Varrós

Varrtam párat aztán  el is felejtettem megmutogatni őket.

Pedig!

Nagyon jó ez a szett, zsebes, kényelmes, klassz hőmérsékletű.

Az pedig hogy a hajam végre annyira hosszú amennyire, külön öröm, már szinte kizárólag csak így hordom, nem volt hosszú hajam 15 éve, és az van, hogy szeretem a hosszú hajat.

ébresztő

Jól tönkretettem magamnak az elmúlt pár hónapot,

A politizálás miatt hirtelen iszonyú sok magyarral ismerkednem meg, és ez bizony iszonyúsok- minusz tizenöt számú kétségbeejtően buta szar rossz magyart jelent. rengeteget, rengeteget veszekedtem onlájn mostanában, abba kell hagyni.

Aztán a munkával is hadilábon állok. Borzasztó fészbuk függőség alakult ki -pont a túlzott politikai jellegű csatározások miatt- ami azt jelenti hogy nem tudok odafigyelni, elmaradok a határidőimmel, ideges vagyok esténként, hazahozom hétvégére a melót. Ez megöli a kreativitást, ami unalom szóval újból fészbúk, spirál lefele.

nem sokat segít hogy sötét van, és február.
Az se hogy megint iszonyúan el vagyok folyva, nulla testmozgás, plusz majd egy hónapig rajtam volt a taknyos kohogős nyavaja.

Wmnek se túl jó, munkát keres, újat, rendeset nem talál. Kint van a munkahelye a pusztában, el van zárva a világtól, nem lehet menni sehova szar az idő, lusták vagyunk, hagyjanak minket békén.

Már napok óta ezen gondolkodom, mármint azon hogy ezt jól tönkretettem magamnak ezt az elmúlt pár hónapot. Örülök hogy rájöttem. Politikát kicsit jegelem. A magyarokat ezentúl ugyanúgy leszarom ahogy november előtt, de azt a tíz tizenöt jó arcot akit szereztem megtartom. Ha csak őket nézem akkor megérte aktivistáskodni.

Ma összerántottam magunkat, elmentünk Brisztolvárostnézni. Hónapok óta nem voltunk. Jól tönkretettük ezt magunknak, folyamatosnak kell lenni az inspirciónak.

Sütött a nap, kávésütisétahajó, szerelem.
Könyvvásárlás.

Belvárosi installáció, finom vízpermet, nincs híd felhőn sétálsz át:

Az árnyék a vízpermeten nagyon  cuki

Ezt a képet nagyon szeretem mert ott a wm

Buék

A politika megöli a blogolást. Politizálni blogban nem lehet, fészbukon annál inkább, nem értem rá ide feljönni pedig mennyi minden mennyi minden.

A szilvesztert azzal töltöttem hogy idei képeket nézegettem, már ami még fenn van a gépen amit újra kellett rakni. Rájöttem, hogy annak ellenére hogy nem történt igazán semmi különös, ez egy egészen jó kis év volt. Olyan lassan felfele ívelős.

Itt van pár fontos kép

BanyUÉK

Amikor az anyukák itt voltak, random képek.

csárlinak

gyönyörű anyukánk

szájtsziing

múlt hétvégén voltak barátok Magyarországró látogatóban nálunk.

Nagyon szeretjük ha látogatóink vannak és sajnálom hogy ez nem túl gyakori. Ha te ezt a blogot olvasod, akkor nagy esélyed van arra hogy számodra is áll a meghívásunk.

A sráv a képen talén a legeslegrégebbi barátom ehet hogy ismerem vagy 25 éve. Laza a kapcsolatunk, és ahogy ok sem hitték el hogy komolyan gondoljuk a meghívásukat mi is kicsit féltünk hogy három nap összezárva kicsit sok lesz, de nem. Klassz volt:

Brisztol pedig még mindig gyönyörű.

A kirándulás legviccesebb része az SS Great Britain volt. Sokszor meséltem már róla tudom és mondtam már hogy mindig van valami új, most az hogy fel lehet mászni az árbocra, majd ki a keresztárbocra.
A srácok fel is mentek, wm annyira cuki volt, őszintén parázott, mégis megcsinálta, és annyira büszke vlt meg izgatott meg boldog, még tanúsítvnyt is kaptak. (igen, fáradt vagyok és lusta, szóval összecsaptam a történetet pedig belerakhattam volna hogy az ESEMÉNY előtt készült össze képen látszik mennyire retteg, például itt ahol aláírják hogy minden felelősség az övék:

és a mutatvány:

dolgok amiket soha nem akarok elfelejteni

amikor mégsem kérem a kévát amit wm megfőzött, kiöntött elkészített, akkor ő hirtelen a két kezével jobbra köröz egyet, aztán balra, majd az ökleit lefele tartva a középső ujjaival rámmutat.

nem lehet leírni rendesen én tudom mi volt ez, és mindig nagyon fogok röhögni.

Megy azon is, hogy a Cicát utánozza aki hajnal kettőkor a hálószoba csukott ablakából belülről üvölt valami betolakodóra kint az udvaron hogy MENNYÉ HAZA

az eddigi kedvenc

erre a ruhára úgy gondolok az agyamban hogy a tenger. Amikor az anyag vizesen lógott egészben a szárítókötélen, az ujjammal megpöckölve hullámokat vert mint amikor kavicsokat dobsz a vízbe.

a szbásminta McCalls M652o.

Az ujját már magam alakítottam félhosszúra. (a zakó bolti)

most rohanok, de majd nemsoká mesélgetek .

addig is:

fáradt

nem benneteket ignorállak, egyszerűen nincsen erőm ide írogatni.

ma úgy kábé három hét óta először direkt benthagytam a céges laptopot, szabotáltuk a táncórát hogy kicsit pihenjek. megöl a lelkiismeretfurdalás.

Az van hogy eléggé durván elöntött a munkacunami. Részben az én hibám, egész nyáron lazáztam. Már amennyire a fejfájós szemkiégős kínlódós tanulás lazázás.  Most itt az ősz, hűvös van végre, nem mgy a légkondi, nm vakít a nap, friss levegő, kaptam óriási képernyőt  a laptopom mellé, végre tudok dolgozni.
Van is min, ilyen iszonyúan el vagyok maradva, kapkodom a felyemet így a fejemre visszahulló kakimeteorok elől. A célom hogy mire az anyukák ideérnek rendbehozom a dolgokat.  rengeteg meló, rengeteg.

cserébe kirándulni visznek és egészben sült disznóval etetnek, nesztek egy kép a céges kirándulásró, jó lenne utánanézni valami íjászatnak, azt mondták született tehetség vagyok, így nyolcvan ember közül hoztam a legjbb pontokat, képzeljétek el, és élveztem is nagyon.

(Amikor kicsi voltam, az apukám tanított légpuskával lőni, és mindig mondta, hogy célzás, majd levegő kieresztése célzáspontosítás lövés. most is így csináltam, mindig így csinálom, fényképezésnél is.)

nem nagyon van miről írnom. én nagyon nagyon sokat dolgozom, wm nagyon sokat programozik. nagyon szeretjük egymást. meg a cicát. dolgozunk eszünk alszunk. táncolunk. csak hétvégenként szekszelünk. beszélgetünk, nevetgélünk. mindig ugyanakkor telefonálunk egymásnak. zenét hallgatunk. eszünk dolgozunk. reggel lmegbeszéljük kit mikor ébresztett fel a cica. dolgozunk. szeretjük egymást. veletek beszélgetünk, sétálunk, dolgozunk

hát kábé ennyi.

van egy pár kép, csak úgy ömlesztve:

Ott az erőben a virágos bozót az a növény amit Nyunyu ugy szeret, emlegettük is amikor a képet készítettük

Ez egy csúcsszuper kirándulás volt a tesómékkal,

itt meg wm szombat koradélután
nagyon odavagyok érte.