk aludni
a saját ágyunkba.
nna nézzük. reggel: borzasztó szar, idegbeteg éjszaka után arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok, bekaptam valami náthainfluenzaszerű szart, remek.
hívott egy ügynök, fogalmam sincs mikor beszéltem vele tegnap, a hangjára sem emlékeztem, meg semmi, mond egy lakásnézős időpontot.
egy órás buszút a már említett cimbiktől, egy picit sem éreztem hogy ez jó lesz, a betegség totál kicsinál, de azért csak felszálltunk a helyijáratra.
a public transport nagyon drága, (rengetegen bringáznak, alig várom, hogy legyen nekünk is) de ahogy haladt a városban már kezdünk jobban lenni, mert a környék nagyon klassz, wmnek különösen tetszett. olyan igazi "angliás"
a ház már kívülről megtetszett, megérkezett a csajszi is, megnéztük és
kivettük
jajj kedveseim annyira faintos kis szobát sikerült bérelnünk, egy teljesen hangulatos kis házikóban hogy nagyon, és még olcsó is, meg minden van benne. uszoda nekem 3 perc, futóhely wmnek 2. egy lakótársunk van eddig, de vele még nem találkoztunk. ( jó lenne, ha sietne, mert nem tudjuk még a wifi jelszavát- az is van ) nagyon boldogok vagyunk, már csak meló kell és sínen vagyunk. mondjuk kellett a barátok anyagi segítsége, mert referencia, munka nélkül nem adták olyan könnyen, két hónap előre, plusz kaució, sőt a szerződésünkben benne van, hogy ha egy hónapunk belül nincs meló, akkor repülünk.
mindenesetre, ha kedvet kapnátok, tartsátok észben, hogy gyűjteni kell előtte!
és mivel az arab szőnyegszövők is ejtenek hibát, mert csak az Isten tökéletes: kábé azonnal kizártuk magnkat a szobából, volt ám kavarodás
és ha már Isten: köszönöm!
(wm jön egy "misével" )
most lefekszünk aludni
a saját ágyunkba.
two
feb12
súlyos nap áll ismét mögöttünk.
ott tarttottunk, hogy álomra hajtottuk a fejünket a reptéren.
hát reggel eljött a hat óra, nem mondhatnám hogy olyan kipihentek voltuk. vettünk térképet, meg apróhirdetéses újságot, kerestünk egy buszt a 10kilós csomagjainkkal és irány a város.
egy parkban reggeliztünk, hideg volt és nyirkos az idő, aztán a 13 kilós csomagjainkkal elindultunk arra, amerre a belvárost éreztük.
találtuknk egy teszkót, gyors vettünk is egy mobilt. wifi sehol, mármint ingyen.
mielőtt elindultunk azt hittem, angliában mindenhol van, köszi.
lementünk a folyópartra napozni, meg erőt gyűjteni, meg pozitív környezetben kivárni a mekkdonác nyitását, -netnetnet
ja és idáig, ami a legszörnyűbb: nem tudunk angolul. wm végképp nem, hiszen még mindig süket volt, én meg csak nagyon minimálisan. képzelhetitek milyen nagy kedvünk volt így felvenni a telefont.
tíztól kezdveaz alábbi volt a program: netezés pdok telefonálás várakozás másik pad telefonálás ígérgetés visszahívás padok keresés padok. félóránként gyújtottam rá, és wm nem is szólt rám. SZerencsére itt már folyékonyan beszéltünk angolul.
mindeközben a csomag mindn órával egy kilóval nehezebb lett. gyűlöltem is, mert olyan gyönyörű a város, és annyira megkötözött minket,hogy nem mehetünk sehova. de azt hiszem, hogy szeretni fogjuk
négy óra körül feladtuk a reményt és elkezdtünk a 20kilós csomagokkal szállást olcsót egy éjszakára keresni. . mikor azt mondtam, hogy feladtuk a reményt akkor komolyan beszéltem, tényleg eléggé el voltunk fáradva és kámpicsorodva.
én még egy fohászt is eleresztettem.
erre (wm szerint nemerre) megcsörrent a telónk és egy ügynök szólt, hogy jöhetünk nézni kettő szobát is, most.
nagyon boldogok voltunk, merugye az nem hangzik rosszul, hogy az első napunkon már van albérlet?
nna ekkor a csomagjaik visszanyerték a 15 kilós versenysúlyukat.
el is indultunk a cél felé, amikor újból elkámpicsorodtunk (befostunk) mert az út bevezetett egyenest a gettóba, fel is rémlett a fülembe egy angol barátunk intő szava, hogy bárhova, csak a stpaulsba ne. jja és mikor már odaértünk, smst az ügynök, hogy mégse tali. ekkor már besötétedett azért.
szerintetek? hogy éreztük magunkat?
ekkor azonnal felhívtam az ügynök főnökét, és bár fél órával csúsztatva de mégis lett találka, bár a részünkről eléggé idegesen.
ekkor telefonált egy kidves barátunk, aki egy szomszéd városban lakik, mi a helyzet. felvázoltuk, mondta szóljunk , segít ha kell
fura ez, mert nagyon szeretem őket, de van akitől segítséget meg olyan nagyon nehéz még elfogadni is, nemhogy kérni.
mikor megérkezett az ügynök azért már egy hajszállal nyugodtabb voltam, és már a városkép sem volt annyira risaztó
az egyik szóba az meg is felelt, kezdésnek tökjó lenne, jó, maradhatunk? nem .csak csütörtöktől
cimboráknak tel, és felajánlották, hogy alhatunk náluk, szóval legalább ez, és a csomagjainkat is itthagyhatjuk.
hosszú kemény nap volt ez a mai, a holnapi sem lesz könnyű mert nem aról van szó gyerekek, hogy csütörtökön beköltözünk, ... szóval arra a fasza kis szobára (ami amúgy lehet hogy gettó de a város legközepe földrajzilag) nincs pénzünk.
mert ugyebár kedves barátaim, van olyan is a világon, hogy kaució, és bizony kedves kalandoraink azt nem kalkulálták bele
a barátaink felajánlották, hogy adnak kölcsön, de azért ma még keresgélünk hátha találunk jobbat. indulunk is.
szórakoztatóbbra akartam ezt, de csak így sikerült
szurkoljatok
súlyos nap áll ismét mögöttünk.
ott tarttottunk, hogy álomra hajtottuk a fejünket a reptéren.
hát reggel eljött a hat óra, nem mondhatnám hogy olyan kipihentek voltuk. vettünk térképet, meg apróhirdetéses újságot, kerestünk egy buszt a 10kilós csomagjainkkal és irány a város.
egy parkban reggeliztünk, hideg volt és nyirkos az idő, aztán a 13 kilós csomagjainkkal elindultunk arra, amerre a belvárost éreztük.
találtuknk egy teszkót, gyors vettünk is egy mobilt. wifi sehol, mármint ingyen.
mielőtt elindultunk azt hittem, angliában mindenhol van, köszi.
lementünk a folyópartra napozni, meg erőt gyűjteni, meg pozitív környezetben kivárni a mekkdonác nyitását, -netnetnet
ja és idáig, ami a legszörnyűbb: nem tudunk angolul. wm végképp nem, hiszen még mindig süket volt, én meg csak nagyon minimálisan. képzelhetitek milyen nagy kedvünk volt így felvenni a telefont.
tíztól kezdveaz alábbi volt a program: netezés pdok telefonálás várakozás másik pad telefonálás ígérgetés visszahívás padok keresés padok. félóránként gyújtottam rá, és wm nem is szólt rám. SZerencsére itt már folyékonyan beszéltünk angolul.
mindeközben a csomag mindn órával egy kilóval nehezebb lett. gyűlöltem is, mert olyan gyönyörű a város, és annyira megkötözött minket,hogy nem mehetünk sehova. de azt hiszem, hogy szeretni fogjuk
négy óra körül feladtuk a reményt és elkezdtünk a 20kilós csomagokkal szállást olcsót egy éjszakára keresni. . mikor azt mondtam, hogy feladtuk a reményt akkor komolyan beszéltem, tényleg eléggé el voltunk fáradva és kámpicsorodva.
én még egy fohászt is eleresztettem.
erre (wm szerint nemerre) megcsörrent a telónk és egy ügynök szólt, hogy jöhetünk nézni kettő szobát is, most.
nagyon boldogok voltunk, merugye az nem hangzik rosszul, hogy az első napunkon már van albérlet?
nna ekkor a csomagjaik visszanyerték a 15 kilós versenysúlyukat.
el is indultunk a cél felé, amikor újból elkámpicsorodtunk (befostunk) mert az út bevezetett egyenest a gettóba, fel is rémlett a fülembe egy angol barátunk intő szava, hogy bárhova, csak a stpaulsba ne. jja és mikor már odaértünk, smst az ügynök, hogy mégse tali. ekkor már besötétedett azért.
szerintetek? hogy éreztük magunkat?
ekkor azonnal felhívtam az ügynök főnökét, és bár fél órával csúsztatva de mégis lett találka, bár a részünkről eléggé idegesen.
ekkor telefonált egy kidves barátunk, aki egy szomszéd városban lakik, mi a helyzet. felvázoltuk, mondta szóljunk , segít ha kell
fura ez, mert nagyon szeretem őket, de van akitől segítséget meg olyan nagyon nehéz még elfogadni is, nemhogy kérni.
mikor megérkezett az ügynök azért már egy hajszállal nyugodtabb voltam, és már a városkép sem volt annyira risaztó
az egyik szóba az meg is felelt, kezdésnek tökjó lenne, jó, maradhatunk? nem .csak csütörtöktől
cimboráknak tel, és felajánlották, hogy alhatunk náluk, szóval legalább ez, és a csomagjainkat is itthagyhatjuk.
hosszú kemény nap volt ez a mai, a holnapi sem lesz könnyű mert nem aról van szó gyerekek, hogy csütörtökön beköltözünk, ... szóval arra a fasza kis szobára (ami amúgy lehet hogy gettó de a város legközepe földrajzilag) nincs pénzünk.
mert ugyebár kedves barátaim, van olyan is a világon, hogy kaució, és bizony kedves kalandoraink azt nem kalkulálták bele
a barátaink felajánlották, hogy adnak kölcsön, de azért ma még keresgélünk hátha találunk jobbat. indulunk is.
szórakoztatóbbra akartam ezt, de csak így sikerült
szurkoljatok
one
(február 11éjjel)
nna kedveseim. várjátok mi? az első bejelentkezést. nna azt várhatjátok, mert a reptéren nincs ingyen net. evvan.
szóval, megérkeztünk. mondtam már, hogy rettegek a magasban? és hogy még a libegőtől is rosszul vagyok? nna a repülés nem is volt olyan gáz! szóval ennek örvendezünk. nem volt semmi irracionális félelmem eddig sem, (sikolyok, füst, egyre hangosabb sivítás) úgymint lezuhanunk, vagy terroristák szállnak meg minket, nna. és még csak nem is hánytam. ( bár a fejem szétreped, wm totál süket. és meg is jött, ami vicces, mindenféle csúnya dolgot elképzelte most de ez csak roto szemének való íromány lenne.
itt jgyezném meg, hogy a kedvesével kikísértek minket a reptérre, és még zsebkendőt is lobogtattak, nagy csók nekek drágáim, ti vagytok a legklasszabbak! (utánunk).
szóval most egy óra van, és ez egy teljesen irreveláns megjegyzéssé vált azzal, hogy nem tudom most azonnal elétek szórni ezt a szösszenetet.
találtunk egy szimpatikus padot itt a váróteremben, kényelmesen elhelyezkedtünk rajta, és várjuk a reggelt. eddigi hazugságainkkal ellentétben, nem vár minket senki, fogalmunk sincs hol fogunk aludni, mit fogunk dolgozni, stb. de legalább ti nyugodtabb szívvel engedtetek el, nekünk meg nagyobb a kalandunk,
így megy ez.
szóval akkor jó éjszakát nekünk, már túl vagyok a (nedvestörlőkendős) fürdésen, meg fogmosáson.
holnap pedig meglátjuk
nna kedveseim. várjátok mi? az első bejelentkezést. nna azt várhatjátok, mert a reptéren nincs ingyen net. evvan.
szóval, megérkeztünk. mondtam már, hogy rettegek a magasban? és hogy még a libegőtől is rosszul vagyok? nna a repülés nem is volt olyan gáz! szóval ennek örvendezünk. nem volt semmi irracionális félelmem eddig sem, (sikolyok, füst, egyre hangosabb sivítás) úgymint lezuhanunk, vagy terroristák szállnak meg minket, nna. és még csak nem is hánytam. ( bár a fejem szétreped, wm totál süket. és meg is jött, ami vicces, mindenféle csúnya dolgot elképzelte most de ez csak roto szemének való íromány lenne.
itt jgyezném meg, hogy a kedvesével kikísértek minket a reptérre, és még zsebkendőt is lobogtattak, nagy csók nekek drágáim, ti vagytok a legklasszabbak! (utánunk).
szóval most egy óra van, és ez egy teljesen irreveláns megjegyzéssé vált azzal, hogy nem tudom most azonnal elétek szórni ezt a szösszenetet.
találtunk egy szimpatikus padot itt a váróteremben, kényelmesen elhelyezkedtünk rajta, és várjuk a reggelt. eddigi hazugságainkkal ellentétben, nem vár minket senki, fogalmunk sincs hol fogunk aludni, mit fogunk dolgozni, stb. de legalább ti nyugodtabb szívvel engedtetek el, nekünk meg nagyobb a kalandunk,
így megy ez.
szóval akkor jó éjszakát nekünk, már túl vagyok a (nedvestörlőkendős) fürdésen, meg fogmosáson.
holnap pedig meglátjuk
2008. február 10., vasárnap
2008. február 7., csütörtök
love
nem szoktam ilyet, szóval tessék megbecsülni, időt szakítani rá!
küldöm mindenkinek akit szeretek (a többiek meg szerencsések most)
http://samorost2.net/plantage/
küldöm mindenkinek akit szeretek (a többiek meg szerencsések most)
http://samorost2.net/plantage/
2008. február 6., szerda
négy nap
van hátra az indulásig. totálisan idegbeteg vagyok, késik a menstruációm, sehogyan sem állok a pakolással (aminek amúgy már kész kellene lennie, - nem kösz nem kérem a vicces megjegyzéseket hogy azt utolsó pillanatra kell hagyni, mert arra van hagyva, mindegy, hosszú)
elmesélem sorrendben mihez nincsen kedvem:
repülőre ülni
első éjszakára szállást szerezni- ezt olyan éjfél magasságában
másnap csomagostul albérletet keresni
harmadnap munkát keresni
meg negyednap
az első héthez nincsen semmi kedvem és erőm
eltunyultam ebben a két hónapban, testileg, lelkileg
egy sudoku kitöltése is elfáraszt
az is, ha fel kell kelnem elszívni egy cigit
jja leszokni sincs kedvem, pedig muszáj lesz.
muszáj és egy kínszenvedés
apicsába
.wm remekül bírja, és eszméletlen optimista
igaza is, van, ha teszem azt visszaváltanánk a fontunkat, és mégiscsak itthon maradnánk az klasszisokkal rosszabb lenne
és én is tudom, hogy minden szempontból remek móka lesz ez
csak az az első hét
azon lennénk már túl
.
amúgy a loveboxon el rotot szeretem a legeslegjobban
elmesélem sorrendben mihez nincsen kedvem:
repülőre ülni
első éjszakára szállást szerezni- ezt olyan éjfél magasságában
másnap csomagostul albérletet keresni
harmadnap munkát keresni
meg negyednap
az első héthez nincsen semmi kedvem és erőm
eltunyultam ebben a két hónapban, testileg, lelkileg
egy sudoku kitöltése is elfáraszt
az is, ha fel kell kelnem elszívni egy cigit
jja leszokni sincs kedvem, pedig muszáj lesz.
muszáj és egy kínszenvedés
apicsába
.wm remekül bírja, és eszméletlen optimista
igaza is, van, ha teszem azt visszaváltanánk a fontunkat, és mégiscsak itthon maradnánk az klasszisokkal rosszabb lenne
és én is tudom, hogy minden szempontból remek móka lesz ez
csak az az első hét
azon lennénk már túl
.
amúgy a loveboxon el rotot szeretem a legeslegjobban
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)